Deeeee, kicsi, lassú léptekkel haladunk
szépen előre. Csütörtökön, az első napon, minden teljesen rendben volt
egészen addig, amíg ki nem derült, hogy most aztán tényleg jön az alvás.
Akkor volt egy kis sírás, ami aztán átment egy huzamosabb ideig tartó
nyűglődésbe, aminek végül az vetett véget, hogy Ibolya néni mondta neki,
hogy jó akkor ne aludjon, de legyen csendben. Innentől kezdve csendben
volt és nem aludt.
Este itthon persze mondogatta, hogy
jöjjünk haza, és itthon aludjunk, mert az oviban nem tud aludni. Megint
átbeszéltük, hogy mi hogy legyen. Ölelje magához a maciját, hogy
nyugodtan szopizza az ujját, és jó erősen szorítsa össze a szemét, hátha
úgy jobban sikerül elaludni.
Persze másnap sem tudott elaludni. De
már nem sírt, csak kicsit nyűglődött, hogy nem tud aludni. Amit el is
hiszek neki, mert szerintem tök álmos lehetett, de hát mégsem a
megszokott ágyban kellett feküdnie, hanem egy vadidegen, kényelmetlen
ágyszerűségen. Úgyhogy pénteken sem aludt, csak nézte, hogy mit csinál
Veronika néni.
Szombaton, itthon persze behozta a lemaradást, mert a szokásos 1-másfél óra helyett bő 3 órát aludt délután.
Jó lenne, ha sikerülne neki az elalvás,
mert nem jó ez így, hogy nem alszik délután. Már ez a két napos
kimaradás is látszott rajta, hogy estére teljesen hulla volt. De nagyon
bizakodom, mert szerintem tényleg csak arról van szó, hogy egyszerűen
még nem szokta meg az új rendszert, mert alapvetően nem ellenkezik az
ellen, hogy ott aludjon. Egy ovistársának az anyukája is kicsit
megnyugtatott pénteken, mert azt mondta, hogy az ő lányának is kellett 1
hét, mire megtanult az oviban aludni, és azóta már nincs is semmi gond.
Úgyhogy ennek fényében vágunk holnap
bele az újabb hétbe, és meglátjuk hogy alakulnak a dolgok. Aztán ha
nagyon nem megy, akkor még mindig újra tudjuk gondolni. (csak azt megint
Milán fogja megszívni.) De Máté ügyes nagyfiú. Ahogy a délelőtti ovit
is olyan szépen megszokta, és a két hónap kihagyás sem okozott nála
semmi törést, és nincs vele semmi probléma, úgy meg fogja szokni az
alvást is. Hiszem. Tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése