Egy cseppet sem túlzok, ha azt mondom
hogy a múlt hét volt az elmúlt 3 év legrosszabb hete... és remélem, hogy
a következő 3 évé is az lesz, bár ennyire nem vagyok optimista.
De a lényeg, hogy ha nem is könnyen, de
meggyógyultunk. Mátét csütörtök este nyilvánítottam végleg gyógyultnak,
amikor az utolsó csepp kakaóját is megitta és kérte a csokiját. Betegen
egyiket sem tette, a kakaót csak szorongatta a kezében, a csoki meg
eszébe sem jutott. Milán pedig szombat reggelre került olyan állapotba,
hogy jóízűen kalácsozgattak Matyival mesenézés közben. Ő ugyan még
szörtyög, de az már igazán semmiség ahhoz képest, amilyen állapotban
volt a múlt héten.
Így tegnap Máté újra ment oviba, és
mivel Apával mehetett, így problémamentesre sikerült az újrakezdés.
Délben is azt mondta az óvónéni, hogy "nincs ezzel a fiúval semmi baj!"
A ma reggel már nem volt annyira könnyű
menet, de nem az ovibamenés volt a fő probléma, hanem az, hogy Apával
akart menni, de ő a héten már nincs itthon. Nyafogott egy kicsit, de
nagy gáz nem volt.
Viszont öltözködés közben észrevettem,
hogy a fejünk felett virít Máté első oviban készített alkotása:))))
Február 3-án farsang lesz az oviban, és már nagyban készülnek rá,
álarcokat festenek.
Ez Máté első ovis műve:)
Amúgy meg nem igazán tudja még mi az a farsang, bár gőzerővel olvassuk az ide vágó szakirodalmat, Bogyó és Babócát,
és AnnaPeti farsangról szóló részeit is többek között, így már kezdi
kapisgálni mi a lényeg, és már nagyon kíváncsi rá, milyen lesz a BULI,
mert lesz arcfestés, meg bűvészbemutató, szóval biztos nagyon fogják
élvezni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése