Shopping

Egyszer már írtam arról, hogy nem szeretek vásárolni, ruhát főleg nem, magamnak pláne nem, Máté óta meg főleg nem. Ez a vásárlásundorom azóta sem csökkent, Mátéval pedig még csak nőtt, és ha el is jutunk valami bevásárlóközpontba akkor is inkább Máténak vásárolok, és magamra már sajnálom az időt. Persze ezzel egyidejűleg mindig nyafogok, hogy nincs mit felvennem, hogy minden cuccom ősrégi és kopott, vagy egyszerűen már unom őket, és gyűlölöm felvenni bármelyiket is. Szerintem erre unt rá Feri, és mivel tegnap nem dolgozott azt mondta délután elvisz vásárolni. Így is lett. 

Először is Máténak kerestem vastag nadrágot, és végre találtam is, így gyorsan vettünk is kettőt, egy kantáros farmert és egy sima bársonyt. 

Aztán: Régi vágyunk (volt), hogy egyszer elmenjünk síelni, de valahogy sosem alakult úgy, hogy menjünk, és egy kcisit mindig sajnáltuk rá a pénzt, és inkább elwellnesseztük, vagy elnyaraltuk. Tavaly Ferinek vettünk egy jó kis sídzsekit, és gondoltuk ha szép lassan beszerezzük a hozzávalókat, akkor előbb-utóbb csak elmegyünk, és akkor nem lesz olyan fájdalmas összeg, amit ki kell adni. Most egy újabb lépést tettünk efelé a tervünk felé, mert tegnap én is kaptam egy sídzsekit. Nagyon szép, és nagyon meleg, egyelőre csak városi használatban lesz, a síelés még várat magára. 

Továbbá kaptam még egy felsőt, vettünk sógornőnek egy aprócska ajándékot a közelgő szülinapjára, és persze bementünk könyvesboltba is, ami elmaradhatatlan, és vettünk egy könyvet tesómnak, és én is választhattam egyet. 

A délutánt Frei-kávézójában koronáztuk meg, én egy kongói forrócsokival, Feri tejeskávéval, Máté pedig a gyümölcspüréjével. 

Máté egész nap nem aludt szinte semmit, kétszer fél órát, amit én nem nevezek nappali alvásnak, ennek ellenére jól tűrte a megpróbáltatásokat, nem nagyon nyűgösködött, inkább csak kurjongatott, és csak egyszer kellett kivenni a babakocsiból!!!!! Egyre nehezebb és macerásabb bemenni vele egy boltba, mert minden érdekli, mindent meg akar fogni, meg akar kóstolni. Ahová csak elér a keze, mindent megfogdos, lerángat. Jó mókának találta pl. a fellógatott nadrágszíjjak lóbálását, mert hát azok fényesek is voltak és még csörögtek is amikor összeértek. 

Többször is eszembe jutott egy barátnőm története, amikor az éppen totyogós kislánya vállán egy retiküllel kisétált, ill. ki akart sétálni az üzletből, míg a barátnőm egy fél pillanatra levette róla a szemét. A kislányt a biztonsági őrök kísérték vissza, mert a táska becsipogott a kapunál. Még szerencse! Különben ki tudja hová szállt volna el a plázában. Szóval hallgatni mókás volt annak idején a sztorit, de már kezdem érteni, hogy átélni nem annyira. Néhány  üzletben ugyanis nem nézik jó szemmel a mindent összefogdosó pelenkásokat.Megjegyzem, arra azért mindig figyeltem/tünk, hogyne koszoljon össze semmit, de volt olyan hely, ahonnan szinte kinéztek bennünket. Pedig Matyi tényleg jó volt, csak gondolom nem tudtak beszélgetni, mert túl hangosan kurjongatott, vagy mit tudom én. 

Este mostanában mindig nehezen alszik el, függetlenül attól, hogy alszik-e, és mennyit napközben, de ma pl. csak 6kor ébred először, és csak fél 9kor keltünk fel. Ez a forgatókönyv már nekem is kicsit jobban tetszik, mint a 7es kelés.