Kistestvér

Mindig tudtam, hogy nem1 gyereket szeretnék, hanem legalább kettőt. Máté szöletéséről csak félig döntöttünk mi, a döntés másik része az orvosoké volt, akik javallották a mielőbbi gyerekvállalást. Aztán mindenféle egyéb körülmények is úgy alakultak, hogy Máté érkezése éppen jó időben történt. Lassan betölti a hetedik hónapját, (hihetelen), és egyre többször szóba kerül a kistesó. LEginkább Feri emlegeti. Én most jól érzem magam, végre Máté is olyan korba került, amikor már jól megértjük egymást, és nem csak evésből, sírásból, és alvásból áll a napunk. Persze én is szeretnék egy másodikat, és jó lenne egy kislány. Csak nem tudom, fel vagyok-e készülve rá. Tele vagyok kérdéssel és félelemmel. Nem szeretném, hogy a pocakomban növekvő Második elvonja a figyelmemet Mátéról. De azt sem szeretném, hogy Máté vonja el a figyelmemet a pocakomról. Szeretnék a Másodikra is legalább annyi figyelmet fordítani pocakon belül, mint tavaly Mátéra. Szeretném a terhesség minden pillanatát megélni, átélni, kiélvezni. Félek, hogy egy pici gyerek mellett ez már nem annyira lehetséges. Máté még olyan picike, vele még nem lehet megbeszéln, hogy vigyáznia kell anya pocakjára, és nem szabad rajta ugrálni, táncolni, ami most az egyik legnagyobb szórakozása. Közbne pedig tudom, hogy kis korkülönbséget szeretnénk, és mire megszületik a Kistesó, addigra Máté már majdnem 2 éves lesz. Aztán a másik dolog ez a Milánó ügy. Addig amíg nem derül ki, hogy végülis akkor mi is lesz valójában, megyünk, vagy maradunk, addig nem szívesen vágnék bele, kicsit félek attól, hogy itt maradok egyedül egy kisgyerekkel és egy pocakkal, aztán meg két kisgyerekkel. Ennyire azért nem vagyok bátor. Nehéz döntés! Lehet nem is kellene ezen annyit filózni, csak hagyni kéne, hogy minden menjen a maga útján, és történjen ahogy történnie kell. Én hiszek abban, hgoy egy kisbaba akkor jön egy családba, amikor minden készen áll a a fogadására. Azt hiszem én még nem állok készen. Én még szeretnék egy kis időt. Hármasban. De mi lesz, ha sosem leszek elég bátor ahhoz, hogy vállaljak egy Másodikat? Máté érkezését is olyan nehéz volt feldolgoznom, nem a rossz értelemben, hanem egyszerűen csak féltem az újtól, féltem feladni a régit, a megszokottat, féltem a felelősségtől, az anyaságtól, féltem, hogy elveszítem a barátaimat, a lehetőségeimet.

Ma már tudom, hogy félelmeim alaptalanok voltak. Igaz, megváltozott az életem, az értékrendem. Nem a munka az első, sőt..... Az ÚJ nem feltétlenül rosszabb a RÉGInél. Szép lassan beleszoktam az anyaságba, a felelősségbe, tanultam egy kis türelmet, és alázatot. Már nem az a legfontossab, hogy mi a jó nekem, sokkal inkább az, hogy mi a jó Neki, és mi a jó Nekünk.

És igen, a barátok jönnek-mennek. Igen, vannak, akikkel jóval felszínesebb lett a kapcsolatunk Máté óta, de vannak akikkel viszont most találtuk csak meg igazán egymást, most teljesedett ki a barátságunk, pedig már régi ismerősök vagyunk. És lettek új barátaim. Néhányat csak virtuálisan ismerek, de olyanok ők nekem, mintha ezer éve ismernénk egymást.

A korábbi félelmeim teljesen alaptalannak bizonyultak. De most újra elő akarnak törni.

Nehéz dolog a döntés. A jó döntés még nehezebb. Egy biztos, hogy Kistestvér lesz, csak még nem tudom mikor érek meg rá. Nem szeretném elkapkodni.