A tegnapi napot nappalostól-éjszakástul
azt hiszem mielőbb kitörlöm az emlékeimből. Kishercegünk, miután egész
nap nyűglődött, a semmisejó állapotot éjszaka is fenntartotta, és
kitartóan nyöszörgött néha sírásba csapott át, aludni nem akart, nem
tudott, így bojkottálva mindenkinek a pihenését. 2 körül Matyit is
felnyafogta, aki szinte kipihenten, hisz ő aludt addig közülünk a
legtöbbet, a konyha felé vette az irányt, hogy akkor kábu, kábu,
azaz főzzük a kávét, induljon a nap. Ferinek sikerült lebeszélnie róla,
cserébe összebújtak a 140cm-s ágyon, és valamennyire aludtak.
Kishercegünk szemére viszont csak olyan 4 körül jött álom, akkor is csak
szigorúan mellettem, kiságyról hallani sem akart, így nem is hallott,
csak reggel felé, amikor shifteltem a két gyereket, Milek végre hajlandó
volt elfoglalni a kiságyat, Matyival pedig összebújhattunk a
nagyágyban.
De nem panaszkodhatom, ezek után Milek
megajándékozott egy szabad délelőttel, mert ezek után csak fél 11-kor
kért egy kis tejutánpótlást, majd újra álomba szenderült.
Most pedig Matyi alszik már több mint 2 órája. Szóval tényleg egy szavam sem lehet.
A nehéz napokat meg nem számoljuk:)
Esti csendélet:
Fürdés utáni összebújós-vígasztalós:
Hosszúlábú Minimanó:
Ketten:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése