Féltékenység

Igazából írhatnám, hogy minden jó és szép, és nem is lennék nagyon messze a valóságtól, mert a nap nagy részében tényleg körbevesz a világoskék babaillatú köd. Viszont van egy kisebbik rész, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, pedig de jó is lenne. Ez pedig a féltékenység, ami igen, felütötte nálunk a fejét, befészkelte magát az otthonunkba, és egyelőre nem is tűnik úgy hogy távozni akarna.

Azt hiszem nagy szerencsém van, vagy nagyon hálát kell adnom odafent Valakinek, aki egy olyan második gyereket küldött nekem, mint Milán, aki javarészt alszik, vagy nézelődik, vagy szellemharcol, és hogy ne csak mindig jókat írjak róla, újabban pocakot fájlal. Eddig még a kézbentarthatóbb fajtából, és remélem nem is durvul el nagyon a helyzet. Mindenesetre beszereztem tegnap egy üveg méregdrága infacolt, legyen, ha kell.

Azt még mindig fenntartom, hogy Matyi szereti a Kisöccsét. Szeret körülötte sündörögni, tenni-venni, néha túlságosan is. Mert van olyan, amikor nekifutásból landol az ágyon mellette, amikor a nagy megszeretgetésből nagy ráfekvés lesz, van amikor az összes játékát odahordja köré, és mindenáron a kezébe akarja nyomni valamelyiket, és van olyan is, amikor mindent sajnál tőle, lerángatja róla a plédet, elveszi a cumiját, stb.., és bizony van olyan is, amikor jöttében-mentében oda-odacsap. Ez a legaggasztóbb számomra.

Az internetes szakirodalom szerint ez tök normális reakció, amit türelemmel, megbeszéléssel, és legfőképp odafigyeléssel, megelőzéssel lehet kezelni, de semmiképpen nem büntetéssel, és haraggal. Bevallom nehéz nekem ilyenkor nem haragudni rá, de úgy tűnik ez a megbeszélősdi ez működik, pár napja már sokkal kevesebbszer fordulnak elő ilyen attrocitások, és ha be is próbálkozik még időben közbelépek, mert már látom messziről miben sántikál.

Tudom, hogy nehéz helyzetben van most Matyi... pedig ő is szerencsés, hogy ilyen tesót kapott, aki eddig nem igazán forgatta fel az életét, mert napközben az etetésen kívül nem nagyon igényel külön figyelmet, tudunk Matyival ketten játszani, amíg itt van a Mama, addig kihasználjuk, hogy kettesben mehetünk boltba, ide-oda, úgy mint régen.

Este is szívesen segédkezik a fürdésnél, hozza Milán pizsamáját, a kiskádban locsolja a vizet a lábára, ilyesmi. Szóval egyáltalán nem akarom eltiltani tőle, sőt..., csak a lelkesedése egy szempillantás alatt változik aggresszióvá, szóval nagyon résen kell lenni.

És persze észrevehető rajta, hogy ő is pici baba akar lenni, bár sosem cumizott, most ha Milán szájában cumi van, akkor neki is kell adni egyet. Bár kiskorában utálta a kiságyát, most mégis belekívánkozik, és mondja, hogy Máté alszik. Ha Milán szopizik, akkor neki is oda kell bújnia.

Jó lenne, ha ezeknél a kezdeti nehézségeknél nem lenne sose rosszabb, mert most még úgy érzem kezelhető a szitu, és kellő odafigyeléssel Máté is többnyire kordában tartható, és az elmúlt pár napban pedig mintha már egy kicsit javulni is látszana a helyzet. Persze nem akarom elkiabálni.