Napok óta várok arra a mondatra amit ma reggel végre elhangzott Matyi szájából:
- Anya, kenjél még egy szelet kenyeret, éhes vagyok!!!!
Ő már talán célegyenesbe ért.
Milán sajnos még mindig nagyon vacakul
van, lázas, köhög, orrfolyós, de nagyon, étvágytalan és nagyon
gyámoltalan. Jó lenne már ha ő is kicsit jobban lenne! Mert az a
legrosszabb, hogy azon kívül, hogy beadom neki a gyógyszereit nem tudok
rajta segíteni, szegényke csak piheg a székében, alszik, és bújna hozzám
éjjel-nappal, de én is csupa betegség vagyok, így az összebújás nem a
legjobb gyógyszer ebben a pillanatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése