Sétamanó

Ha valaki azt mondja nekem pár hónappal ezelőtt,amikor Matyi merő hiszti volt, már akkor amikor meglátta a babakocsit, hogy mostanra nem lehet majd abbahagyni vele a sétát, hát biztos kinevetem. És tessék!!! Mátéval ma több mint 2 óra hosszát róttuk a zuglói utcákat. Az útnak kb. a felét átaludta, a maradék időben bámészkodott, és minden kutyát megugatott. Persze örülök neki, hogy végre megszerette a kocsiját. Megszerethetné még az öltözködést is, főleg így tél idején. Annak viszont már kevésbé örülök, hogy mivel naposnak ítéltem az időt, én a vékonyabbik kabátomban mertem elindulni, és itthon felejtettem a kesztyűmet, a sapka meg egyenesen eszemben sem jutott, pedig a séta második felében jó hasznát vettem volna mind a kettőnek. Közben eszembe jutott, hogy fiatal koromban még minusz 20-ban sem vettem volna fel sapkát semmi pénzért, hót cikinek tartottam, a kesztyűről nem is beszélve. Felettem is eljár az idő, ma már fittyet hányok arra, hogy ciki, nem ciki, hogy szopottgombóc fejem van benne, ha fázok nincs mese, én biza felveszem a sapkát, sálat, kesztyűt. Na ma egyik sem volt rajtam, így mire hazaértünk, és meredtre fagyott kezeimmel felcipeltem őuraságát, Ő fel is ébredt, és vidám mosollyal köszöntötte melegbe burkolódzó otthonunkat, és őrült játszadozásba kezdett, míg én hatalmas vonzalmamnak eleget téve rátapadtam a meleg radiátorra. Aztán megettem a meleg levesemet, megittam a meleg teámat, és most jó!

És nem szoktam sétához gépet vinni magammal, de most vittem, és íme:

Halkan megjegyzem, hogy karácsony illatú mécsest égetek, és a sógornőmtől kapott képes süteményes könyvet nézegetem, és már legalább 10 féle olyan jót találtam, amit szívesen megsütnék. Remélem legalább 1 meg fog belőle valósulni, persze a mézeskalács mellett, mert azt mindenképpen megcsinálom.