Egész addig, míg nem került szóba a milánói utazás lehetősége én nem tudtam hogy itt látható Leonardo Da Vinci híres Utolsó Vacsorája a Santa Maria Delle Grazie templomban, mely a Világörökség része. Sajnos a képet nem tudtuk megnézni, mert hetekkel korábban időpontot kell kérni, de talán majd legközelebb. De az előcsarnokban van néhány információ kitéve. Pl. hogy a II. világháborúban a templomot bombatámadás érte, de szerencsére a milánóiak fel voltak erre készülve, hisz az ország egyik legjelentősebb iparvárosa Milánó, így két oldalról a festény falát zsákokkal óvták, hogy legalább az épségben maradjon, ha a templom többi részének pusztulnia is kell.
Van itt egy hatalmas kastély is, amit a Sforza család nevével illettek, de eredetileg a milánói hercegek lakhelye volt ez a hatalmas építmény. Termeiben számtalan kiállítás működik ma, ókori egyiptomitól a hangszerkiállításig mindenféle, de jó átsétálni az udvaron, mert kivülről is remek látvány, a körülötte lévő park pedig hatalmas, igazi gyerek- és kutyafuttató.
De hogy Matyiról is essen szó, jön-megy, hol lábon, hol kocsiban, hangosan köszön minden kutyának, szökőkútnak, busznak. A templomban élvezi, hogy visszhangzik a hangja, ezért nem is nagyon megyünk be vele, csak a Dómban voltunk, de az lenyűgözte, hol csípőre tett kézzel , hol a fejét fogva bámulta a mennyezetet. Lehet, hogy építész lesz?
Az alvókája, mint mindig idegenben remek, nyikkanás nélkül alszik estétől reggelig, nem zavarja ha mellette filmet nézünk, nem zavarja a feje mellett keringő szúnyog, sem a meleg. Egyik reggel ok nélkül le is torkoltam, hogy feküdjön már vissza, nem fogunk 6kor kelni, de ő csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig kelni kell, és felváltva rángatott hol engem, hol az apját, és kiderült hogy már 9 körül járt az idő, szóval tényleg illő volt már felkelni. Közben pedig növeszti a 16dik fogát, a negyedik eddig hiányzó szemfoga, már kint is van a csücske, de nem panaszkodik. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magamat. Kedvenc időtöltése a bidében pancsolás, ha a fürdőben vagyunk rögtön oda vezet az útja, és megnyitja a csapját és önfeledten pancsol. Persze nem nézzük jó szemmel, amit meg ő nem néz jó szemmel. Aztán ott van a villanykapcsolgatás, ami remek móka, főleg, ha valami épp van valaholl, pl. fürdőben, és jó lenne a világosság. De újdonságként behozta az ágy alá nézelődést, lehasal és bambul be az ágy alá percekig. Hogy ez miért jó, nem tudom.
Hát így telnek a napjaink, hőségben, késő délutánig ki sem tudunk mozdulni, olyan meleg van, tegnap is csak a boltig mentünk meg vissza, igaz kétszer, és így is jó sokáig tartott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése