Mivel
bérletünk van az állatkertbe, így nem okoz gondot, hogy a délutáni
alvás után akár csak 1 órára is kilátogassunk az állatkertbe. Jó kis
program ez, szeretünk oda járni. Mióta Milán is vad motoros lett, inkább
a bkv-zást választom, mert ő még nincs annyira tisztában a
szabályokkal, mint Máté. De a villamoson aranyosak nagyon, mert
kézenfogva ücsörögnek:)
A mostani látogatásunk fő céljai a kistigrisek voltak,
akik május 10-én születettek, és csak alig két hete engedték ki őket a
kifutóra. Szerencsénk volt, mivel elég későn értünk ki, 5 körül, félő
volt, hogy már be lesznek terelve vacsorázni, de nem, még kint voltak,
és javában játszadoztak, fürödtek. Az anyukájuk szigorú, őrző tekintetét
egy pillanatra sem vette le róluk. Borzasztó aranyosak voltak, ahogy
mindenhová felmásztak, incselkedtek a nagy anyatigrissel, verekedtek
egymással, hemperegtek, pancsoltak. Pont mint az én gyerekeim:)
(Sajnos a koszos üvegen keresztül való fényképezés még mindig nem az erősségem)
Sétáltunk még egy kicsit, illetve Milán
vadmotorozott, majmokra csodálkozott, Máté a vízpermet alatt szaladgált
föl és alá, fél lábbal álldogáltunk a flamingókkal, ilyesmi. A játszótér
most is kimaradt, de kivételesen most nem az én hibámból, Máté azt
mondta, inkább nézzük meg a vizilovakat, hátha most kint lesznek :) Kint
voltak, de aludtak. De ez teljesen kielégítette.
Hazafelé gyalog jöttünk, mert úgy
gondoltam van még bennünk energia. És volt is még. A fiúknak még arra is
volt, hogy este még egy párnacsatát is lejátszanak:)
Kicsit felpörgettük ezeket a napokat, de sebaj, így szeretjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése