Az első hajvágás

Annak ellenére hogy mindkét terhességem során elejétől a végéig savasodott a gyomrom, ami a népnyelv szerint hajasbabát jelez, egyik fiam sem az a kimondott nagyloboncos, sőt... Attól a kis pihétől,  ami a buksijukat ékesítette születéskor mindketten nagyon gyorsan megváltak, talán Milán kicsit kevésbé, ő csak hátul hullajtotta ki az összeset, és a levedlett bunda nem nagyon akart újranőni.

Máténál olyan 15-16 hónapot kellett várni az első hajvágásra. Azóta neki már szép nagy haja van, amikor hagyjuk megnőni:)

Milánnál 19 hónap telt el úgy, hogy az olló közelébe se kellett menni. Most sem volt még igazán nagyhajú, de már itt is göndörödött, ott is kunkorodott, és végül már a fülére is ránőtt, így aztán muszáj volt kezdeni vele valamit, hogy kicsit kisfiússá varázsoljuk.

Nem volt olyan egyszerű menet, mert Milán mindenképpen Apa zúgó-berregő gépével szerette volna véghezvinni a dolgot, de a kis vékonyka hajszálat kicsusszannak még a fogak közül. Pedig azt szépen tűrte volna. Muszáj volt ollóval kicsit megnyesni, de ez már nem volt annyira buli, hol én próbáltam fogni a fejét, és Apa nyírta, hol fordítva, és még Máté is beszállt volna az ollózásba, ha hagytuk volna... végül aztán csak elkészültünk valahogy, és bár a végeredményről nem született kép, mert arra már se nekünk de legfőképp  Milánnak nem volt már türelme, de nagyon vagány lett:)

A változatosság kedvéért-spenótevés

Ha így folytatom, akkor lassan átalakulok egyfajta gasztrobloggá... de hát a szép nyári időnek köszönhetően kinti programokról mostanában nem nagyon tudok beszámolni, így maradnak benti időtöltések, aminek szerves része az evés.

A múltkor megmutattam, hogyan eszik a fiúk a palacsintát, most pedig megmutatom, hogy hogy eszik a spenótot. Nagyon szeretik, Máté legalább 2 tányérral szokott kérni belőle:)

Ha azt is megmutatnám, hogy egyes önálló Milánevés után hogy néz ki a konyha, de legalábbis az őt körülvevő 1 méteres sugarú kör, akkor hamarabb riasztanék el mindenkit a spenótevéstől, mintsem kedvet csinálnék hozzá. De nem mutatom meg:) Mindenkinek a maga képzelőerejére és fantáziájára bízom. Nem kell hozzá túl nagy:)

Íme. Néma csöndben spenótoznak:) (nem egészen, de az alap itthoni zajszinthez képest, ez kismiska:)

Nyár van (?)

Két hete még 29 fok a lakásban. Ma 21.5 van. Télen 22-re fűtünk. Még szerencse, hogy nem pakoltam túl mélyre a fiúk téli pulóvereit. Sőt egyáltalán nem pakoltam el, csak hátrébb toltam a szekrényben, mintha éreztem volna, hogy nyár ide vagy oda, még szükség lesz rájuk. Végül még a télikabátot is vissza kell venni.És nyilván akkor is volt valami isteni sugallatom, amikor néhány hete egy ruhaboltban rövid farmer helyett a hosszút vettem meg inkább, mert az  jobban tetszett. Meg nyár lévén olcsóbb is volt. De arra nem gondoltam, hogy már nyáron rongyosra fogom hordani:)

No de a hétre ígérnek már némi felmelegedést. És akkor talán nem kell július végén újraindítani a fűtést a lakásban.

Palacsintázók

Tavaly nyáron Máté a főtt kukoricára szokott rá, idén többek között a palacsintára. Étteremben mindig azt kért, lekvárosat és kakaósat. De egyértelműen a lekváros a favorit. Fincsi mamifőzte baracklekváros. Nincs is annál jobb:)

3-at - 4-et simán letolnak belőle, ami azért ilyen kisemberektől nem semmi, szerintem.

Balatonlellén

Mikor június elején egyhavi távollét és sok-sok levezetett-leautózott kilométer után hazaértünk, valamikor akkor fogalmazódott meg bennünk egy igazi balatoni nyaralás gondolata. Hogy ne kelljen megint olyan sokat utazni, egyrészt. Másrészt pedig mert szeretjük a Balatont. És mivel eddig a Balaton nálunk csak az északi partot jelentette, gondoltuk, menjünk most a délire, mert ott még nem voltunk, meg az különben is gyerekbarátabb a sekély pancsolójával.

Aztán amikor Erna írta, hogy milyen jól érezték magukat Lellén, akkor már nem is nagyon gondolkodtunk másban, hanem egyenesen odamentünk, és nem bántuk meg, mert tényleg szuper volt:) Még úgy is, hogy az időjárás szépen elromlott mire odaértünk, de azért még érkezés után, és indulás előtt tudtunk kicsit strandolni.

A fiúknak nagyon-nagyon tetszett a homokos part, a bokáig érő víz, hogy kedvükre sarazhattak. Úgy hordták a locsolókannáikban a vizet, mintha legalábbis kötelező lett volna, és várat építettek.  Aztán meg jól bekenték magukat, és ők voltak a viziszörnyek:) Hát mindenki nagyon megijedt Tőlük, gondolhatjátok!

Be volt tervezve a vizibiciklizés is, de azt sajnos elmosta az eső. Mert amikor eszünkbe jutott, akkor már nem akartunk menni, mert elég késő volt, legközelebb pedig a víz lett volna hideg, és úgy meg nem annyira buli a csúszdás bicikli, hogy a fiúk nem mernek a hideg vízbe belecsúszni. De majd legközelebb:)

Szerdán pocsék időt kaptunk, a legrosszabbat a héten. Délelőtt még szép napos volt, aztán délután már nem indult a kinézett hajó, aztán kaptunk is jó nagy adag esőt a nyakunkba, de nem bántuk (nagyon), mert így elkészülhetett a szinte már szokásos esőkabátos- Balatonos kép:)

Este pedig kárpótlásul cirkuszba mentünk, ami minden várakozásunkat felülmúlta, és nem csak a gyerekeknek, de nekünk felnőtteknek is nagyon szórakoztató volt, színvonalas műsor, jó zene, csillogó gyerekszemek, tátott gyerekszájak, mi kellhetne még több egy szuper estéhez:))) Még Milán is viszonylag sokáig bírta, mert annyira tetszettek neki a kutyák és a lovacskák, hogy csak 9 körül álmosodott el, de akkor nyomban bekérte magát a babakocsijába, és a műsor hátralévő részén édesdeden aludt, nem zavarta semmi.

Csütörtökön végre sikerült elmennünk hajózni, ami Máté kívánsága volt egyébként, mert Ő akart eleve olyan helyen nyaralni, ahol nagy víz van és lehet hajózni. Az egy órás sétahajózás minden percét kiélvezték a fiúk, először a kabinban, aztán mikor elállt az eső akkor a fedélzeten. Eleinte még eléggé hullámzott a víz, és kicsit himbálózott a hajó, és ez nagyon tetszett Matyikának:)  Még a kapitány fülkéjébe is bemehettek, és megnézhették, hogy hogy vezeti a hajót. Máté ki se akart onnan jönni.És még délután is, és másnap is csak hajózni akart.Én pedig végig azon aggódtam, hogy nehogy Milán beledobja a nyulát a vízbe, mert csak nagyon nehezen lehetett rábírni, hogy váljon meg tőle, jobban mondva elcserélte kekszre:)

Voltunk Balatonbogláron is sétálni-játszóterezni, vonatotnézni, és persze fagyizni. Ami csak azért fontos, mert már Milán is egész gombóc fagyit kap, amit Máté választ neki, legtöbbször vaníliát, és aminek kb. a harmadát eszi meg, harmadát mi nyaljuk le, nehogy lecsöpögjön, harmada pedig a ruháján és az arcán van szétkenve.

Sajnos a Gömbkilátóba nem lehetett felmenni, de a körülötte lévő kis dombokon a fiúk remekül elszaladgáltak:)

Továbbá sikerült rászoknunk a kürtőskalácsra, és a délutáni kollektív alvásra:) Mind a kettőt el tudnám viselni a hétköznapokban is.

Hát ennyi volt a balatoni nyaralásunk rövid története. Persze voltak kevésbé vidám percei is, mint pl. Máté hisztijei, vagy hogy mindig összevesztek, hogy ki tolja a kocsit, vagy ki üljön apa nyakába, vagy hogy az utolsó napon elveszítettük Milán nyuszikájának egyik fülét, és nem is találtuk meg:( hogy persze megint szétesett a babakocsink, (a cirkuszban), de vettünk csavart és Feri megcsinálta, de ezek az idő távlatában már csak apró malőröknek fognak tűnni. Mindenesetre leszűrtük a tanulságokat és próbálunk belőlük a jövőre nézve tanulni.

Képek még ITT.

Balatoni nyaralás Akarattyán

A múlt hetet két részletben a Balaton partján töltöttük. Először hasonszőrű 2 fiús baráti párral töltöttünk egy hétvégét Balatonakarattyán. Ekkor még szerencsénk volt az időjárással, mert igazi nyári hőséget kaptunk, és jó nagyokat strandoltunk. Ami persze még így sem volt egyszerű menet, mert a 4 fiú persze 4 felé ment volna legszívesebben, és amíg az egyik semmipénzért nem akart vízbe menni, addig a másikat úgy kellett lefogni, hogy nehogy egyedül vágjon neki a Balatonnak, de azért sikerült megoldanunk:)

A szeles időnek köszönhetően vasárnap délután a Balaton hullámfürdővé változott. Máté először kicsit tartott a hullámoktól, de aztán rájött hogy ez jó móka, és utána már nagyon élvezte:)

Azt hiába próbáltuk hogy a 4 gyerek libasorba álljon a parton, mert juszt sem akartak egy helyben megmaradni, de hát nem is tudom, hogyan is képzeltük, hogy létrejöhet egy ilyen kép:) Így aztán mikor önként és dalolva bevonultak a strand melletti telefonfülkébe, kapva kaptunk az alkalmon:)

Naplementés Balaton:

Egyik délelőtt átkirándultunk Kenesére is, a kilátóhoz, ahol végül sikerült sorbaülniük:

Aztán a kikötőben időztünk egy kicsit, a fiúk kavicsot dobáltak a vízbe, én pedig a vitorlásokban gyönyörködtem, közben pedig arra figyeltünk, hogy a nagy lelkesedésben nehogy valamelyik belepottyanjon a vízbe.

Hihetetlen egyébként hogy Matyi az ovi óta mennyire szociális lett, legalábbis szerintem az ovi miatt van, hogy ott végre gyerekek között van, és most hogy szünet van, nagyon hiányzik neki a gyerektársaság. Ezalatt a pár nap alatt is folyamatosan Olivérrel lógott, vagy Olivér kistesóját istápolta:) mindig oda ment ahová Olivér, vagy hívta hogy Ő menjen vele, ha nem látta, akkor kereste, hogy hol van. Sőt már a felnőttekkel is sokkal bizalmasabb, már nem feltétlenül fontos, hogy mi is vele legyünk, simán elment Olivér apukájával biciklizni. Nagyon aranyos volt:)

Továbbá arra is jó volt ez a hétvége, hogy rájöjjek, hogy nem csak én vagyok a világszerencsétlenje, és hogy mások gyerekei sem kevésbé hisztisek mint az enyéim, se nem kevésbé problémásabbak, hogy ők is hangosak, és van amikor kezelhetetlenek és szófogadatlanok, és a szüleik agyára mennek, épp úgy mint az mieink:)

KedvencMilános:

Hétfőn álltunk innen tovább, és meg sem álltunk Balatonlelléig, hogy megkezdjük az első igazi balatoni családi nyaralásunkat:) Itt aztán kaptunk hideget-meleget, ami az időjárást illeti, de feltaláltuk magunkat és nem unatkoztunk egy cseppet sem. Részletekkel később jövök.

Akarattyás képek még ITT is vannak, ha valakit érdekel:)

Kistigrisnézőben

Mivel bérletünk van az állatkertbe, így nem okoz gondot, hogy a délutáni alvás után akár csak 1 órára is kilátogassunk az állatkertbe. Jó kis program ez, szeretünk oda járni. Mióta Milán is vad motoros lett, inkább a bkv-zást választom, mert ő még nincs annyira tisztában a szabályokkal, mint Máté. De a villamoson aranyosak nagyon, mert kézenfogva ücsörögnek:)

A mostani látogatásunk fő céljai a kistigrisek voltak, akik május 10-én születettek, és csak alig két hete engedték ki őket a kifutóra. Szerencsénk volt, mivel elég későn értünk ki, 5 körül, félő volt, hogy már be lesznek terelve vacsorázni, de nem, még kint voltak, és javában játszadoztak, fürödtek. Az anyukájuk szigorú, őrző tekintetét egy pillanatra sem vette le róluk. Borzasztó aranyosak voltak, ahogy mindenhová felmásztak, incselkedtek a nagy anyatigrissel, verekedtek egymással, hemperegtek, pancsoltak. Pont mint az én gyerekeim:)

(Sajnos a koszos üvegen keresztül való fényképezés még mindig nem az erősségem)

Sétáltunk még egy kicsit, illetve Milán vadmotorozott, majmokra csodálkozott, Máté a vízpermet alatt szaladgált föl és alá, fél lábbal álldogáltunk a flamingókkal, ilyesmi. A játszótér most is kimaradt, de kivételesen most nem az én hibámból, Máté azt mondta, inkább nézzük meg a vizilovakat, hátha most kint lesznek :) Kint voltak, de aludtak. De ez teljesen kielégítette.

Hazafelé gyalog jöttünk, mert úgy gondoltam van még bennünk energia. És volt is még. A fiúknak még arra is volt, hogy este még egy párnacsatát is lejátszanak:)

Kicsit felpörgettük ezeket a napokat, de sebaj, így szeretjük.

Mégiscsak strandoltunk

Minden előzetes fenntartásomat félretéve, engedtem az unszolásnak és tegnap délután Apa nélkül mentünk el egy közeli strandra a Paskálra. Persze nem édeshármasban, hanem Máté egyik ovistársáékkal, Ábelékkel. Már az ovizárás óta nem találkoztak a fiúk, és már mind a ketten meg voltak kergülve egymásért, így aztán rászántam magam. És azt kell mondjam nem bántam meg, mert szuper volt, és nagyon jól éreztük magunkat!

Villamossal mentünk, ami már önmagában is nagy kaland. A fiúknak is, és nekünk is, mert a szuper hannoveri villamosokra egy kisebb tortúra a babakocsit felvarázsolni. Persze Milán a maga másfél évével már inkább a Nagyokhoz húzott, mintsem hogy békésen ücsörögjön a babakocsijában, így addig nem nyugodott, amíg ki nem vettem és oda nem ülhetett a az ülésre a többiek mellé.

Mikor megérkeztünk a fiúk rögtön a víz felé vették az utukat, Milcsit az sem zavarta, hogy még ruhában van.  Ez a strand egyébként nagyon kicsi, csak 2 medencéje van, egy nagy, amit meg sem közelítettünk, úgyhogy nem tudom milyen, és egy kicsi. A kicsi az igazi gyerekparadicsom, az egyik fele 20 cm, a másik pedig 50, szóval még a Milánnál kisebbek is jól elvannak benne.

A fiúk is jöttek-mentek, élvezték, hogy mindenhol leér a lábuk:)

Milán sitty-sutty hozzácsapódott egy kisfiúhoz, akinek volt egy csomó játéka. Mi rutintalanul, és mert rohantunk, nem vittünk magunkkal semmit... no de majd legközelebb:)

Szóval Milán elbitorolt egy locsolókannát, persze a kisfiú és az anyukája engedélyével, és módszeresen merte ki vele a vizet a medencéből. Hihetetlen, hogy mennyire le tudja kötni ez a fajta meló, szerintem egész nap locsolta volna a vizet, nem unta meg, legfeljebb annyit változtatott, hogy hol az egyik lefolyóba öntötte, hol csak úgy a járdára, de a munka öröme mindig ott volt az arcán. Még mindig rácsodálkozom, hogy mennyire függetlenebb-közvetlenebb, mint Máté. Mátét mikor ilyen idős volt hat lóval sem lehetett volna elvontatni mellőlem. Milán ezzel szemben bárkivel jól elvan, ha én azt mondom neki, hogy legyen most ezzel vagy azzal.

Máté ezalatt az úszógumival bohóckodott a fél méteres vízben, pancsolt, ugrált, és  versenyt sétált a medencében oda-vissza Ábellel:)

Volt velünk még egy csaj, és a fiúk hihetetlen bizalommal fordultak felé, amit nagyon jó volt látni. már gondolkozom egy ideje egy alkalmankénti bébiszittyón, de a tettek mezejére eddig még nem sikerült rálépnem, de most újabb lökést adott, hogy a megfelelő személlyel igenis jól ellennének néhány órát.

Zárórakor jöttünk el, szinte utolsóként, mert mire a 4 gyereket sikerült összeszedni, addigra már jócskán eltelt az idő. Búcsúzóul még kaptak egy-egy jégkrémet, és büszkén vonultak vele hazafelé. Milán eredetileg nem kapott volna, de brutál hisztit csapott, aztán kapott egy másmilyet, egy kisebbet és olyan vizesfajtát, amiről úgy gondoltam inkább nekivaló, mint a cornettó, de neki pontolyan kellett mint a Nagyfiúknak. Hiába no... már csak én gondolom Róla, hogy Ő még kicsi, igazából már Ő is nagy :-(

Tényleg szuper volt minden!!!!

Elég későn értünk haza, de a fiúkban még volt annyi erő, hogy egy kicsit még a kertben játszanak, így jó későn kerültünk ágyba. De legalább reggel mindenki sokáig aludt:)))

Alvásügyek

Mióta tombol a nyár kicsit elcsúszott a napirendünk. Az esti rituálék jó 1 órával eltolódtak, mivel este 8-kor még olyan jó kint lenni. Akkor a legjobb. Így mire elcsendesedik a lakás, addigra van már 10 óra is, ha nem még több. Ennek köszönhetően reggel sem kelünk 6-kor:))) ami áldásos. Igaz, hogy Milán többször is kér inni éjjel, de aztán zsákként dől vissza, Máté pedig mégcsak inni sem kér.

De amiért ez eszembe jutott, hogy leírjam, az az, hogy Máté ma délelőtt 10-kor ébredt!!!!

Sosem fordult még elő ilyen, hogy ennyire későn kelt volna fel. 12 órát aludt egyhuzamban.

Milánnal mi már fél 9-től ébren voltunk, és kb. 9-től már tűkön ülve vártunk a Nagytesóra. Többször is benéztem hozzá, de semmi... úgy aludt mint a bunda:)

Nem gondolom, hogy ebből rendszer lesz, ugyan.... de azért el tudnám viselni ha így lenne minden nap:)

Strandolós

A hétvégi brutálhőségben mi mást is tehettünk volna, minthogy a strandra menekülünk. Persze csak alvás után, és 4 után merészkedtünk ki, és bő 2 órát voltunk ott, de így is sikerült kicsit lehűteni magunkat a 30 ill. 60 cm-es gyerekmedencében, és a fiúk is nagyon élvezték.

Kézenfogva vonultak be a strandra, és amikor Máté elengedte Milán kezét, akkor Milán egy lépést sem volt hajlandó tovább jönni:) Úgy szeretem, amikor ilyen nagy köztük az egyetértés!!!!

Úszófelszerelésben:

Milánnak először voltak ugyan fenntartásai, hogy kell-e ez neki, és a lépcsőn ücsörögve, tisztes távolból szemlélte a pancsoló gyereksereget, de aztán megjött a bátorsága, és aztán már nagyon élvezte, mikor már a parton voltunk, akkor is mindig a medence felé vette az irányt.

Máténak eleinte furcsa volt a karúszó, most volt ilyenje először, és amíg Milán nem tartott igényt az úszógumijára, addig ő duplán bebiztosította magát, de aztán megszokta, meg hát amúgy is leért a lába, szóval nagy baj nem lehetett. Neki nagyon tetszett a medencébe tett kiscsúszda, csúszott vagy 100-at:)

Jól éreztük magunkat. És bár még mindig hőség van, és mehetnénk strandra, de annyira azért nem vagyok bátor, hogy egyedül menjek ki velük. Majd itthon lubickolunk, és bemelegítünk a balatoni nyaralásra:)

Így telnek a nyári napok

Motorozással:

Kerti munkálatokkal:

Fagyizással:

Játszóterezéssel:


A köztes időket pedig vagy alvással,  vagy Máté esetében hisztivel és dacoskodással ütjük el. Szóval csak a szokásos nyári punnyadás.

Rózsaszín

Az idei nyár színe Máténál egyértelműen a rózsaszín:)

A rózsaszínű fagyival kezdődött minden. Akármikor, és akárhányszor térünk be egy fagyizóba, ő mindig rózsaszín fagyit kér. Az íze az mindegy, lehet meggyes, málnás, epres, csak a színe a fontos.

Aztán következett a rózsaszínű fogkefe, ami nélkül nem volt hajlandó távozni a boltból. Próbáltam rábeszélni a megszokott kék-zöld kombinációjúra, de nem és nem, neki a rószaszínű kellett, így gondoltam, ha csak ennyi kell a boldogságához hazavisszük. Azóta ezzel mos fogat.

Aztán egyik esős délután a teraszon ragadtunk, és aszfaltkrétával rajzolgattunk hogy teljen az idő. Természetesen Máté a rózsaszínt választotta, majd nagy lendületében a katicabogarat is erre a színre festette ki.

Enni is csak a rózsaszínű műanyag tányérból (esetleg még a narancssárgából) hajlandó újabban, ami igazából inkább pink, de meggyőztem, hogy az sötétrózsaszín, mert az hogy nekünk nincs rózsaszín tányérunk, az száméra elfogadhatatlan .

Zavarni éppen nem zavar, inkább viccesnek találom, hogy két fiúgyerekkel a háztartásunkban egyre szaporodnak a rózsaszínű tárgyaink. És csak remélem, hogy még  valahol a rózsaszín HK-s trikó előtt megállunk, és valami más színre fogunk váltani.

Azon is gondolkoztam, hogy mi válthatta ki Mátéból ezt a fajta rajongást, és arra jutottam, hogy biztos az ovi miatt van. Merthogy itthon, mivel férfiuralom van, nemigen találkozik rózsaszínnel, mert én sem vagyok egy nagy rózsaszínes. És amikor bekerült oviba a kislányok gondolom javarészt ebben vannak, és ez neki újdonság. Aztán majd gondolom lecseng. Addig meg jókat mulatunk rajta:)

Ui: ÉS vajon tud-e még valaki egy olyan bejegyzést írni, amelyikben többször szerepel a rózsaszín szó, mint ebben????)