Ovis ezmegaz

Talán most már nem kiabálom el, de sikerült megoldást találni erre a nemalvás dologra,  és most már napok óta ügyes ottalvós  ovis kisfiam van:)

Az igazi áttörés akkor volt, amikor az egyik nap alváskor másik, ismeretlen óvónéni volt velük. Hogy miért abba most nem mennék bele, de nem túl rózsás mifelénk az óvodák helyzete. Persze a gyerekek teljesen odavoltak, de azért szépen sorban elaludtak, kivéve Mátét, aki csak pityergett, mert ez az új óvónéni nem tudta a hallgatólagos megállapodást, hogy nem muszáj aludni, csak csendben kell lenni. Így aztán odaült Máté mellé, és vigasztalgatta, simogatta a buksiját, míg egyszer csak Máté elaludt. Azóta a saját óvónénijei is odaülnek mellé, és simán 5 perc alatt elalszik.

De én vagyok a süsmák, mert itthon is így alszik el, ott kell vele lenni, fogni a kezét, hogy miért nem említettem ezt az oviban azt nem is tudom megmagyarázni. Talán azt gondoltam, hogy a közösség ereje majd Mátéra is hat, és nem kell neki külön törődés. De kell. És persze mióta ez kiderül kap is:) Szóval nagyon boldog vagyok, és nagyon büszke vagyok Mátéra!!!!!

Szeret oviba járni. Már sosem sír, sosem nyafog, és az ottalvással sincs semmi baja, bár azt minden reggel megkérdezi, hogy megyek-e érte délután. Az óvónéni szerint is minden oké vele, tavaly óta nagyon sokat változott előnyére, sokkal közvetlenebb, barátkozóbb, függetlenebb, és Ő azon néhány gyerek egyike, aki az esetek többségében megeszi a reggelit-ebédet-uzsonnát, és még repetát is kér.

Én is azt látom rajta, hogy jót tesz neki az óvoda.

Általában Apával megy oviba. Ezt nagyon szereti, mert olyan, mintha mind a ketten munkába mennének. Máté nem is hajlandó másban, csakis ingben menni, mert Apa is abban jár.

De ma reggel én vittem, vagyis én meg Milán. Vagy inkább Milán????

OLYAN aranyosak voltak!!!!!! Persze mindenki megmosolyogta őket:)

Fürdés közben arról beszélgettünk tegnap, hogy ki kivel szokott játszani, kinek ki a barátja.

Én:- Kristóffal nem szoktál játszani?

M:- Nem. (hosszabb szünet) mert Kristóf bánt mindenkit.

Én:- Igennnnn???? Téged is bántott?

M:- Igen, belekarmolt a szemembe. ( mutatja, hogy hogy történt. Semmi komoly, nyoma sem volt,  mert a sztori mér többnapos volt Máté állítása szerint)

Én:- És mit csináltál amikor belekarmolt a szemedbe?

M:- Elővettem a tűzoltóautót, letekertem a slagját, Kristófra irányítottam, és belespricceltem a szemébe a vizet, hogy neki is fájjon! Naaaagyon mérges voltam!

Upsz!!!!

Kristóf mentségére legyen mondva, hogy nemrégiben kistesója született, és kicsit nehéz most neki, és nehéz vele is. Épp a minap beszélgettem az anyukájával és pont mondta, hogy nagyon agresszív lett Kristóf, és hogy az oviban is nagyon visszahúzódó, egyedül ücsörgős lett, ha pedig valaki odamegy hozzá, azt rögtön lekaszabolja. Gondolom Máté is így járt.

M:- Csak Levi játszik Kristóffal, mert Ő bátor!

Én:- Te is bátor vagy, nem?

M:- (elgondolkodik, majd csóválja a fejét) Nem, én nem vagyok bátor. Én félek az edzőbácsitól!

Hoppá!!!!! Hát csak kibújik a szög a zsákból. (Az "edzőbácsi" amúgy egy 20évesforma srác, és mondjuk tényleg elég határozott volt, de nekem pont az tetszett benne, hogy nem nőttek a kis 4 évesek a fejére)

Aztán megbeszéltük, hogy az edzőbácsitól nem kell félni, meg satöbbi, meg satöbbi. Most már nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a délutáni edzés:)