A hétfő reggelt némi szorongással, de
egyben kíváncsisággal telve vártam, hogy vajon hogy fogja érinteni
Matyit, hogy a pénteki szünnap és a hétvége után most megint oviba kell
menni. De az aggodalom feleslegesnek bizonyult. Bár hétvégén
meglehetősen furcsán viselkedett velünk, olyan volt mintha haragudna
ránk, és ha csak lehetett nem is szólt hozzánk, nem is jött oda, és
szinte levegőnek nézett, mindenki mással(mert mamánál voltunk a
hétvégén) viszont normálisan viselkedett, de az oviról egy szót sem
mesélt. Az tabu téma volt, egészen tegnap délutánig.
Szóval eljött a hétfő reggel, és Máté
nem túl lelkesen de beletörődött, hogy oviba kell menni, néhányszor
elszajkózta ugyan, hogy ne menjünk, meg maradjunk itthon, de legalább
menjünk be vele, de az, hogy Apa is itthon volt, és együtt készültünk,
az nagyot lökött szerintem rajta.
Első
körben úgy volt, hogy Apa itthon megvár Milánnal, míg mi elmegyünk az
oviba, nem akartam a hétfő reggelt rátukmálni, ki tudja mi lesz alapon.
De Matyi ragaszkodott hozzá, hogy Apa is velünk jöjjön, így családilag
állítottunk be az öltözőbe, és egészen addig nem is volt semmi baj, míg
pontosan velünk szemben rá nem zendített egy testvérpár, hogy ők bizony
oda be nem mennek. Így aztán Matyi is rákezdett, és kérlelte Apát, hogy
menjen be vele.
Nem ment persze, de Máténak az is elég
volt, hogy kicsit akkor maradjon a folyosón, ami így is szokott lenni,
és sírva bár, de bement a csoportba, pár perc múlva pedig már orrot
fújt, és ült az asztalhoz reggelizni. ÉÉÉSSSSSSSS egész nap nem volt
bele probléma, az óvónéni szerint, mintha kicserélték volna a hétvégén.
Igaz, még nem annyira bátor, hogy egyedül bevegyüljön a többiek közé, de
ha valaki (óvónéni-dadus) odamegy vele a szőnyegre, akkor már egy ideig
elvan a többiekkel. Kezd most már leszakadni Veronika néniről, már nem
ül egész nap az ölében, és nem fakad sírva, ha eltávolodik tőle egy
lépésnyire, de azért még ölbe veteti magát olykor-olykor.
Minden nap van torna, egyelőre még csak a
csoportszobában, aztán ha jobb idő lesz, akkor a tornaterembe is át
fognak menni, és ezt nagyon szereti Máté. Ez hozta meg az áttörést is,
mert a torna közben kezdett el bratyizni Ibolya nénivel, és a torna volt
az első dolog, amiről mesélt itthon, teljesen magától. No meg az ebéd,
amit még mindig maradéktalanul bepusztít, van amikor még repetázik is.
Ma reggel pedig igazi premier volt: Máté SÍRÁS NÉLKÜL
ment be a csoportba, és nem láttam pontosan hogy történt, de mintha
összeölelkezve vállon veregették volna egymást Ábellel:) Pedig ma még
korábban is mentünk, hogy Apa is részt vehessen az eseményen.
Szóval nagyon ügyes volt, és nagyon büszke vagyok Rá!
Úgy látszik a múlt heti kedd-szerda volt
az abszolút mélypont, amikor egész nap sírt, és azóta egyre jobb.
Remélem sokáig így marad.
És csak suttogva jegyzem meg, hogy még
nem szedett össze semmit, igaz, karácsony előtt beteg volt, de akkor nem
volt ovi, úgyhogy nem fogok meglepődni, ha ezen a héten már
doktornénihez is kell majd mennünk, de hátha nem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése