Persze értem én, hogy az elmaradt éjszakát valamikor pótolni kell.
Máténak ez mindig könnyen megy, ilyenkor rendszerint átalussza a napot.
Reggel 3/4 8kor kelt. Felöltöztünk, beszéltünk apával, és még reggeli
előtt lenyomott egy óra alvást. Persze ilyenkor én már túl vagyok az
első kávémon, különben nem merném felemelni a pelenkázóig sem. Nem
vagyok tipikus kávéfüggő, de a reggeli kávé nálam mindenek előtt áll,
Feri tudna mesélni a katasztrófákról, amit reggeli kávémentességemben
okoztam valaha, akkor vezette be azt a szokást, hogy minden reggel
megfőzti/te nekem a kávét, ha pedig nincs itthon reggel, vagy nem együtt
kelünk (mostanában ez a sűrűbb), akkor bekészíti nekem, és nekem csak 1
gombot kell megnyomni. Szóval a reggeli kávém után, mikor már biztos
lábakon állok, képtelen vagyok visszaaludni. Aztán reggeli után
megintcsak lenyomott másfél órát. Ekkor már tudtam volna aludni, de mire
elkészítettem az ebédjét, az én ebédemet, és kicsit pakolásztam
itt-ott, már fel is ébredt. Kora délután ennyi alvás után igen aktív
játékba kezdett, próbáltam lépést tartani, kevés sikerrel, inkább csak
vigyázó szemeimmel követtem, és ellenkező irányba fordítottam, amikor
tiltott területre tévedt. Ebéd után megint elaludt. Eljött végre az én
időm! Én is mellékuporodtam óvatosan, és sikerült aludnom egy órácskát.
Életmentú volt! Ő persze még mindig alszik! Már 2 és fél órája! Csak
sejtésem van, hogy ennyi alvás után az éjjel megint parádé lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése