Tegnap
akartunk, de először a gyerekek hisztije, majd elalvása, majd az eső
keresztbe tett nekünk, így ma mentünk. Két oviba is jelentkeztünk, az
egyik a körzetes, oda azért, a másik pedig a bölcsis, oda pedig azért. A
nyílt napokról lemaradtunk, mert nem voltunk itthon, és telefonon a
bölcsis tűnt szimpatikusabbnak. Aztán élőben már nem volt annyira
szuper, bár nem tudom kivel sikerült beszélni, mert bemutatkozni nem
akaródzott neki, viszont gyorsan közölte, hogy ha decemberi a gyerek,
hát akkor BIZTOS hogy semmi esélye, és különben is miért akarom oviba
adni, mikor otthon vagyok a másikkal úgyis. Azért én mondtam, hogy
kitöltenék egy papírt, ha nem baj, mert hátha... és különben is honnan
tudja, hogy jövő januárban is itthon leszek még a másikkal? Erre nem
nagyon mondott semmit, de szájhúzva azért adott egy papírt, amit
kitöltöttünk, és ugyanilyen szájhúzva méltóztatott elvenni, és biztos
ami biztos még egyszer az orrom alá dörgölte, hogy decemberi gyerekkel
mit akarok én... Majdhogynem azt mondta, hogy gondolkoztam volna előbb,
és nem kellett volna decemberi gyereket szülnöm...Nyilván nem vele
beszéltem telefonon, hanem valamelyik segítőkészebb kollegájával, aki
viszont határozottan azt mondta, hogy persze-persze, írassuk csak be,
aztán majd lesz valami.
A másik, a körzetes ennél viszont sokkal
jobb benyomást tett rám, igaz, hogy várakoztunk ott vagy fél órát, de
legalább jól körbejártuk, felmértük a terepet. Itt már sokkal
kedvesebben fogadták az én decemberi gyerekemet, még az sem bántotta a
szemüket, hogy Kistesója is van, akivel én otthon vagyok. Biztatni
mondjuk ők sem biztattak, de nem is ez volt a cél. Tudtuk, hogy ez lesz,
tudjuk, hogy nem sok esély van arra, hogy ebben a tanévben oviba kerül
Matyi, és szerencsére most még nem is annyira égetően fontos.
Épp akkor voltunk ott, amikor
uzsonnáztak a gyerekek, Matyi is ment volna velük enni. Addig -addig
mondogatta, hogy Máté is eszik, míg kapott egy kis ropit. Mire
berágcsálta jöttek ki a gyerek öltözni, hogy mennek az udvarra. Máté le
volt nyűgözve az ovisoktól. Az ovisok meg Milántól. Mindenképp ölbe
akarták venni. Végül kiegyeztünk egy lábsimogatásban. Aztán mondták,
hogy menjünk velük az udvarra, mert ők még szeretnének Milánnal babázni.
Aranyosak voltak:)
Hát ez volt ma... aztán majd meglátjuk...
Mindenesetre jó tapasztalat volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése