Szerencse

A szombati nap után szinte már biztos, hogy az égieknek van még velünk valami tervük. Mert könnyen az autópálya melletti árokban is találhattuk volna magunkat, amikor a rongyosra szakadt gumink miatt irányíthatatlanná vált az autónk.

Szerencsére nem lett baj. Szerencsére nem én vezettem, mert akkor lehet, hogy most nem itt pötyögnék.Szerencsére Feri le tudott valamennyire lehúzódni, és kicserélni a kereket. Szerencsére nekünk semmi bajunk nem lett, és az autónak is csak kisebb sérülései lettek, amik könnyen helyrehozhatóak. (de azért én kétszer megsirattam, természetesen, aztán meg azt is, hogy ilyen könnyen megúsztuk.)

Szerencsére egy gumis bácsi a közeli kisvárosban megszánt minket, és megnézte a pótkerekünket, ami sanszos volt, hogy ereszt. De nem eresztett, csak azt mondta, hogy a csere után még nem feküdt fel jól, ezért eresztett először egy picit.

Innen pedig már a szokásos unalmas nap következett. Mindenesetre tanultunk az esetből.