A Négyévesről

Adatok:

Pontosan 100cm magas!!!!! Többnyire 104-es ruhákat hord, de van egy kezeslábas pizsamája ami még szerintem 92-es méretezésű, de valahogy együtt nőnek. Pólóból ha elég hosszú a dereka, akkor a 98-as is simán jó, az izmai nem feszítik szét, nadrággal viszont mindig baj van, mert hosszra már a 104-es kell, de a dereka viszont még övvel együtt is lötyög.

Nagyjából 15 kiló körül van....vasággyal és ebéd után:))) Szómiszó nem egy vaskos legény, a csuklóját már szinte kétszer is körbeérem.

A cipője 24-25-ös.

Kedvenc elfoglaltságai:

Az utóbbi időben eléggé kiszélesedett az érdeklődési köre.

- szívesen épít garázst, tornyot, házat.

- nagy kedvenc most a kirakó, a 30 darabos mikiegereset segítség nélkül ki tudja rakni, az 50 darabos verdásat egész addig amíg az autók tartanak, és nekem már csak a tetejénél kell segítenem.

- új most a palettán a társasjátékozás, többet is kapott most az ünnepeire, és azokat váltogatjuk. A memóriakártyástól a elkezdve a dobókocával dobálós-lépegetősig mindegyik tetszik neki.

- mostanában elkezdett rajzolni, színezni:) Ügyesen a vonalon belül marad. Szeret vízfestékkel festeni, ha kifestőt színez festékkel akkor egyre inkább valósághű, már nem minden fekete a kiscsirkétől a Mikulásig.

- egyértelműen favorit még mindig a szerepjáték. A buliba megyek újabban lecsengett, mostanában dolgozni  jár messzi földre, Afrikába vagy Franciaországba. Ilyenkor persze szép ruhába kell öltözni, ing+fekete nadrág, és abban jár-kel a lakásban, közben ezerrel mobilozik és egyeztet, hogy mikor-hol.és kivel találkozik.  Van amikor autót bérel, de sokszor megy taxival is:) No meg repülővel.

- utcán még mindig szívesebben jön valamilyen járművel, mint gyalog, bár néhány hete már sikerül meggyőznöm róla, hogy odafagy a biciklihez, jöjjön inkább lábon. A kismotort végképp száműztem, nem volt egyszerű róla lebeszélni, van helyette futóbicikli és roller.

Kedvenc könyve:

Egyértelműen az AnnaPeti sorozat bármelyik kötete. Az ünnepek alatt 2-t is kapott, így már 4 sajáttal rendelkezünk, és néhányat könyvtárból vettünk ki. Mindegyik könyvben vannak kedvenc fejezetei, amiket mindig el kell olvasni. Egyelőre megunhatatlan.

APG mellett még a Bogyó és Babóca rúghat labdába, ebből is már rengeteget olvastunk rengetegszer, ezeket kívülről fújja. Ha autóval megyünk hosszabb útra, akkor mindig van nálunk néhány Bogyó, és az út során szépen elmeséli őket.

Persze mindig bepróbálkozom azzal, tágítsuk a világunkat BartosErikán túlra is, de kevés sikerrel. még azok a könyvek is amiket amúgy Máté választ a könyvtárban rendszerint csak 1 olvasást élnek meg nálunk. Kivétel talán a Franklin kalandjait, az még nagyon menő.

Kedvenc meséje:

Az idén kezdett el igazából érdeklődni a mesék iránt, és most már nem csak nézi hanem érti is a lényeget és a poénokat. Az idén még mindig sláger volt a Kisvakond több része is, természetesen a Bogyó és Babóca, Bob mester, volt egy kis Bambi és Dumbó őrület is, néhány hónapja pedig a Micimackó mesék a kedvencei, legtöbbször a Micimackó karácsonyát és a Zelefántosat szoktuk nézni.

Kedvenc zenéje:

Ami rögtön az eszembe jut az Shakira-Waka Waka (a focis) című futballvébés száma. Ha a rádióban meghallja rögtön felcsillan a szeme. De szereti még Katy Perry-Firework-jét (a váras), és a Hofi Géza-Koós János Macskaduettjét (a fadugós). Gyerekdalokból most Halász Judit új lemezét szoktuk legtöbbször hallgatni. Legtöbbször pedig vagy az oviban tanult repertoárból énekel valamit, rendszerint néhány hetes csúszással, vagy maga költ egy dalt, aminek vagy van értelme, van nincs. Leginkább nincs.

Kedvenc étele:

Újabban elkezdett válogatni, de még mindig azt mondhatom, hogy  bár nem látszik rajta, de mindent megeszik, és ha olyanja van, akkor egész tisztes adagokat is képes bepuszilni. Az óvodában az egyik legjobb evőnek titulálják, az állítják legtöbbször kétszer kér, és még a paradicsomos káposztát is megeszi. A mégis kedvencet kellene mondanom, akkor szerintem a galuskás leves mindent visz, aztán szereti a krémleveseket levesgyönggyel,  a spenótot, főtt kukoricát, palacsintából a baracklekvárosat szereti, a kakaós csigának csak a közepét, kenyérből pedig a májasos a kedvence camamberrel:)

A gyümölcsöt azonban még mindig inkább nem eszi, mint igen. Reggelire viszont mindig gyümölcsös-joghurtos-kukoricapelyhes cuccot kap, ebből nem engedek, és ezt ha nem is nagy kedvvel, de megeszi. Darabos gyümölcsöt semmi pénzért a szájába nem venne, semmilyet, sőt még a süteményből is kipiszkálja ha ki tudja, ha nem, akkor inkább nem eszi meg.

Fagyiból a rózsaszínű a kedvence, bármilyen ízű is legyen az, tortából pedig a csokis.

Imádja a szaloncukrot, mindegy milyen ízű, talán a zseléset a legkevésbé, de azt is megeszi.

Kedvenc itala:

Nem hiszem hogy van ilyen. Újabban a mentes víz üdítősflaskából a menő. Persze a mindenféle üdítőket nagyon szereti, (szeretné) de mi itthon szürke hétköznapokon nem tartunk ilyet, mert vég nélkül isszák. Így amikor ünnep van, akkor folyik a narancslé dobozszámra, addig isszák amíg van.

Reggel kakaót kér, este tejet.

Alvás:

Egy szobában alszik velünk, de külön ágyban. Próbálkoztunk azzal, hogy külön szobába telepítsük, de a terv nem élt meg két estét sem, mert nem akart/tudott egyedül aludni, így rendszerint 2 órával a lefekvés után már köztünk feküdt. Így visszahoztuk magunkhoz az ágyát, és most nincs egy hangja sem. Az állítja, hogy Milánkával együtt hajlandó elfoglalni és belakni a gyerekszobát. Hát meglátjuk. Milánnak hamarosan befigyel egy új ágy, és akkor kiderül, hogyan tovább.

Az elalvás rendszerint úgy zajlik, hogy tej-mese-összebújás, és általában hamar elalszik, persze még mindig két ujját kell ehhez szopnia, egyébként nem indul ahogy Máté mondja.

Óvoda:

Az elmúlt évben Máté szempontjából mindenképpen az ovi volt a meghatározó. Kicsit nehezen kezdett, nehezen rázódott bele, volt sok sírás, legörbülő száj, és leginkább a felnőttek társaságát kereste.  Az első félévben sokat betegeskedett, többször volt itthon mint óvodában. Aztán  ősztől mintha kicserélték volna, egycsapásra megtalálta a helyét a társaságban, lettek barátai. Szeptembertől ottalvós lett, és az első napot leszámítva gond nélkül alszik az oviban. (néha persze becsúszik egy-egy nemalvás, de az nem azért van, mert nem akar ottaludni, egyszerűen csak nem tud elaludni) Jól érzi magát, és szeret járni. Az óvónénik elégedettek vele, sokszor dícsérik, hogy milyen ügyes, és azt mondják jó fiú. Néha már azt gondolom, hogy nem is az én gyerekemről beszélnek, annyira dícsérik.

Milánnal:

Szerintem jó testvérek. Persze van amikor összekapnak, amikor veszekednek, amikor  nem tudnak megegyezni hogy melyikük melyik autóval játsszon, de máskor meg olyan aranyosak, ahogy együtt építenek, vagy garázsoznak, vagy amikor Máté beveszi Milánt a szerepjátékaiba. Nagy kedvencük a bunkerépítés, az ágyonugrálás (ez nekem nem annyira kedvenc).

Mindig megdobogtatja a szívemet, amikor a legváratlanabb helyzetekben előhozakodik Milánnal, pl. sosem felejti el megemlíteni, hogy Milánnak is vegyünk valamit a kisteszkóban, vagy amikor ketten megyünk könyvtárba, akkor is mindig választ Milánnak is egy könyvet.

Nagyon sokat okosodott, ügyesedett az elmúlt évben, ez nagyrészt az óvodának is köszönhető. Sokkal bátrabb, önállóbb lett, de még mindig sokszor bújós (szerencsére).

Az utcán fegyelmezetten közlekedik, ha gyalog jön akkor kézenfogva, vagy a babakocsit fogva, de biciklivel is mindig megáll a járda szélénél.

Imád tömegközlekedni.

Bár sokszor akaratos, és nem akarja megérteni amit mondok neki, de az értelmetlen végeláthatatlan hisztik mintha elmaradtak volna. Határozott véleménye van dolgokról, aminek az ellenkezőjéről nehéz meggyőzni.

Igazi kisfiú. Amikor még nem volt gyerekem és egy beszélgetésben egy kisfiúról esett szó, akkor a szemem előtt mindig egy ilyen négyévesforma kis hebrencs szöszke jelent meg. És tessék... alig telt egy néhány év, és nekem is van itthon egy pont ugyanilyen kis hebrencs-szöszke 4 évesem!!!!! Aki nélkül egyértelműen unalmasabb lenne az életünk, sőt elképzelhetetlen.

Szeretjük:)