Matyi kezd megbarátkozni a gondolattal,
hogy az a kis csomag, ami vagy az ágyon, vagy az ölemben lelhető fel
leginkább, most már végérvényesen velünk marad. Egyre kevesebb a fizikai
bántalmazás, és egyre több a távolból szemlélés, esetleg odabújás,
puszilgatás. Persze vannak még félreértések, de alakulunk. Azt mondjuk
még mindig nem érti miért nem tud Milán ide-oda fordulni Matyi
kénye-kedve szerint.
Igazából szerintem magam sem hittem
benne, hogy Milekkel megúszom pocakfájás nélkül.... nem úszom meg....
néhány napja brutálmódon képes szenvedni, leginkább éjszaka. De úgy néz
ki a mi ágyunkat valami gyógyító aura veszi körül, mert előbb-utóbb ott
legalább megnyugszik, rövid időre, így valamennyit én is tudok aludni
két görcsös szenvedés között.
A sors tréfája velem, hogy mire az Milán
végre megvívja az éjjeli harcát, és végre fél óránál többet aludhatnék
egyhuzamban, ez olyan 6 fél7 körül van, addigra Mátét kidobja az ágy, és
indul a nap. Még bírom.... aztán előbb-utóbb ezen is túl leszünk, és
akkor majd jöhetnek a fogzásos éjszakák....
Matyi időközben tökélyre fejleszti a
beszédet, szinte mindent mond, mondatokban beszél, tárgyesetet,
birtokosesetet, és felszólítómódot is használ. Számomra ez még mindig
hihetetlen:) Persze nem mond mindent helyesen, és mond vicceseket, és
papagájkodik, úgyhogy meg kell gondolni miket beszélünk előtte, bár a
tv-nek is visszabeszél...
Milán ha nem eszik, nem alszik, és épp
nem fájlalja a pocakját, akkor tágranyílt szemekkel kémleli a világot
maga körül, ó-ra formálja a pici száját, és grimaszkodik. Egyébként meg
hízik mint a kölyökgólya, a szombati mérlegelésen 3640g-ot nyomott, azaz
két és fél hét alatt kicsit több mint 600g-ot szedett magára.
Matyi 11.7 kg-t nyom, merthogy minden Milán mérésnél őt is le kell mázsálni feltétlenül.
Én pedig fogyok, most nagyjából ott tartok, ahol Milán előtt tartottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése