Péntek este Matyi
átesett egy újabb repülésen, egy újabb repülőtársasággal, (lufthansa),
és a napnak egy újabb szakában. Utazott már délelőtt, ez egész jól sült
el, aludt. Utazott délután, na ez borzalmas volt, és ha lehet, ezt
elkerülném a jövőben, mivel az utazás épp az ő aktív idejére esett, és
napersze, hogy inkább jöttment volna, semminthogy egy helyben üljön.
Aztán utazott kora reggel, ill kora délelőtt, ez is jó volt mert kis
nyűglődés után elaludt. Most viszont sor került egy esti utazásra, ami
elé én is nagy várakozással tekintettem, mert én sem utaztam még este.
Matyi miatt most nem aggódtam, azt gondoltam, majd elalszik. Nem aludt
el. Pedig a reptéren már nagyon pörgött, de ez olyan alvás előtti
nemtudokmitkezdenimagammal jellegű pörgés volt. A gépen azonban
mögöttünk egy 2 gyerekes család ült, nagymamástól, egy 5 év körüli
kislánnyal, és egy 3 év körüli kisfiúval. Ők is be voltak zsongva, mint
kiderült ez volt az első repülős utuk. Matyi felfigyelt a
gyerekzsivajra, rögtön menetiránynak háttal fordult, és elkezdett
barátkozni, és ugatni. Mi mondtuk neki, hogy itt nincs kutya, ne
ugasson, de ő kitartóan ugatott, és mutatott hátra, amikor Feri
hátranézett, kiderült, hogy mégiscsak volt ott egy kutya, plüssből,
amire Matyi rágerjedt. Innentől már megvolt a barátság alaphangja, Matyi
csatlakozott a mögöttünk lévő, a miénknél sokkal szórakoztatóbb sorhoz,
és szinte végig együtt játszottak a kislánnyal. Én közben próbáltam
magamba lelket verni, mert az esti óra, a szemembesütő lemenő nap, most
valahogy nem esett olyan jól, és kissé szédülőssé váltam. Még szerencse,
hogy lufthansáék folyamatosan az orrunk alá toltak valami
fogyasztanivalót, sonkás tekercset salátával, csokoládét, innivalót, így
valahogy csak sikerült elütnöm az időt anélkül, hogy a sebeimet
nyalogatnám. Egyébként volt külön gyerekmenü, és a gyerekek még
ajándékot is kaptak, valami kártyát meg kirakóst.
Matyi eközben a folyosón sasszézott, kutyásújságot olvasgattak a
kislánnyal, és meghódította a stewardesst. Annyira, hogy még be is
vezette Matyit a stewardess-lét titkaiba. Íme:
Majd távozáskor érzékeny búcsút vettek, franciául és angolul. Hogy
Matyi melyiket beszéli a kettő közül, nem tudom, lehet, hogy a franciát?
és ezért nem értem, hogy mit mond?
(Matyi amúgy überbrutál módon rákapcsolt a fecsegésre, de eddig
emberi nyelven még nem nagyon sikerült megszólalnia, leszámítva a pár
alapszót, amit minden hasonló korú gyerek ilyen idős korára már tud.
Feri felvetette, hogy nem lehet-e, hogy Matyi a dolgok Ikeás nevét
mondja, ezért hívja a lámpát tang-nak, a labdát dodó-nak, és használja még az apagyi, bagyu, bao, és még sok más most elfelejtettem szavakat. )
Mindenesetre ők ketten jól elbeszélgettek egymás mellett.
Naplemente felülről:
Hullafáradtan kerültünk éjfél körül az ágyba. Matyi reggel
csodálkozva ébredt, nem tudta hol van, mert ő már a buszon ill. a
taxiban elaludt, csodálkozva állt meg az ágy sarkánál és csak nézett ki
bambán a fejéből, nagyon aranyos volt. Az esetet Feri eképp
szinkronizálta:
"Hova hoztatok már megint? Másfél éves vagyok vazze, és még nem keltem kétszer ugyanabban az ágyban!"
Hétvégén kirándultunk, várostnéztünk, de erről majd később, ma
pedig Apának dolgos hétköznap van, mi pedig kettesben töltjük Matyival a
napot a nagy olasz valóságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése