Lesben állva

Ma délelőtt elhatároztam, hogy addig nem nyugszom, míg meg nem örökítem Máté legújabb tudományát. Így a kiságyába száműztem Őt, én pedig élesre állítottam a fényképezőgépet, még aksit is cseréltem, lekuporodtam az ágy szélére és vártam. Úgy éreztem magam, mintha valami magaslesen várnék a zsákmányra. Koncentráltam, egy pillanatra sem vettem le Róla a szemem. Persze ilyenkor esze ágában sincs felállni. Háromszor körbemászta a kiságyat, kétszer leszedte a rácsvédőt, megmászta a takarókupacot, majd szétdobálta azt, de felállni még mindig nem akart. De én türelmes voltam. És a türelem rózsát terem, ez most beigazolódott, íme:

Áll a baba

Régóta próbálkozik. Ha megfogta a kezemet rögtön állásba húzta magát, főleg az öltözködés ment/megy nehezen emiatt. Aztán a fürdőkád szélébe kapaszkodva próbálta, na ezt mondjuk nem nagyon támogattam. Aztán nyugifotelben is belekapaszkodott a játékállványba, és a babakocsiban is mindig csak állni akar. Próbálkozott! Eddig kevés sikerrel, mindig visszahuppant a popsira. De aztán tegnap végre siker koronázta a sok próbálkozást. Betettem a kiságyba amíg bepakoltam a szekrénybe. Ülve tettem bele, mert feküdni azt már végképp nem akar, csak a pisisek fekszenek. És amikor megfordultam ott ácsorgott a rácsba kapaszkodva! Remegő lábakkal, de büszkeséggel teli mosollyal az arcán várta, hogy végre megforduljak. Persze kép nem készült, mert nem volt kéznél, és egyedül hagyni pedig nem mertem. Aztán még egyszer bemutatta új tudományát kicsivel később, hogy lássam, nem csak egyszeri, véletlen alkalom volt az előző, hanem igenis tudatos tett, és most már bármikor képes lesz rá újra-és újra. (Persze este Apának csakazértsem állt fel (Úristen miket írok!) mutatta meg, de majd talán ma!)

Blogszerkesztés

Régi vágyamat sikerült tegnap teljesíteni. Az ötlet nem saját, Anditól loptam, de remélem nem haragszik meg érte, de annyira nagyon tetszett nála a hónapról-hónapra fotósorozata, hogy mindig vágytam egy ilyenre. Olyan jó látni egymás mellett a képeket, hogy hogyan cseperedik csecsemőből kisfiúvá Manófőnök. Sokmindent kéne még csinálnom, nem tudom mikor lesz hozzá kedvem, és időm kibogarászni, hogyan is csináljam. Majd, egyszer...

Babapiskóta

Egyszer már kínáltam Matyit piskótával, egész pontosan akkor amikor kinézte a számból a kekszet, amit ettem. Meredten nézett és úgy mozgatta a száját, mintha ő is rágna valamit. Odaadtam neki, kicsit ismerkedett vele, jól összenyálazta, és nem köszönte szépen nem kérte. Ez kb. egy hónapja volt, nem tudom pontosan, pedig sokmindent adminisztrálok, de ezt éppen nem jegyeztem fel sehová. Tegnap újra előállt ugyanez a helyzet, virslit vacsoráztam, és Máténak már majdhogynem a nyála is kicsordult a nagy műrágásban. Szánalomból adtam neki egy kis kenyérhéjat, azt gondoltam ellesz vele egy darabig, úgysem fogja megenni. Tévedtem, pillanatok alatt eltüntette, először azt hittem elejtette, vagy kidobta a kocsiból, de nem, megette. És miután még mindig vágyakozóan nézett rám, adtam neki egy piskótát. És most már ezt is kérte. Szépen benyammogta majdnem az egészet. Csak a végéből hagyott egy kicsit, de azt is betömte volna a szájába, csak akkor már elvettem tőle, mert féltem, hogy lenyeli egyben , amilyen csacsi. Ez azért érdekes, mert a múlt héten, amikor az uzsijához kevertem egy piskótát apró darabokra törve, ügyesen kiválogatta a szájában a szottyosra ázott kekszdarabokat és kiköpte. Most meg szépen megette. Egyszerűen nem tudok lépést tartani a fejlődésével. Napról-napra változik, és megszereti azokat a dolgokat, amiket addig nem. Nekem meg sokszor fel sem tűnik, hogy egy-egy sikertelen próbálkozás óta eltelt egy, két, három hét, ami alatt persze, hogy megváltozik az ízlése. Jobban oda kell figyelnem! 

 

Mint majom a farkának

Gyakorlott blogszerkeztő társaim biztos jót mulatnak majd, de én akkor is nagyo büszke vagyok magamra, hogy teljesen egyedül, segítség nélkül sikerült odavarázsolnom oldalra azt a bizonyos ikont. Nagy volt bennem a tettvágy, és úgy döntöttem, hogy ha még ez sem nem sikerül, na akkor visszaadom a díjjat. De szerencsére erre nem kerül sor! Sőt szárnyat kaptak a vágyaim, és még több, és még több újítást szeretnék majd véghezvinni, ha időm is engedi majdan, és a lelkesedésem sem hagy alább.

Kreatív blogger

Igazi meglepetés fogadott, amikor ma reggel szokásos blogtúrámra indultam Andi jóvoltából. Őszintén szólva nem tartom magam igazán kreatívnak, még a gondolatban megfogalmazódott ötleteimet sem valósítom meg mindig, egyrészt időm hiányában másrészt mert nem vagyok egy nagy szám. gép zseni, és idő kellene mire kibogarászom mit hogyan, és akkor megint az első pontnál tartok. De ígérem a jövőben megpróbálok rászolgálni a címre. Első lépésként megpróbálom kitenni ezt a csodálatos logót a menüsorba.

Kötelezettségekkel is jár ám e becses kitüntetés, mégpediglen:

-a díj logóját meg kell jelenítenem az oldalon a menüsorban
- az adományozót ki kell linkelnem
- további 5 blog barátot kell kreatívnak neveznem és kilinkelni
- a kiválasztottaknak üzenetet kell hagynom

A díjjazással bajban vagyok, mert nyilvánosan nem sok blogon vagyok jelen, sok helyen csak zugolvasok, de most akkor felfedem kilétemet, kibújok a névtelenség mögül.

Először említeném Vica blogját, amit kezdetektől olvasok, és legfőképp neki köszönhetem, hogy belekezdtem a blogolásba. Vica személye olyan nekem mint az éltető nedű, blogja bővelkedik jobbnál jobb versekben, külön hagsúlyt fektetve Sanyi bácsira (Weöres Sándor), és gyönyörű saját készítésű képeket láthat az ide látogató. (Vica, nálad nem lehet kommentelni, remélem olvasol mostanság:)

Nem hagyhatom ki a megérdemelten többszörös díjjazott Cuckát , aki Hunor cseperedését veti papírra sajátságos öniróniával és humorral fűszerezve. Imádom az írásait, hiányzik, ha nem olvashatom, szinte már családtag nálunk! Fiaink a két hét korkülönbség miatt gyakran egy húron pendülnek, jót nevetek a hasonlóságokon. És nagyon-nagyon kéne már személyes találkozó!!!

Sári kalandjaira csak nemrég bukkantam rá, de nagy örömmel olvasom Erna beszámolóit. Ők is igazán kiérdemelten kapják a díjat.

Viki és Máté blogját nem régóta olvasom, de rövid ismerettségünk alapján is jár nekik a díj.

És végül, de nem utolsó sorban díjjaznám Kriszta naplóját. őket sokáig zugként olvastam, mostanában kezdek aktívabban kommentelni. Remélem a díj segít átlendülni az átmeneti alkotói válságon, mert nagy kár lenne, ha megfosztanál bennünket Barni kalandjaitól és gyönyörűséges fotóitól.

Még egyszer köszönöm!

Védőnő

Újabb védőnői látogatáson vagyunk túl. 11-re volt megbeszélve, 12 körül ért ide, de nyomós indoka volt, miért késett.* De így legalább Máté kialudta magát, 2 órát aludt reggeli után, úgy hogy még éjszaka is jól aludt, nem ébredt fel csak fél 5kor, aztán fél 9ig aludtunk. Legutóbb akkor volt ilyen szunyás, mielőtt kibújt az alsó 2 foga. Szerintem most is a fogak miatt ilyen rapszodikus, de inkább aludjon, mint a még egyszer a múlt heti sírás. Máté sírva fogadta a védőnőt, még mindig gyáva, de azt mondta nem baj, természetes ez 6 hónapos kor környékén. Majd kinövi. És egyébként sincs nagy baj, mert pár perc alatt megbarátkozik minden idegennel, a védőnőnek is már a lábát simogatta a végén, mert a nadrágjáról lógott egy madzag. A fő téma persze az evés volt, mivel Máté mindent egész jól megeszik, most már husit is keverek az ebédjéhez, így egy sor további zöldséggel bővíthetjük a palettát, mint pl. karfiol, brokkoli, cukkini, tök, paradicsom, és még mások is. Aztán ehet babapiskótát, ezt kapja már most is az uzsonnájához hozzáreszelve. Aztán ha felül is lesz foga jöhetnek a darabos cuccok.

Kicsit most tanácstalan vavgyok, hogy hogy legyen, mert a jövő héten nyaralni megyünk 2 hétre. ÉS az első héten szerintem biztos, hogy csak üveges kosztot fog kapni, legalábbis ebédre, mert főzögetni nemigen lehet, és nem is akarnék. Aztán utána barátokhoz megyünk, náluk lehet hogy főzök majd. CSak kicsit félek, hogy nem szokik-e rá nagyon az üveges kajára, mert annak mégiscsak más íze van. Mindenesetre kipróbálok még itthon pár üvegeset, hogy mi jön be neki. Aztán majd improvizálunk.

* Pocakban meghalt egy kisbaba, akinek mostanában kellett volna megszületnie, állítólag kétszer rátekeredett a köldökzsinór a nyakára. NST-n vették észre, hogy nincs szívhang, két hete még minden rendben volt. Első gyerek lett volna, és meg kellett szülnie a nőnek. Nagyon megrázó történet. Sajnos ilyenek sem csak a filmekben történnek.

Etetőszékben

Végre sikerült pár régen eltervezett cuccot beszereznünk a hétvégén. Mióta Feri ennyit van távol, kicsit nehezebben haladnak az itthoni dolgok. Nagy szükség volt már egy etetőszékre, mert eddig Máté a nyugifotelében evett. Kezdetben nem is volt ez rossz megoldás, csak most már annyira nem akart benne megmaradni, és csak forgolódott jobbra-balra, hogy a fele kaja ami a szájában volt az a széken, a padlón és a ruháján kötött ki. Úgyhogy nem vacakoltunk sokat, betértünk a hozzánk legközelebbi bababoltba, és megvettük azt ami a kínálatból a legjobban megfelelt a kívánalmaknak és ami nem csak bugyililában és halványsárgában volt. Szerintem jól választottunk, nem túl alapos ismereteim alapján szerintem mindent tud, amit egy ilyen széknek tudnia kell. Azt nem, hogy ne közvetlenül azután tegye mindkét kezét a szájába, miután kivettem a kanalat, és tele a szája, de azt hiszem ezt másik szék sem tudná. Ha mégis, akkor kérek felvilágosítást. (Bár ennyi pénzért már igazán ezt is tudhatná, és még sokminden mást is, de az árakon már nem is mérgelődöm, csak zsörtölődöm.)

Továbbá beszereztünk egy esernyőre csukható babakocsit, egyrészt mert megérett rá Máté, mert a másikat is már csak ülve használjuk, másrész lényegesen kisebb helyet foglal a csomagtartóban. Ezt még nem próbáltuk ki.

Fél szemmel rápislantottunk a biztonsági ülésekre is, mert lassan-lassan ez is aktuálissá válik, de mielőtt szívbajt kaptam volna, inkább nem nézelődtem tovább. Ami ránézésre tetszett, na azok olyan számjeggyel kezdődtek, és annyi nulla volt mögöttük, hogy hajaj.... Ez lesz a következő projekt. Aztán ha nagyon nem telik rá legfeljebb nem autózunk. Dupla haszon, még a benzinpénzt is megspóroljuk:)

Etetőszékben ülve:

Cím nélkül

Vannak dolgok az életben, amiről azt gondolom, hogy ilyen csak a filmekben történik. Lehet ez jó is rossz is. Aztán amikor megtörténik velem, vagy egy közeli ismerősömmel, akkor egyszerűen nem tudom mit kell/kellene ilyenkor tennem, mondanom. Egy ilyen helyzetbe kerültem most is. Két napja hallottam egy rossz hírt, ami egy kedves barátom (volt ez anno szerelem is, az első igazi) bátyával történt, és azóta nem hagy nyugodni. A hír nagyon-nagyon rossz, és nem is lesz jobb, sajnos. Ilyenkor egy egyszerű sajnálom-ot olyan sablonosnak és semmitmondónak érzek, de hiába nem tudom kiverni a fejemből, nem jut eszembe más, csak ennyi: szörnyen sajnálom. És az is rossz, hogy annyira segítenék, de nem tudok. Senki sem tud. ÉS igazából beszélni sem tudok róla, mert igaz, hogy elmondtam Ferinek mi történt, de nagyon lelkizni nem szeretnék, kicsit furcsán venni ki magát szerintem. Pedig szívesen mennék, és megölelném, mást úgysem tehetek. Nehéz, még nekem is, pedig én aztán tényleg nem vagyok senki a történetben, mégis nagyon megvisel. Én túlleszek rajta, remélem Ő is!

Billentyűzet

Végre kaptam egy jó billentyűzetet!Illetve az előző is jó volt, csak olasz nyelvű volt. Ezért volt az a sok gépelési hiba:)Arra már sosincs elég időm, hgoy visszaolvassam amit írok. Jogos a kérdés, hogy miért volt olasz nyelvű billentyűzet, azért mert hirtelen kellett beszerezni egy újat, és Feri ilyet tudott hozni a cégétől, mert ez nyilván a kutyának sem hiányzott. Mégpedig azért kellett hirtelen egy új, mert az előzőt legöntöttem egy bögre teával, és szépen beragadtak a gombjai. Javíthatatlanul:) De most... , éljenek az ékezetes betűk!

Időzavarban

Mintha nem is telt volna el egy teljes nap, mintha ugyanazt az egyetlen rossz napot és éjszakát élném újra és újra át. Éjfélkor megint Mátésírásra keltem, persze nem segített az kiságybansimogatás, a tea, a cumi, kivettem, öleltem, próbáltam vigaszcicit adni, nem kellett. Aztán a sírás abbamaradt, de jött helyette a játék, pörgött-forgott, kúszott-mászott, újra próbáltam a teát, ivott, semmi változás. Odaadtam neki a cumit, de ez csak olaj volt a tűzre. A cumi irtó izgalmas dolog ám a éjszakai halvány fényben, lehet forgatni ide-oda a kezünkben, a fény felé tartani a cumi részét, és csodálni milyen szépen átszűrődik rajta a fény, meg lehet rágcsálni a műanyag részét. Kizárólag csak azt, még véletlenül sem rendeltetésszerűen használni. a cumiban való gyönyörködés eltarthat akár 40 percet is, legalábbis mintha ennyi lett volna, bár szerintem én közben elbóbiskolhattam. Aztán megint sírás. Újra tea, cici, tea, dentinox, eredménytelenül. Aztán már nem nagyon emlékszem a részletekre, de fél 4 felé sikerült beraknom Őfelségét a kiságyába, azért, hogy 5kor újra kivehessem onnan. Szerencsére ekkor segített az összebújás, és a kétujjas ujjszopás, így szenderegtünk egész 8ig, óránkénti felébredésekkel, és visszaalvásokkal. Remélem a foga miatt van! Különben nem tudom, mi hozhatna megnyugvást mindkettőnknek!

Közelről

És így közlekedik.

Nappali alvás

Persze értem én, hogy az elmaradt éjszakát valamikor pótolni kell. Máténak ez mindig könnyen megy, ilyenkor rendszerint átalussza a napot. Reggel 3/4 8kor kelt. Felöltöztünk, beszéltünk apával, és még reggeli előtt lenyomott egy óra alvást. Persze ilyenkor én már túl vagyok az első kávémon, különben nem merném felemelni a pelenkázóig sem. Nem vagyok tipikus kávéfüggő, de a reggeli kávé nálam mindenek előtt áll, Feri tudna mesélni a katasztrófákról, amit reggeli kávémentességemben okoztam valaha, akkor vezette be azt a szokást, hogy minden reggel megfőzti/te nekem a kávét, ha pedig nincs itthon reggel, vagy nem együtt kelünk (mostanában ez a sűrűbb), akkor bekészíti nekem, és nekem csak 1 gombot kell megnyomni. Szóval a reggeli kávém után, mikor már biztos lábakon állok, képtelen vagyok visszaaludni. Aztán reggeli után megintcsak lenyomott másfél órát. Ekkor már tudtam volna aludni, de mire elkészítettem az ebédjét, az én ebédemet, és kicsit pakolásztam itt-ott, már fel is ébredt. Kora délután ennyi alvás után igen aktív játékba kezdett, próbáltam lépést tartani, kevés sikerrel, inkább csak vigyázó szemeimmel követtem, és ellenkező irányba fordítottam, amikor tiltott területre tévedt. Ebéd után megint elaludt. Eljött végre az én időm! Én is mellékuporodtam óvatosan, és sikerült aludnom egy órácskát. Életmentú volt! Ő persze még mindig alszik! Már 2 és fél órája! Csak sejtésem van, hogy ennyi alvás után az éjjel megint parádé lesz!

Rossz éjszaka

Semmit nem aludtam az éjjel, szerintem megint fogakkal van dolgunk. Máté fél óránként felébredt, nyugtalan volt, és azt a fél órát is csak ölben, vagy ölelve volt hajlandó lealudni. Ráadásul a szomszéd háznál valami csőtörésféle lehet, mert végigállják az utcát a vízműves autók, és épp az imént kezdték el légkalapáccsal feltörni az aszfaltot. A fejem nem nagyon szereti ezt a zajt. Pedig egy dupla kávén már túl vagyok.

Remény

Látom a végét:)De zoknipárosításra várok jelentkezőket:) Szerencsére Máté egy tündér, úgyhogy ma még főztem is délelőtt, igaz csak cukkinis-padlizsános lecsót, amit csak összevágok és majdhogynem kész is van, de hát akkor is. Még van egy kis vasalásom, de azt már falhoz állítva is...:)

A mosónők korán halnak?

Kicsit úgy érzem magam, mint József Attila mamája, aki csak ment és teregetett némán. Két napja mosok. Ha nem mosok, akkor azért nem, mert nem tudom hová teríteni a mosott ruhát.Már túl vagyok egy máté fehéren és egy Máté színesen, egy Feri ingesen, és egy sima fehér mosáson. Ahogy nézem, még legalább ennyi kör vár tisztulásra, színesek, színees kímélők, törölközők, ágynemű. Nem értem, mikor halmozódott fel ennyi szennyes. A vasalással most utolértem magam, míg Máté aludt de., addig sikerült egy nagy adagot kivasalni, amit ma szedtem le a szárítóról. De már újra teliraktam, és a ládába még bele sem néztem. még szerencse, hogy hűvös van, ez kedvez a vasalásnak, 40 fokban nemigen venném elő a vasalót. Azt hiszem, örök körforgás az élet!

Otthon édes otthon

Végre újra itthon vagyunk. Saját ágy, saját kispárna, saját rendetlenség. És bár holnap Feri megint megy Milánóba, és mi egyedül leszünk Manófőnökkel, de most nem bánom, két hét vendégeskedés után jó lesz a magam urának lenni. Szép lassan a táskák is kiürülnek, a mosógép rendíthetetlenül végzi a dolgát, vasalnom kellene , de ahhoz még erőt gyűjtök. És hűvös van, és imádom.

Lassan

Holnap visszatérünk a jó vidéki levegőről a büdös fővárosba. Egész jól telt a hét, hiába aggódtam. a maga eseménytelenségében volt nagyon jó. Sétáltunk, játszótereztünk, kerteztünk, hintáztunk, egyszer strandoltunk is, de Matyi elég fáradt volt és nem hancúrozott annyira, mint szokott. Ettünk finom kerti barackot, olyat ami csak itt terem. Máté eresztett is egy kis pocakot:)

Aztán volt nagy bandázás nagyapával, nagy spanok lettek, mikor tegnap este megérkezett Feri nem is nagyon akart tudomást venni róla, kérdőn nézett a nagyapjára és rám, hogy akkor most mi van?

Elvileg augusztus elején mehetnénk nyaralni valahová, de nem hiszem, hogy találunk még helyet ilyenkor. Azért otthon majd utána nézek. Jó lesz már otthon. Bár jövő héten keddtől péntekig megint egyedül leszünk, de ezt már egészen megszoktam.

A hetedik

Újabb mozgalmas hónapon vagyunk túl. Szó szerint mozgalmas. Máté olyan gyorsan felpörgette a mozgásfejlődést, hogy csak kapkodom a fejemet. A nemolyanrégen még csak alig ücsörgő kismanóm, most már erőteljesen kúszik, és szerintem pár nap és mászik is. A kezét-lábát már jól tartja, csak még nem tudja a mozdulatokat összekoordinálni, csak hintáztatja apopsiját, és vigyorog közben mint a tejbetök. Visszaolvastam a múlt havi jelentést, és megdöbbentő, hogy egy hónapja még éppen éppen hogy csak ücsörgött, és most már igazi helyváltoztatása képes.

Aztán van 2 db foga, amit használ is, mindent megrág. Evés közben a kanalat is.

Evés terén nem állunk rosszul, mindent megeszik, amit elé teszek, bár egyre nagyobb koszt csinál. Nagyon kéne már az etetőszék, mert a fotelében már nem nagyon akar megülni nyugodtan, forgolódik, nézelődik, kikönyököl a karfájára mint a kamionsofőrök az ablakba.

Az elmúlt két napot leszámíva alvás terén is sokat fejlődött, egyre hosszabb időtartamokat képes éjjel aludni, most 3-fél 4 körül kel éjjel, úgy hogy fél 9-kor már alszik. Ez nálunk már jónak számít. Napközben is sokat alszik, sokszor az egész délelőttöt átalussza.

Beszédkészsége is sokat fejlődött, a gi-gá-gő-ge, stb.. mellé mostanában a krákogás a menő, olyan mint egy kisbéka.

Olyan sokmindent lehetne még írni, de most nem vagyok annyira a topon, és nehezemre esik átgondolni, hogy mi is az ami...

Méreteit tekintve nagyjából 70 cm lehet, és 7.5 kg. De ez csak becslés.

Szentesen vagyunk

Nos itt vagyunk, tegnap Feri visszament, most már Milánóban van. Persze Máté nyűgösködik, nem az ittlét miatt, hanem a buta idő miatt. Sosem szereti, amikor nem tudja az időjárás eldönteni, hogy mit akar. Én sem szeretem. A legrosszabb ilyenkor, hogy nem tudom igazán jól öltöztetni, mert rövidben hűvös van, hosszúban meg meleg, próbálom az alul hosszú, felül rövid kombinációt, de szirintem melege van. Most elaludt hála istennek:)

A legnagyobb hír, amit tudok mondani, hogy már igazi négykézláb állásban időzött tegnap egész huzamos ideig. Elindulni még nem tud így, de hintáztatja a popsiját, nagyon aranyos.

Máté egy napja a rosszcsontkodások tükrében

Máté igazi rosszcsont. Eljött az idő, amikor már nem csak távolról tudja szemlélni a számára érdekes dolgokat, és minden érdekes, hanme oda is tud menni hozzájuk. Így aztán a napjaink igen kalandosan alakulnak. Csak néhány esemény, ami bearanyozza szürke hétköznapjaimat:

Mátét pici kora óta lenyűgözi a tiszta ruha,mindig szívesen nézte, ahogy kirázom, és kiterítem a ruhákat a szárítóra. Most már segíteni is akar, kiborította a lavórt, megrágcsálta anedves ruhákat, és végezetül belemászott a lavórba.

Mekaparintotta a szekrényről lelógó futó levelét, ( persze ez az én hibám, mert miért lógatom oda), leszakított belőle egy darabot, és jól megrágta. Kiszedtem a szájából, és megbeszéltük, hogy a virágot nem bántjuk. Biztos ami biztos, Feri feljebbtekerte, hgoy ne érje el.

Magára húzta a ruháspolcáról a ruháit. Az egész kupaccal. Persze azután, hogy kivasalva, összehajtva betettem a helyére. Gondolom akkor szúrta ki magának, hogy ez jó móka is lehet. Mindegyiket alaposan megszaglászta.

Most már mindennapos, hogy hog y akiságyábannagy banzájt tart, ami abból áll, hogy 360 fokokat pörög körbe-körbe, közben sikongat, és ujjong, és a még megmaradt rácsvédőjét rángatja, aládugja a fejét.

A tegnapi napnak azt hiszem az volt a csúcspontja, amikor kitornázta magát a konyhába. Először csak a konyhakövön tapicskolt, majd lenyalogatta a kezét. Megmostam, visszavittem a szobába. Pár perc múlva újra ott volt, kezében egy papuccsal, aminek nagy szenvedéllyel nyaldosta a talpát. Elvettem tőle, amennnyire lehetett, legalább a nyelvét megtöröltem, adtam neki egy vadiúj, tiszta, ugyanolyan papucsot. Az persze nem kellett neki. Visszavittem a szobába. Egyszercsak őrült kopácsolás hallok. Megkaparintott egy parkettaszegély darabot (igen, nálunk előfordulnak ilyesmik, erről kedves Apukát kellene inkább kérdezni, erről egy hosszú-hosszú külön posztot tudnék írni, de nem teszem, most legalábbis), szóval megkaparintotta, két kézzel szorongatta, és verte vele a padlót. Gondoltam ezzel nagy bajt nem okoz, a hangzavaron kívül, így hagytam. Mikor megunta, akkor kiszemelte a játékos szatyorját, amiben szállítottuk a játékait a múlt héten, és nem pakoltam ki merthogy most úgyis megint utazunk, jó lesz az még, csak ami éppen kell, azt vettem ki. Viszonylag erősebb papírszatyor volt. Most már csak volt, mert széttépte, összenyaldosta, szerencsére nem ette meg. Majd kiborítta az egészet, jobban mondva magára rántotta, és belebújt. Még szerencse, hogy előtte jó nagy lyukat tépett, nyalt rajta, így a fulladásveszélytől nem kellett tartani. Az általa készített új Lyukon büszkén kandikált ki.

Tegnap kétszer pisilte le a szőnyeget, ebből egyszer a nyugifotel is kapott egy nagy adagot. Ma pedig a fejemet sikerült eltalálni, amikor éppen tiszta pelusért hajoltam le.

Egy -egy csínytevés közben eszik egyet, ami után komplett konyhatakarítás és ruhacsere mindkettőnknek, mert nme tud egy helyben megülni, hanme forgolódik, nézelődik, felhúzza magát teljes ülésbe, majd visszadől, kinéz oldalt, szóval nem egyszerű. És talán még alszik is, de az az idő oly gyorsan elszalad.

Szóval így telnek a napjaink. Ezek után kérdezze még meg valaki hogy nem unatkozom-e itthon!

Kistestvér

Mindig tudtam, hogy nem1 gyereket szeretnék, hanem legalább kettőt. Máté szöletéséről csak félig döntöttünk mi, a döntés másik része az orvosoké volt, akik javallották a mielőbbi gyerekvállalást. Aztán mindenféle egyéb körülmények is úgy alakultak, hogy Máté érkezése éppen jó időben történt. Lassan betölti a hetedik hónapját, (hihetelen), és egyre többször szóba kerül a kistesó. LEginkább Feri emlegeti. Én most jól érzem magam, végre Máté is olyan korba került, amikor már jól megértjük egymást, és nem csak evésből, sírásból, és alvásból áll a napunk. Persze én is szeretnék egy másodikat, és jó lenne egy kislány. Csak nem tudom, fel vagyok-e készülve rá. Tele vagyok kérdéssel és félelemmel. Nem szeretném, hogy a pocakomban növekvő Második elvonja a figyelmemet Mátéról. De azt sem szeretném, hogy Máté vonja el a figyelmemet a pocakomról. Szeretnék a Másodikra is legalább annyi figyelmet fordítani pocakon belül, mint tavaly Mátéra. Szeretném a terhesség minden pillanatát megélni, átélni, kiélvezni. Félek, hogy egy pici gyerek mellett ez már nem annyira lehetséges. Máté még olyan picike, vele még nem lehet megbeszéln, hogy vigyáznia kell anya pocakjára, és nem szabad rajta ugrálni, táncolni, ami most az egyik legnagyobb szórakozása. Közbne pedig tudom, hogy kis korkülönbséget szeretnénk, és mire megszületik a Kistesó, addigra Máté már majdnem 2 éves lesz. Aztán a másik dolog ez a Milánó ügy. Addig amíg nem derül ki, hogy végülis akkor mi is lesz valójában, megyünk, vagy maradunk, addig nem szívesen vágnék bele, kicsit félek attól, hogy itt maradok egyedül egy kisgyerekkel és egy pocakkal, aztán meg két kisgyerekkel. Ennyire azért nem vagyok bátor. Nehéz döntés! Lehet nem is kellene ezen annyit filózni, csak hagyni kéne, hogy minden menjen a maga útján, és történjen ahogy történnie kell. Én hiszek abban, hgoy egy kisbaba akkor jön egy családba, amikor minden készen áll a a fogadására. Azt hiszem én még nem állok készen. Én még szeretnék egy kis időt. Hármasban. De mi lesz, ha sosem leszek elég bátor ahhoz, hogy vállaljak egy Másodikat? Máté érkezését is olyan nehéz volt feldolgoznom, nem a rossz értelemben, hanem egyszerűen csak féltem az újtól, féltem feladni a régit, a megszokottat, féltem a felelősségtől, az anyaságtól, féltem, hogy elveszítem a barátaimat, a lehetőségeimet.

Ma már tudom, hogy félelmeim alaptalanok voltak. Igaz, megváltozott az életem, az értékrendem. Nem a munka az első, sőt..... Az ÚJ nem feltétlenül rosszabb a RÉGInél. Szép lassan beleszoktam az anyaságba, a felelősségbe, tanultam egy kis türelmet, és alázatot. Már nem az a legfontossab, hogy mi a jó nekem, sokkal inkább az, hogy mi a jó Neki, és mi a jó Nekünk.

És igen, a barátok jönnek-mennek. Igen, vannak, akikkel jóval felszínesebb lett a kapcsolatunk Máté óta, de vannak akikkel viszont most találtuk csak meg igazán egymást, most teljesedett ki a barátságunk, pedig már régi ismerősök vagyunk. És lettek új barátaim. Néhányat csak virtuálisan ismerek, de olyanok ők nekem, mintha ezer éve ismernénk egymást.

A korábbi félelmeim teljesen alaptalannak bizonyultak. De most újra elő akarnak törni.

Nehéz dolog a döntés. A jó döntés még nehezebb. Egy biztos, hogy Kistestvér lesz, csak még nem tudom mikor érek meg rá. Nem szeretném elkapkodni.

Járóka vagy bébikomp?

Mostanában nem nagyon van kedvem írni, inkább csak olvasgatok, pedig lenne miről, mert tele vagyok dilemmával. Pl. a fent említett kérdés már hetek óta gyötör. Máté egyre virgoncabb és rosszcsontabb, és egyre mozgékonyabb. Már nem szívesen marad egy helyben, nagyon próbálkozik a kúszással, de egyelőre még csak a fenék tökéletes emeléséig jutott, de azért halad ám előre rendesen, amolyan hernyómozgással, emeli a fenekét, a feje a földön, majd a fenekét leteszi és felemeli a fejét. Rém mókás! Csak hát örökké figyelni kell rá, sosincs biztonságban, már a nyugi fotelében is fel akar állni, nyújtózkodik benne jobbra-balra. Szóval igen aktuálissá vált, hogy beszerezzünk valamit, amiben legalább pár percre rögzíteni, röghöz kötni lehetne az én kis izgó-mozgómat. Járóka vagy bébikomp? Én először a bébikomp mellett voltam, mert Máté pici kora óta valamiért nem szerette a kiságyat sem, csak alvásra használja, és arra is csak éjszaka. Szóval nem gondolnám, hogy a bekerítettséget nagyon komálná járóka formájában. Meg aztán az elég sok helyet elfoglalna. És van éppen egy utazóágyunk, ami lehet, hogy ugyanúgy betöltené a járóka funkcióját, és akkor nem kéne pénzt adni érte. Aztán annyi sok negatívat olvastam a kompról, hogy meggátolja a természetes mozgásfejlődést, meg hasonlók, hogy kicsit elbizonytalanodtam. De aztán azt is írják, hogy ha rendesen jól van beállítva a magasság, akkor nincs semmi probléma. Úgyhogy most megint nem tudom, mi legyen. Mindenesetre valahogy megoldást kell találnunk, mert szerintem mire visszajövünk a nagyszülőktől Mátét már nem lehet majd magára hagyni.

Gasztro

Tegnap kapott először Mátévacsira tejpépet. Almás ízűt, gondoltam nagyon nem újítok be neki még pluszban, az almát legalább ismeri és szereti. Először furcsán nézett, nem értette a szitut, hisz este mindig cicit szokott kapni. Persze később azt is kapott. De aztán szépen megette, szerintem még ízlett is neki. Bár jól ki lehetett éhezve, mert még a mi vacsinkat is megcsináltam, megettük, aztán Máté mai ebédjét is megcsináltam, és utána jött csak az Ő vacsija, szóval lehet, hgoy a nagy lelkesedés hátterében ez állt, és már a vasszeget is megette volna, ha azt adok neki.

A hónapra előirányzott új ízekből már csak a salátát és a szilvát nem kóstolta, ezekkel eddig nem találkoztam a boltokban. Szilvából most sikerült venni üvegeset, de a saláta olyan csúnya volt, hogy inkább hagytam. A körte az egyetlen amit újra tiltólistára veszek, már másodjára hozakodom elő vele Máténál, meg is eszi, azzal nincs gond, de hasmenése van tőle. 10 Óraira evett nem egészen egy fél körtét almával, és azóta már 3szor kellett pelust cserélnem. A borsótól pedig kicsit szorulása van, de az még nem annyira, hogy tiltólistára kerüljön. Lehet, hgoy a körtét és a borsót együtt kellene adnom neki és akkor kiütnék egymást?

Szem 2.

Felszívódni látszik a kis vérömleny, vagy nem is tudom hogy nevezzem. Biztos tényleg csak megdörzsölte, vagy belekapott.

És újra itthon pár napig. Feri jövő héten újra Milánóban, mi pedig Szentesre megyünk nagyszülőzni. sosem voltam még egyedül anyósékkal,de nem hiszem, hogy lenne bármi probléma. Addig meg mosok és takarítok, hihetetlen, hogy 1 hét alatt mennyi por tud összegyűlni.

Szem

Máté ma nagyon nem akart aludni, még a babazene sem használt, ami pedig mostanában nagyon bejön neki, az első 2 számra még vigyorog és gagyog, de a harmadikra mindig elalszik. De ma ez sem jött be, pedig tesóm hősisen hallgatta velünk, hiába. Csak délután sikerült elaltatnia Apának, (aki idő közben megérkezett) és akkor is csak 1 órát aludt. (Mondjuk éjjel nem ébredt egyszer sem, csak 5-kor hajnalban, lehet, hogy kialudta magát) aztán mikor felébredt, állítólag nagyon dörzsölte a szemét. Én nem láttam, de nem aggódtam, mert mindig szokta. Aztán kis idő múlva játék közben észrevettem egy kis bevérzést a szeme sarkában. Nagyon rémísztően néz ki, de anyu szerint nem vész, szerinte csak ahogy megdörzsölte belekaphatott. Lehet, hogy belement neki valami, és amiatt. Remélem tényleg el fog múlni, és csak én parázom túl a dolgot.

Jaj úgy élvezem én a strandot...

Szerencsére felcseréltük a tegnapi és a mai programunkat, és így még elcsíptük a jó időt, és kimehettünk a strandra. Amilyen víziszonnyal kezdte Máté annak idején az életet, mostanra olyan kiskacsa lett belőle, hogy szinte már hártya nő a lába közé. Az ózdi strand, nem egy palatinus, de az elmúlt évek valamelyikében sikerült beújítani egy gyerekpancsolót, (tesómmal csak pancsoldának hívjuk). Matyi nagyon élvezte a fürdést, először az úszógumijábabn kényelmesen hátradőlve, nagyurasan olvasgatta a könyvét, így, mellesleg fejjel lefelé, de ez őt nem zavarta. Néha-néha felpislantott, körbenézett, és folytatta tovább. Aztán előredőlt a kis ülésében, így meg így, és rájött, hogy ebben a pózban biza éppen leér a lába, és ha tapossa a vizet, akkor előre is tud haladni. Ezután bőszen sétálgatott elől belekapaszkodva az úszógumijába, mindenképpen a vízzuhatag felé akart menni, a nagyobb fiúkhoz. Nagyon aranyos volt, ahogy a kis lábacskáival osont a víz alatt, majd megszakadtunk anyuval a nevetéstől, közben Máté nagyokat kurjongatott.

És ahogy vártam, este mély álomba zuhant, és aludt este 9-től hajnal negyed 5-ig.Gyors evés után tovább aludtunk fél 8-ig. Nem is emlékszem mikor aludtam utoljára eddig.

És már alig várom, hogy újra strandolhassunk, mert úgy tűnik Máténak most ez a legnagyobb móka a világon.

Matyi nyaralása képekben

A szentesi játszótéren nem volt sajnos matyihinta, de volt egy ilyen lovagló izé, ami még nem Matyinak való, de gondos felügyelet mellett azért kipróbáltuk.

Matyi első strandolása. Nagyon be van sózva.

Először csak nézett, hogy mi van, nem volt túl bátor. Sőt egy kicsit gyáva volt.

De aztán nagyon élvezte a lazulást:



A szekrényben talált egy másik kisfiút és jól megnyalogatta:

Megint kavarás és fogak

Jó is lenne, ha minden olyan egyszerűen működne a világban, ahogy azt én elképzelem. Ezen a héten míg mi nagymamánál nyaralunk, Feri Milánóban tolja a szekeret. Először úgy volt, hogy a jövő héten is kell menni, majd ezt lemondták, így én 1 hétre rendezkedtem be. Ami persze nem azt jelenti, hogy 2 hetet lazán ne tudnánk a bepakolt Matyiruhák mennyiségéből finanszírozni, meg hát mosógép is van, igen, e mégis jobb szeretem, ha minden eshetőségre fel vagyok készülve. TEgnap mégis úgy nézett ki a dolog, hogy jövő héten mégis menni kell, kicsit begurultam, de túltettem magam rajta, és felmerült, hogy esetleg szombaton Feri értünk jön, és visszafuvaroz minket minden tartozékunkkal Szentesre, és ott is eltöltünk Matyival 1 hetet, nagy dózist adva ezzel Matyiból az ottani nagyszülőknek is. Most írt, hogy a jövő hét sztornó, és most a jövő utáni hét a tuti. De én már meg sem próbálom követni.

Matyi nagyon élvezi az otthonától való távollétet, nagyokat alszik, leginkább a tesóm ágyát preferálja, ott órákat képes egyhuzamban lehúzni. Nagyokat játszik, nevet, randalírozik, és örül, hogy már most is vannak dolgok, amiket a nagyinál lehet csinálni, de otthon nem. Ilyen pl. a tükör nyalogatása, és tapicskolása. (Erről kép is lesz majd, már rajta vagyok az ügyön) Hősisen növeszti a fogait, már alul látszik rendesen mind a kettő, de még nagyon új neki, hogy van valami a szájában, a nyelvével folyton birizgálja őket. Az etetés sem könnyű, mert megszorítja a kanalat a fogaival, és nem engedi el. Evés terén nem panaszkodom, most a borsót kezdtük el bevezetni az étrendbe, és nagyon odavan érte. Egyre nagyobb mennyiségeket eszik, úgyhogy ha így folytatja jöhet lassan a husi is. Egyelőre még minden evés után szopizik is, de igazi nagy szopizás, amikor igazi mennyiséget eszik az leginkább este van. Éjjel még mindig felébred, de most egész kezelhetően fél 3 kor, majd visszaalszik, és ezután 5 fél 6 felé bekéredzkedik a nagyágyba, és ott folytatjuk együtt, összebújva.