Napsütésben sétálgatva

Nagyon a kedvünkre való ez az időjárás, és én személy szerint egy cseppet sem bánom, hogy tavaszias novembert köszönthetünk, pláne, hogy Máté vonzalma a babakocsi iránt egy cseppet sem csökkent az elmúlt napokban, vidáman kurjongatva harapjuk az aszfaltot, nézzük az őszi tájat, a lehulló leveleket, ha tudunk át is gázolunk egy nagyobb kupacon, Máté ezt nagyon élvezi. Ha találunk egy szép példányt, azt mindig megkapja Ő, amivel egy darabig kukucsozik, aztán valahol megválik tőle, várva az újabb áldozatot. Érdekes, hogy egyszer sem veszi a szájába, pedig amúgy minden ott köt ki. Ebéd után ma is nyakunkba vettük Szentes utcáit, és hatalmasat sétáltunk, Máté közben letudta az ebéd utáni sziesztáját is, mondjuk sétáink 80%-ának még mindig a Mátéaltatás az elsődleges célja.

Séta közben persze sokat gondoltunk Mátéapura, akinek ma vagyon a születésnapja, és sajnáltuk, hogy nem tölthetjük vele ezt a szép napos délutánt, együtt ünnepelve, de őt  a messzi Itáliába szólította a kötelesség, de sokat gondolunk Rá.