Közeledik a karácsony,
nincs mit tenni. Próbálom magam ünnepi hangulatba hozni, de nem nagyon
megy. Kettős érzés van bennem, és nem hagyja az egyik a másikat
érvényesülni.
Sok évig ez az időszak nemhogy a megpihenésről, a békés
készülődésről, hanem inkább a felpörgetett életről szólt nekem.
Egyetemista koromban karácsony előtt és alatt is vizsgákra készültem,
aztán dolgozó nő koromban ilyenkor volt a legtöbb a munka, évvégi zárás,
határidők, túlórák, hétvégi hajtás. És mivel sosem töltöttük itthon az
ünnepet, mert mindig hazautaztunk, így igazából a mi lakásunk sosem
lengte be az az igazi karácsonyi hangulat.
Pedig szeretem a fenyő friss illatát, szeretem a karácsony színeit, a
pirosat, az aranyat, az ezüstöt, a karácsonyi havat, az illatokat, a
fahéjat, a narancsot, a mézeskalácsot.
Viszont utálom azt, hogy az emberek ilyenkor megbolondulnak,
mérgezett egér módjára rohangálnak boltról-boltra, mert ajándékot KELL
venni. Utálom a kényszeredett ajándékozást, a "mit szeretnél
karácsonyra?" kérdést. Utálom a bóvlikkal, haszontalan, de
nélkülözhetetlennek feltüntetett háztartási ketyerékkel megtöltött
üzleteket, az elanyagiasodott világot.
Sosem felejtem el annak a házaspárnak a tanakodását a "hülye azért
nem vagyok" boltban, akik egy csokoládékészítő gép előtt ácsorogtak
hosszú percekig, hogy megvegyék-e Lacikának, mert hát Ő úgy szereti a
csokoládét. Alig álltam meg, hogy ne mondjam meg nekik, hogy akkor
vegyenek Lacikának egy doboz bon-bont, annak nagyobb hasznát veszi majd.
A másik, egy néni a könyvesboltban. Látszott, hogy nem nagyon jár
ide, úgy hétköznapokon, most is csak a kényszer miatt jött. Egyből a 2-t
fizet 3-at vihet pult felé vette az irányt. Az őt követő fiatalabb
hölgynek ecsetelve Út közben,hogy micsoda szerencse, mert Esztikére 5000
forintot szánt, és így egy könyvvel többet tud neki adni. És sebtiben
levett 3-at, anélkül hogy megnézte volna a címét, elolvasta volna miről
szól. Nyilván nem az volt a fontos, hogy Esztike olyan könyvet kapjon,
amilyet szeretne, amit szívesen olvasna, hanem hogy meglegyen végre az
ajándék, lehessen menni csomagolni, és lehessen feszíteni a fa alatt,
hogy én 5000 forintot költöttem ajándékra.
Számomra az ajándékozás nem ezt jelenti. Szeretek ajándékozni, jobban
szeretek adni, mint kapni. Mert nekem az a legnagyobb ajándék, ha
örülnek annak, amit adok. Én szeretem az apróságokat, egy doboz kedvenc
csoki, egy szép gyertya, egy kellemes ízű-illatú tea, kávé, ami nemigen
jut eszébe senkinek, hogy ezeket adja nekem karácsonyra. Pedig nincs
jobb érzés (nekem) annál, ha a meleg szobában egy olyan teát
szürcsölgethetek, amit egy számomra kedves embertől kaptam.
Mindezen csak azért tűnődöm, mert most hogy Máté is van már nekünk,
így egész más a karácsonyi készülődés. Bár ez már a második karácsonya
lesz, de az elsőt 10 naposan nemigen értékelte. DE most szeretném
elkápráztatni a fényekkel, az illatokkal. Szóval jó lenne most már
kicsit ráhangolódni a készülődésre, mert hipp-hopp eltelik ez a pár hét.