Mikulásos

Feri nagyon gyagyás volt kedden reggel. Belecsempésztem a bakancsába a mikulás napi csokit, könnyű volt mert ő később kelt fel. Aztán felhívott, és olyan volt mint egy kisóvodás.
"-Nyuszi, képzeld itt járt nálunk a Mikulás, és hagyott itt a cipőmben csokit. Néztem a te cipődet is, de a tiédbe nem tett semmit. Lehet, hogy te rossz voltál. (mármint én). Ezek szerint én jó vagyok!"
Ilyenkor nagyon szeretem. Persze akkor is amikor rossz! Sajnos sokszor rossz!

Ferencnap

Ferenc napot ünnepeltünk tegnap este, így ma nem vagyok túl jól. Nem vagyok már a régi, és kicsit becsíptem. De nem annyira mint Förgi, akinek sikerült megint kitennie magáért. Most már csak nevetni tudok rajta. Hihetetlen figura. Ha ma nem kellett volna bejönnöm dolgozni akkor nem is lenne velem semmi gond, feküdnék békésen az ágyamban, de így azért eléggé megvisel a talponlét. Nem vagyok csúcsformában.

Tegnap este

Jó volt a tegnap este. Jó volt kibeszélni a közös ismerősöket. Feri nagyon drága volt. CSak gubbasztott az ágyon mikor hazaértem, azt gondoltam beteg. De nem, csak engem várt! Imádom!

Események

Zajlik az élet! Megkaptuk a várva várt hitelt! Ez jó. A vele járó ügyintézés nem annyira. Bár tegnap megállapítottuk nap végére a Ferivel, hogy biztosan nekünk túl magasak az elvárásaink. Mármint, hogy az ember végezze jól a dolgát. A bankos  értsen a banki ügyekhez, a gyrosos a gyroshoz, a gázszerelő a gázszereléshez. A fő hogy túl vagyunk rajta, és az elkövetkező 20 évben lesz hova tenni a "felesleges"pénzünket. Ez lesz az utolsó karácsonyunk a kis lakásunkban. Nehéz nekem az elválás, pedig tudom, hogy jó helyünk lesz. Sőt.. A lehető legjobb, különben nem vettük volna meg. Furcsa lesz, de már nagyon várom.

Valahogy most nem várom a karácsonyt. Tudom, hogy megint vita lesz belőle, hogy hol töltsük az ünnepeket. Mind minden évben. Pedig én csak egyet szeretnék, egy békés estét Ferivel kettesben, egy finom vacsora mellett, halk zene, gyertyafény. Ezt az idén sem kapom meg. Pedig minden évben ezt kérem a Jézuskától.

A vasárnapi istentiszteleten talákoztunk Zsófival és Andriskával. Andriska 3 hónapos, és egy tünemény. Nagyon jó lenne, ha hamarosan nekünk is összejönne vmi. Már csak azért is, mert már nincs nagy kedvem a munkához. Itt se, de máshol sem. Na, nem is nagyon hívnak sehová. most két helyre is elküldtem a pályázatomat a múlt héten, de eddig semmi. Még csak azt se mondják bakfitty.

Ma találkozom egy régi nagy szerelmemmel. Furcsa érzes kavarognak bennem, azóta nem nagyon találkoztunk, csak egy párszor.  Talán ezért érzek olyan szorongást valahol belül. Nem tudom miről fogunk beszélgetni. 3 és fél évig tartott. Azóta minden annyira más lett, én, az életem, és biztos ő is. Majd kiderül.

Konvektor

Baj van a konvektorunkkal. Így egész este nem fűtöttünk. Baromi kellemes volt. Remélem sikerül megúsznom egy kiadós megfázást. Nem jönne jókor!Most nyomom magamba a forró teát.

Hóóóóóó

ESIK A HÓ!!!!!!!!!!!!
Menjen ki mindenki a szabadba, és élvezzük az első hó puhaságát.

Passzív

Nem vagyok jól. Lehet, hogy ez a hideg téli idő az oka, de a lelkivilágom megint romokban hever. Eluralkodott rajtam a passzivitás. A múltkor találkoztam a mozgólépcsőn egy lánnyal, akivel Veszprémben elég jóban voltunk. Ennek örömére beszéltünk telefonon, hogy majd találkozzunk. Nem  hívtam fel. Nem tudom miért. Talán majd a jövő héten. Pedig tényleg jó lenne vele találkozni.

Hamarosan jön a karácsony, és az üzletek már karácsonyi díszben tündökölnek. Utálom a karácsonyt, és azt is, hogy már november közepén elkezdődik. Én meg sosem tudom, kinek mit vegyek. Nem szeretem ezt a kényszeredett ajándékozást.

El akarunk menni jógázni. Talán segít egy kicsit, de hát nem nagyon van időnk ilyesmire. És holnap megint hétfő, és minden ott folytatódik, ahol abba maradt, év végi hajtás. Pfuj!

Vegyes

Kezd kiteljesedni a szakácsművészetem. A hétvégén egy fantasztikus Stroganov-csirkét csináltam. Nyami-nyami. Azt hiszem, ha több időm lenne, imádnék főzni, és elmennék egy főzőtanfolyamra is.

Kicsit nyomott vagyok mostanában megint. A kollégám megkapta a diplomáját, aminek nagyon örülök, de most mégis szorongok emiatt. Nem tudom, hogyan fog ez hatni a jövőmre nézve. Lehet, hogy kirúgnak, lehet, hogy nem. Utálom az ilyen szituációkat. A héten mindenesetre szerintem minden kiderül.

Feri anyukája újra kórházban van. A tisztesség és az elvárások azt kívánják, hogy ilyenkor hazamenjünk, és segítsünk. Csak nekem is szükségem lenne egy nyugis otthonlétre. Nem tudom mit tegyek. Meg igazából nem is tudunk mit segíteni, csak otthon vagyunk. Persze ez jó, de hát a múltkor is ott voltunk 4 napot, és nem éreztem hogy nagy szükség van rám.

Visszamenőleg

Kicsit zsufi volt az elmúlt hetem, ezért is nem néztem a blog felé. Múlt szombaton Marni meghívott bennünket vacsorázni, mert Magyarországon volt az apukája, aki egyébként egy nagyon vicces ember. Utólag derült ki, hogy a vacsora a Váci utcában lesz a Fatál étteremben. Hmmm. Kicsit beparáztunk, hogy mi van ha nekünk kell fizetni, ezt nem igazán engedhetnénk meg magunknak, de elmentünk, és végül nagyon jó volt. Egyébként nem is volt annyira drága a hely, de az is lehet, hogy felkészültünk a legrosszabbra.

Aztán vasárnap nálunk volt vendégség, Jancsiék jöttek, aki időközben Zoli lett, a kis Petyussal. Petyusnak most volt az első szülinapja, és rém szórakoztató. Nekem valószínű ismét sikerült megsértenem a Krisztát, akaratomon kívül, mert újra megjegyeztem, hogy szerintem kicsit sokat eszik a gyerek. Pedig már százszor megfogattam, hogy a gyerekkel kapcsolatos véleményemet véka alá rejtem. Az emberek nem szeretik, ha elmondjuk a véleményünket a gyerekükről. Persze imádom Petyust, mert egy tünemény, de akkor is sokat eszik.

És eljött a hétfő, és vele együtt a banki kálváriánk. Hihetetlen a magyarországi banki ügyintézés. Egyik bankból küldenek a másikba, aztán kiderül, hogy ott is meg lehetett csinálni amit akartunk, csak gondolom az ügyintézőnek könnyebb volt, hogy elküldött. Egyébként meg totál káosz. De nem is akarok erre gondolni, mert felmegy bennem a pumpa.

Kedden végre újra láttam Erikát és Vicát, és beültünk a westendbe. Erika nagyon odavan érte, én nagyon gyűlölöm, és nekem úgy jött le, hogy Vicának sem ez a favorit. Mindegy! Végülis nem volt olyan rossz, a fej-és fülzúgást leszámítva, és azt hogy szerintem az Erikát is megsértettem. Úgy látszik ez most egy ilyen hét, mindenkit sikerül megsértenem, pedig igazán nem szeretnék senki megbántani.

Tegnap munkahelyi sörözés volt, időnként rendezünk egy csoportos ivászatot, ami egészen jól szokott sikerülni. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy fiatal, laza társaság tagja lehetek.

A munkakeresésem nem nagyon halad, nem sok lehetőség van a piacon. De minden nap nézem.

Zagyva

Trehány vagyok mert már rég nem írtam. Tegnap volt Feri 30.szülinapja. Jól bepizzáztunk, aztán meg a barátokkal  iszogattunk. Pechemre bevállaltam egy unicumot, és még ma is marta a gyomromat.

A hitelügyünk lassan halad. Ez részben annak az ügyintéző libának a számlájára írható, aki adja a nagymenőt, közben pedig nem ért semmihez, és a Feri magyarázza el neki a dolgokat. Úgy képzelte, hogy a svájci frank az elkövetkezendő 8 évben stabilan tartja a mai árfolyamát, és ez alapján számolgatja a nekünk legmegfelelőbb megoldást. Komolyan mondom, megáll az eszem. Sík hülye a csaj.

Kinézek az ablakon a lemenő napot látom a budai hegyek fölött, nem mondom szép látvány, csak az a baj, hogy még mindig a munkahelyemről bámészkodom, nem pedig otthonról. Ma megint elküldtem egy pályázatot, változatosság kedvéért oda, ahova a múltkor. Ez egy tök ugyanolyan állás. Előbb-utóbb csak szóba állnak velem. Azért kicsit furcsa, hogy egy hete írta a csaj, hogy bevettek az adatbázisukba, és ha van vmi másik lehetőség szólnak. Azóta is szól. Szinte már napi szinten levelezek a hölggyel. Én elküldöm az önéletrajzomat, ő meg visszaír, hogy oké, a pályázatok begyűjtése még folyamatban van, és majd szól. Meglesném, hogy működik ez a dolog.

Azért jó lenne ha legalább egy Kisfecsó beütne.

Mindenről

Teaházban voltunk. Sokáig azt gondoltam hogy szeretem a teaházat. Rájöttem, hogy nem. Legalábbis a pestieket nem. Sokban megfordultam már itt, de mindegyik zsúfolt volt, emiatt zajos. A háttér zene mellett mindenki próbál beszélgetni, és egy nagy nyüzsgés az egész. A kiszolgálás baromi lassú. Szerintem a helyiségben uralkodó tömény füstölő illat teljesen elbódítja a személyzetet. Legközelebb inkább  egy kocsmába megyek. Ott azért mégiscsak hangulatosabb, és nem csak teát lehet inni.

Fekete nap volt a hétfői nap, megvettem életem első felnőtt bérletét egy fél vagyonért. Így már én is megértem azokat, akik inkább a bliccelést választják. Én egy úgymond értelmiségi réteghez tartozom, tisztességes fizetéssel.(?) Mégis gondot jelent havonta kiadni több mint 6000 ft-ot egy nyavalyás papírdarabért. Nem is értem, hogy hogy gondolják az illetékesek, hogy miből telne erre az egyszerű átlag pesti polgárnak. Nem hiszem, hogy egy minimálbérből élő embernek a legfontosabb kiadásai közé tartozna a havi bérlet megvásárlása, mikor a rezsijét sem tudja kifizetni. De hajrá BKV, emeljük még feljebb a bérletárat, hadd legyen még több bliccelő, kényszerítsük bele az embereket a csalásba! Hogy ezek nem tudnak gondolkozni? Reggel hallottam a rádióban, hogy lehet, hogy Aba Botond nem kapja meg az idén a neki járó jutalmat. Szegény így most elesik 20 millió forinttól. Nekünk ez egy élet munkájával sem adatik meg! Neki meg 1 éves prémiuma. Azért ez felháborító!

Ezaz

Szép hétfőt mindenkinek! Kicsit javult a közérzetem. A hétvégét Ózdon töltöttük. Egészen jó volt, azt leszámítva, hogy sosem alszom jól, mert keskenyebb az ágy, mint a miénk, és nem férünk el rajta. A vége mindig az a dolognak, hogy Feri lecuccol a földre. A nagynénémék végre beköltöztek az új lakásukba, ami mellesleg a volt pasim, és egyben nagy-nagy szerelmem régi otthona volt. Sokat jártam abban a lakásban, furcsa volt megint belépnem abba a házba, még akkor is, ha azóta sok minden változott, a lakás megszépült, a szerelem meg már rég elmúlt. De azért feltámadt bennem a nosztalgia. Sok minden köt ehhez a lakáshoz.

A héten mi is aláírjuk a szerződést, és akkor előbb-utóbb, tavasszal mi is új háztulajdonosok leszünk. Feriben megint feltámadt az érzés, hogy le kellene cserélni Bercit. De én nem hagyom! Berci családtag, és egy családtagot csaknem cserélhetünk le csak úgy, csak azért meg egy kicsit eljárt felette az idő, és most betegeskedik. Persze nem komoly betegségek ezek, csak amolyan korral járó. Végül Berci már 18 éves, ami autóban már soknak számít. Na de mert meg kell gyógyítani csak nem cseréljük le egy fiatalabbra. Mondtam is Ferinek, hogyha én is megöregszem, és többet kell gyógyszerekre költeni akkor engem is lecserél? Mert már nem vagyok gazdaságosan üzemeltethető? Na ez nem így működik! Ugye?

Bankos

Elindultunk a banki hitelügyintézés rögös útján. Jó lenne már kicsit előrébb lenni az időben, hogy megnyugodjak, hogy nem lesz akkora teher a törlesztőrészlet fizetése. egyelőre elég sötéten látom a világot, és a jövőnket. Tartok tőle, hogy nagyon le fogunk gatyásodni.

Hétvége

Jól telt a hétvégém. Szombat du. bekuckóztam a galériára, nagyon imádom, kedvenc Marcus Miller cd-mel, és az éppen aktuális könyvemmel. A kályha időnként fel-fellobbant, és kellemes meleget ontott magából addig míg ki nem aludt a lángja. Ekkor egy kis kétségbeesés lett úrrá rajtam, amin aztán túltettem magam, és újra életet leheltem belé. Vasárnap Vicával kilátogattunk a Fáy utcai piacra. Pozitív csalódás volt számomra a józsefvárosi piac után. Teljesen korrekt volt, tiszta, rendezett. Majdnem vettünk is egy pulóvert, de nem vettünk. És elfogyasztottam az idei tél első sült gesztenyéjét. Nyami-nyami.
A munkáltatói igazolásom csak a jövő hétre lesz kész, mert mindenki szabin van. Ilyen is csak nálunk fordulhat elő szerintem a világon, hogy csak 2 embernek van aláírási joga, és az is egyszerre megy el. Nagyon pipa vagyok!

Feri céges focira ment. Ma meg holnap egyedül uralom a lakást. Mint a régi időkben. amikor Feri iskolában volt hétvégén. azt hiszem jól el fogom tölteni a napot. Rámfér egy kis egyedüllét. Holnap Vicával a Fáy utcai piacra megyünk. Sosem voltam még ott, kíváncsi vagyok, bár nem kéne semmit sem vennem, mert spórolni kell. Rohadt sok kiadással jár ez az új lakás, és itt nem csak a megvételére gondolok, hanem úgy mindennel együtt. Meg jó lenne egy kicsit a magunk arcára formálni a lakást, ami megint csak egy halom pénzbe kerül. biztos, ami biztos, vettem egy luxort. Hátha...

Beszereztem egy Dörmögő Dömötör könyvet. Gyermekkorom nagy kedvence volt, akkor meg hetente jelent meg, azt hiszem, kis füzet formájában, és a nagymamámtól mindig megkaptam a legfrissebb példányt. Remélem eljön az az idő, amikor majd a gyerekeimnek fogok mesélni ebből a könyvből. Addig meg én magam fogom olvasgatni.

Úgy érzem magányra lenne szükségem. Ilyenkor annyira irigyen gondolok a szinglikre, milyen jó lehet nekik az otthon melegében egyedül a gondolataikba merülni. tudom, hülyeség, ők meg lehet, hogy az én helyemben lennének szívesen, és mindent megadnának egy szerető társért. Az én szerető társam ezekben a napokban inkább teher számomra, mint öröm. Jó lenne, ha lenne egy kis vidéki házam, ahova ilyen lelkiállapotban kicsit visszavonulhatnék, mint ahogy a filmekben szokás. Lemennek a tengerparti nyaralóba, vagy az erdei házikóba, és sétálgatnak egyedül, ábrándoznak. Aztán visszamennek a nyüzsgő városba a párjuk mellé, öröm, sírás, kibékülés, és minden megy tovább.

De hát ez nem egy film, ez a való világ! Nincs menekvés!

Veszekedős

Csúnyán összevesztünk Ferivel tegnap este. Nagyon fáj, és a lelkem nagyon szomorú emiatt, de nem tudok megbocsátani. Feri meg úgy tesz, mintha mi sem történt volna. De én nem tudok olyan könnyen felejteni, és igazából nem is akarok. Mit várhatok egy embertől aki szívfájdalom nélkül belém tud rúgni(persze jelképesen), aztán mindent elfelejt, és még csak nem is érzi, hogy mennyire megbántott.

Végre újra láthattam Erikát! Jó volt kicsit fecsegni mindenféléről. Jó volt a tegnap este. 

Közben Feri a hiteltanácsadóval tárgyalt, hogy milyen konstrukció is lenne a legjobb. nem egyszerű dolog ez, főleg nekem, aki nem ért hozzá. De azért az elmúlt időben sokat magara szedtem ezen a téren. Ma megnézi az építész a házat. És onnantól szabad a pálya.

Lakás

Nagy előrelépést tettünk lakás ügyben! Megállapodtunk az eladókkal, és ha bank is mindent úgy akar, ahogy mi szeretnénk, akkor semmi akadálya annak, hogy kertes házrész tulajdonosok legyünk. Nagyon izgalmas! Rengeteg tervem van, hogy mit hova tennék, milyen bútor, milyen szőnyeg, gondolom nem kell részleteznem. De hát a kert!!!!!! Az csodálatos! Majd egyszer mindenkit meghívok, hogy ámuljatok! De csak tavasszal fogunk beköltözni. Addig meg pénzt kell gyűjteni az átalakításokra, meg a berendezésekre. Dezsavű-m van!

Antiszoc

Utálom magamat ilyenkor, amikor ennyire antiszociális vagyok! Bármennyire is akarok, nem tudok változtatni ezen. Pedig szép napfényes ősz van, ki kellene használni ezt a pár szép napot, de semmihez nincs kedvem, csak ahhoz, hogy üljek a szobában, és ne csináljak semmit. Még csak olvasni sincs kedvem, pedig az mindig feldob. Egyedül a legújabb lakberendezős újságom szórakoztat, de az is csak rövid ideig. Én magam is érzem, hogy elviselhetetlen, kibírhatatlan vagyok. Össze is kapunk ezen Ferivel mostanában. Jó lenne pár jó tanács, hogy lehetne ezen az átkozott időszakon átverekednem magam. Tornán sem voltam már jó ideje, valamiért oda sincs kedvem menni. A hétvégén írok egy másik helyre is egy életrajzot. Hátha....

Szombaton megint megyünk Péterékhez. (A kinézett lakást nevezzük így, mert az Ilosvay utcában van). Viszünk egy építészt, és ha rábólint, hogy minden rendben, akkor megvesszük. Most már csak az jár a fejemben, hogy milyen jó lesz majd a barátainkat a kertben vendégül látni. De ez még nagyon sokára lesz.

Remélem hétfőn kicsit jobb hangulatban tudok majd írni. Bár lehet, hogy be kell jönnöm dolgozni. Nem tudom, miért vállalok még el ilyeneket, az a rohadt nagy lelkiismeretem. Normális ember, ha egyszer már belerúgtak, nem csinál még egyszer hülyeséget, én meg? Rugdostatom magamat! Én egy mazochista vagyok!

Újra itt! Tudom, rég nem voltam, csak hát nem vagyok mostanában túl jó passzban, és ha meg rosszban vagyok, akkor nincs kedvem semmihez. Még ahhoz se hogy leírjam mi a bajom. Most sem vagyok túl jól, kicsit összejöttek most a dolgok körülöttem. Nem lepődöm meg, hisz egyszer fenn, egyszer lenn, hát most hosszú idő után megint lenn. Talán a kiber, hőtan vizsgák idején éreztem hasonlóan rosszul magam annak idején. Hát azokat az időket is túléltem, ezek is csak elmúlnak egyszer.

Viszont csoda történt. Hétfőn szeretett K.doktor leg-leg főnökünk megköszönte az elmúlt havi munkánkat, és bocsánatot kért, amiért olykor bunkó volt. Az olykor nála 2-3 hétig is eltart non-stop. Szóval reméljük ez a csoda nem 3 napig fog tartani, és nem egy későbbi kirúgás előszele. Akkor szoktak ilyeneket mondani, hogy köszönjük a munkádat, tényleg minden nagyon jó, csak hát nincs már szükségünk rád a jövőben, bla-bla-bla. Mindenesetre próbamunkások hada fog ellepni bennünket az elkövetkező időben. Nem tudom kellő méltósággal fogom-e tudni kezelni a dolgot. Kicsit padlón is vagyok emiatt (is).

Szegény Ferit meg nagyon megviseli az anyukája betegsége, és nem tudom kiverni belőle a lelkiismeretfurdalást, hogy most mellette lenne a helye, meg az apukája mellett, aki nagyon el van szomorodva. Jó lenne, ha hamar felépülne, és hazakerülne, és visszakaphatnánk a mosolygós aput.

Tegnap este Förginél voltunk. Pizzát rendeltünk, és tulajdonképpen egészen jól telt az este. 

Furcsa viszonyban vagyunk mi Förgivel. Kb. 5 éve ismerem, és kezdetben nem nagyon volt a szívem csücske. Utólag az együttlakásra fogom. A lényeg, hogy nem nagyon találtuk a közös hangot, valahogy olyan más felfogású volt az életről. Túl laza volt nekem. Aztán nem tudom mi történt, mi különköltöztünk, és szépen lassan Förginek is benőtt a feje lágya. Most már teljesen jól megvagyunk, és ki merem jelenteni, hogy lehet, hogy tényleg Ferinek volt igaza, és félreismertem. De szerintem inkább az lehetett, hogy mindketten toleránsabbak lettünk egymás felé. Egyébként meg Förgi tényleg nagyon segítőkész, és rendes gyerek. Most már csak egy kedves lány kellene mellé.

Hideg séták

Olyan fáradtan keltem reggel, ahogy már régen nem. Érzem, hogy jönnek a hűvös reggelek, amikor olyan jó még egy utolsót süppedni a jó meleg ágyba, nyakig húzni a takarót. Ha nem kellene mindig olyan baromi korán kelni, akkor szeretném is ezeket a reggeleket, ha addig lustálkodhatnék az imádott galériámon, ameddig csak akarok, és csak akkor merészkednék le, amikor a friss kávé illata már belengi a szobát. Füleimmel hallom, ahogy a konvektorban újra és újra fellobban a láng, jelezve, hogy irtó hideg lehet odakint.

Régen nagyon sokat sétáltunk Ferivel a hideg a téli éjszakában. Lábunkkal mindenféle alakzatokat rajzoltunk a friss hóba, és aztán lábujjhegyen távoztunk, hogy nehogy megsértsük a kész művet. (Már amennyire téli bakancsban lehet lábujjhegyen menni) Szép idők voltak azok. Emlékszem, mennyire fáztam, összeölelkezve róttuk Veszprém utcáit, oda-vissza. A kezemet mindig a Feri zsebébe tettem, és úgy mentünk. Nagyon jó volt!

Pesten ezek a séták szépen elmaradtak, amióta itt élek, nem is tudtam annyira örülni a télnek, mert itt pillanatokon belül sárrá változik a szép fehér hó. Remélem, hogy ha lesz egy szép új lakásunk, egy szép kis kerttel, akkor azért újra tudok majd örülni neki. (Bár még nem döntöttünk, melyik lakást vegyük meg, de eléggé a kertes felé hajlunk).

Döntéshelyzetben

Döntéshelyzetbe kerültünk lakás ügyben! Tegnap láttunk egy baromi szép, tágas lakást, hatalmas konyhával, és fürdővel, ami mindig is nagy álmom volt. Ehhez viszont nincsen kert, ami pedig olyan jó lenne. Elképzelem ahogy szép tavaszi napsütésben a kertben sütettetem a hasam, és nézem a szépen termő gyümölcsfáinkat. Na jó lehet, hogy akkor még nem teremnek. Nehéz dolog ez! hisz nem csak pár évre tervezünk, hanem jó párra. Az a baj, hogy mind a két lakás annyira tetszik, hogy bármelyiket választjuk is, a másikat meg fogom siratni. Úgy szeretnék egy igazán szép otthont! Nem nagy kérés ugye?

Barátságos

Újra hétfő! Már megint lassan vége ennek a hónapnak is. Ahogy öregszem egyre jobban érzem az idő múlását. Még mindig a lakáskeresés jegyében telnek napjaink. Bár a szívünk egyre jobban húz egy kis fészek felé, de nem akarjuk elkapkodni a dolgot. Ennek ellenére már látom magunkat a kis házban, a kis kerttel. Nagyon jó!

A hétvégén újabb rendezvényen vettünk részt a gyülekezetben. Most a családról volt szó. Ott voltak a jegyesoktatásról ismert többi párok, fényképnézés stb.. Azt hiszem új barátokra találtunk egy kedves pár személyében, akikkel egy napon házasodtunk, ők voltak előttünk a templomban. Nagyon szimpatikusak voltak már akkor is, és most is dumáltunk, aztán mondták, hogy a jövő héten nincs-e kedvünk elmenni hozzájuk. Mi meg elfogadtuk. furcsa dolog ez az életben, hogy amerre jársz, bármerre vet is az élet, mindig barátokra találhatsz. Azt hiszem, mi nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert nagyon sok barátunk van, innen-onnan. Felnőtt fejjel az ember átértékeli a barátság fogalmát. Régen az volt a jó barát, akivel jókat tudtunk szórakozni, bulizni. Ezek a barátságok vagy megmaradtak, vagy nem. Ma már egészen más a fontos, és a gyerekkori barátok, akiket nagyon más felé vitt az élet, vagy nem egyfelé haladtunk, azok lemorzsolódtak, maradtak azok, akikkel együtt tudtunk változni, és jöttek újak, akiknek az élete valahogyan keresztezi a miénket.

Nekem sosem volt legjobb barátnőm. Minden barátnőm nagyon fontos volt, és máig nagyon fontos. Mindegyik másmilyen, mindegyikben mást szeretek, de mindegyiket szeretem, kit ezért, kit azért.

Remélem ezek a barátságok most már sosem múlnak el, és hogy az életem során még nagyon sok értékes emberrel ismerkedhetek meg, akiktől sokmindent tanulhatok.

Tegnap

Tegnap mégsem jött össze az csajokkal a találkozás. Részben az én hibám, mert az a vacak készülékünk mindig akkor mondja be az unalmast, amikor már fél lábbal kint vagyok. Persze ilyenkor meg kell csinálni. Na mindegy! Este kipofoztam az önéletrajzomat, és kinéztem pár helyet, hátha összejön. Szomorú is vagyok emiatt meg nem is, furcsa skizofrén érzés ez, de tudom, hogy meg kell tennem ezt a lépést, bármennyire is nem akartam, bármennyire is megtaláltam ebben a csapatban a helyem, sajnos a körülmények úgy kívánják, hogy adjam fel. Nem maradhatok egy olyan helyen, ahol már csak a társaság a jó és semmi egyéb.

Újra munkában! Persze ezer dolog, meg gond! Találtam egy álláshirdetést, amit a cégem adott fel. A pozíció mintha csak az enyém lenne. ki tudja? Senki nem szól semmit, csak mindenki munkát keres. Én is!

A Tátra gyönyörű volt, leszámítva azt a részt amit a tavaszi vihar teljesen tönkretett. Megszakadt a szívem, a gyökerestől kicsavart fák láttán. Szomorú dolog a kidőlt fákkal szegélyezett ösvényen a séta. Nem tudom lesz e még olyan mint valaha.

Láttunk egy nagyon jó kis lakást. Zuglóban. Szívünk szerint meg is vennénk, de azért még megnézünk párat a környéken, a magunk megnyugtatása végett. Van terasz, meg egy tök jó kert, ami csak a miénk. (lenne). Már kétszer is ezzel a házzal álmodtam. Azt hiszem szép kis életünk lenne ott.

Ma este remélem találkozom a csajokkal. Bár nem jeleztek vissza. Én otthon leszek, és várni fogok rájuk. jól fog esni egy kis fecsegés.

Utazunk!!!!!

Holnap indulunk a Tátrába! Juhéééé! Kicsi kocsi újra száguld!

Lehet, hogy női mivoltomból fakad, nem tudom, de valahogy mindig úgy érzem, hogy nekem nincs  mit felvennem. Vásárolni alapvetően nem szeretek, mert termetemből adódóan nem passzol rám az éppen aktuális "mutassunk meg mindent" design. Feri emiatt mindig cukkol, de azért rendes, mert időnkét kapok egy-két új darabot a ruhatáramba. Tegnap is kaptam egy széldzsekit, és 2 blúzt. Ma egész nap emitt cikiztek a többiek, hgoy ezért nem kapok fizetésemelést, mert mindig új ruhában jelenek meg. Lehet, hogy van benne igazság, mert már mindenki kapott, csak én nem. Persze erre valószínű az lenne a válasz felsőbb szintről, hogy én már így is túl sokat keresek. Ezen pedig nevetnem kell!

Bkv-n 2.

Ha valaki tudja,hogy egyeseknek miért kell a metrón az ajtóban megállni, úgy, hogy másoknak semmi esélyük ne legyen a fel-, ill. leszállásra, akkor legyen szíves ossza meg velem ezt az információt!

Bkv-n

A reggeli HÉV-en fültanúja lehettem két idős néni izgalmas társalgásának gyógyszerekről, gyógykezelésekről, terápiákról, viszérről, súlyfeleslegről. Rém izgalmas lett volna, ha nem viszem magammal a könyvemet, és nem próbáltam volna meg olvasni. Persze az egész vagon hallhatta, kinek mikor milyen sérülésére melyik orvos mit írt fel, és hova utalta be mennyi időre. A velem szemben ülő férfit is nagyon érdekelte szerintem a dolog, mert többször nagyon összenéztünk, és magunkban nevettünk. Csak bízni tudok abban, hogy jó pár év múlva nem miattam fognak így összenézni a körülöttem lévő emberek. Nem vagyok az idősek ellen! DE miért kell nekem ezt hallgatnom 20 percen keresztül korán reggel, amikor még a reggeli kávém sem jutott el a tudatomig, és az előző hév az orromra vágta az ajtaját?

Este beszéltem Mikivel. Érdekes volt hallani a véleményét. Emlékszem, amikor idejöttem én is hasonlóan lelkes voltam, és olyan kedves volt velem mindenki. Most is mindenki nagyon kedvesnek akar látszani, de ma már átlátok a szitán, és tudom, hogy mindennemű kedvesség mögött valami hátsószándék lapul. Nem értem a világot! Ilyen embernek, mint a Miki, hogy a fenében nincs munkája. Miki teljesen korrekt ember, okos, intelligens, nyelveket beszél, sorolhatnám. Mi kell ennél több egy cégnél? Kicsit az ilyen esetek miatt is van, hogy félek belevágni a munkakeresésbe, mert félek a csalódástól, hogy nem fog sikerülni, félek az elutasítástól. Az rendesen meg tudja tépázni az önbizalmamat. Szükségem van nekem erre? És arra, hogy továbbra is itt gyötörjem magam? Hogy minden napra jusson valami, ami jól felviszi a vérnyomásomat? Kíváncsi vagyok elfogadja a Miki az állást vagy sem? Nehéz dolog ez, mert tudom, hogy nagy szüksége van a munkára, mégis szívem szerint lebeszélném. Bár szerintem a Mikit nem tudnám lebeszélni, ha ide akarna jönni, de mégiscsak rosszul jönne ki, hogy pocskondiázom a leendő munkahelyét. Csak tudom, hogy ez nem az, amire vágyik. Ez a munka szerintem nem neki való. De az ő döntése! Fő hogy legyen most már valami munkája!

Már csak 3 nap és utazunk. Alig várom! Sok még a tennivaló, addig még 4 lakást is meg kell néznünk. Pénteken voltunk az Ikeaban. Nagyon sok jó dolog van, és most hogy újra lakást kell majd berendezni, így jó ott sétálgatni, ábrándozni. Egyébként nem szeretem, mert csak fáj a szívem. 

Kaptam egy plüss nyulat. Nagyon aranyos, répát szorongat a kezében. Vettünk egyet a 2 éves lengyel kislánynak is, akikhez a hétvégén megyünk. Feri teljesen bolondnak nézett, hogy egy ilyen szőrnyúl a szívem vágya. Ráadásul van már egy nyulam otthon, de az egészen másmilyen. 

Ma teljes a pangás, így volt időm az interneten nézegetni mindenfélét. Leginkább most a Tátra izgat.

Az imént találkoztam Mikivel, jött hozzánk interjúra. Nem tudtam megállni,hogy ne említsek pár negatívumot, pedig ez ellenkezik az elveimmel. Kíváncsi vagyok, mit ajánlanak neki.

Holnap megyünk Ózdra, és még mindig nem vettem semmit anyu szülinapjára, ami már vagy 3 hete volt, de azóta még nem találkoztunk. Nem szép dolog! De tényleg nem volt időm, meg igazából ötletem sincs.

Ma még egy csepp esett a képzeletbeli munkahelyi poharamba. Igaz ez egy jó nagy csepp volt. Tényleg más munka után fogok nézni. Most már kár halogatni a dolgot, hogy majd lakásvásárlás után, meg gyerek, meg ez, meg az. Ez most már nagyon gáz. Jó lenne már egy Kisfecsó, és az mindent megoldana.

Lakásnézős

Rájöttem,hogy a lakásnézés jó dolog annak, aki tudja mit keres, és arra mennyi pénze van. A mi esetünkben az okozza a bonyolultságot, hogy habár tudjuk, hogy mit szeretnénk, és azt is hogy mit nem, viszont a rendelkezésre álló pénzünk az több faktoros. Ezért rengeteg lakást beleesik a látószögünkbe. Nagyon nehéz dönteni, arra gondolva, hogy életednek a következő nagy hányadát ott kell leélned. Mindig arra próbálok gondolni, amikor megyünk egy-egy újabb lakást megtekinteni, hogy ha belépek az ajtón, el tudom-e képzelni, hogy az az én otthonom. Az én férjem jön felém a nappaliból, az én gyerekeim jönnek ki a szobából. Mindamellett sok érdekes emberrel találkoztam. Érdekes tanulmányt lehetne írni a lakásukat eladni kívánó emberek viselkedéséről. Van aki nagyon megnyerő, készségesen vezet minket körül, és minden kérdésünkre szívesen válaszol. Ez tűnik nekem természetesnek, hisz nem egymás ellen, hanem egymásért vagyunk. A másik típus, az a "mit keresel te itt" hangulatú fogadtatás. Amikor érzed a hátadban a gyűlöletet, és szinte már rosszul érzem magam, hogy be merek nézni a hálószobába. Bármit kérdezel, akkor szinte sértésnek veszi, hogy egyáltalán eszedbe jut ez a kérdés.

A tegnapi napunk úgymond sikeresnek is mondható, két potenciális lakást is láttunk, igazából az egyik ikerház fele, nagy kerttel, és terasszal. Nagyon megnyerő, de mégis vacilálunk, mert nagyon sokat kellene dolgozni rajta, hogy olyan legyen, amilyenre mi szeretnénk. Most eléggé régimódi, a kertben sincs minden kialakítva, és nekünk jó lenne egy kicsit modernebb, fiatalosabb hangulat, ami viszont elég sokba kerülne a vételáron felül.

A legérdekesebb mégis az volt, amikor az eladó kedves édesanyja szinte elzavart minket a háztól. Be sem engedett minket megnézni, és azt állította, hogy ő abban a lakásban haszonélvező,(amiről eddig senki nem tudott) és márpedig ő nem egyezik bele, hogy eladják azt a lakást. Nagyon gáz volt! Szerintem erről a nőről mintázzák az anyósvicceket. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy csak kitalálta ezt az egész haszonélvezősdi dolgot, hogy elüldözze a vevőket. Sütött róla a rosszindulat. És nekünk szidta a menyét, hogy amiatt van az egész, hogy a fia el akarja adni ezt a lakást. Hát....

Mellesleg, lehet, hogy én is fejvesztve menekülnék még a városból is, ha ilyen anyóssal-anyával kellene egy házban élnem.

Móricz

Tegnap befejeztem a Móricz Zsigmond könyvet, amit olvastam. Már a közepénél rájöttem, hogy habár ez talán a negyedik Móricz kötet amit olvasok, nem szeretem. Nem is fogok többet olvasni. Nagyon nehéz volt nekem olvasni a népies nyelvet. Meg az egész story csak a szenvedés volt. Hú... Jó hogy vége! Most Gárdonyit olvasok. Azt hiszem ez tetszeni fog. Bar még nagyon az elején járok. Kollégáimtól most újabb adag Libri vásárlási utalványt kaptam, tudják, hogy erre mindig vevő vagyok.

Szept.1.

Itt van az ősz, itt van úrja! Iskolások serege orrlógatva vonult a városban. Kedvem lett volna odakiabálni nekik, hogy "Hé! Ne búsuljatok, inkább örüljetek, hogy még iskolába jártok!" Nekem is mindig ezt mondták otthon, és hogy gyűlöltem! Akkoriban felnőtt szerettem volna lenni, most szívesen lennék újra gyerek! Ma 3 éve dolgozom ennél a cégnél. No comment!

Ma újabb lakásokat fogunk megnézni. Kíváncsi vagyok.

Jövő héten végre szabira megyek. Meglátogatjuk a lengyel barátainkat, visszafelé meg megállunk még a Tátrában egy kicsit. A lengyel kirándulástól egy kicsit tartok, mert nem vagyok olyan magabiztos angolból. Legfeljebb a 2 éves kislánnyal fogok társalogni, őt legalább megértem. A Tátra nagyon kedves a szívemnek. Tavaly tavasszal voltunk ott, az volt Berci,az autónk, első útja. Nagyon izgalmas volt, nagyon élveztük, hogy autótulajdonosok lettünk, és Berci úgy ment fel a hegyekbe mint a huzat. A táj gyönyörű volt, és olyan nagyokat aludtunk, mint azóta soha. Remélem most sem lesz ez másként.

Lakásnézés

A tegnapi lakásnézés nagyon tanulságos volt. Szép lakásokat láttunk, de nem az amire vágyunk. De sokat beszélgettünk a sráccal, és azt hiszem ráérzett hogy mire van szükségünk. Nagyon furcsa volt nekem egy idegen házában bámészkodni, még sosem voltam voltam ilyen helyzetben. Olyan érzésem volt, mintha rajtakapnának vmi betörésen, vagy leskelődésen. Nagy furcsa érzés! Aztán azon gondolkoztam, hogy mennyire érdekes ez a város. Egy óra leforgása alatt voltunk egy csendes kertvárosi negyedben, fák, madarak minden ami kell. Aztán megcsodálhattuk a kommunizmus gyöngyszemeit, szép egymásba épített panelek sokasága. Aztán beérkeztünk a belváros ódon házai közé. Tovább menve átérünk a Dunán, megcsodálhatjuk a gyönyörű panorámát, ami tényleg valami csoda. Feljebb a Budai hegyekről nem is beszélve.

Az egyik lakásban amit megnéztünk két pici gyerek volt, a kisebbik (Bálint) szerintem még nem volt 1 éves, a nagyobbik (Bence) olyan 2-3 éves lehetett. Nagyon aranyos volt mind a kettő, és olyan buksijuk volt, mint a Ferinek. (Gyanús!) A nagyobbik nagyon jópofa volt, úgy vezetett körbe minket a lakáson mintha ő lenne a házigazda.

- Ez itt a mi szobánk. Ez az ágy az enyém, (és elkezd rajta ugrálni), a másik meg a tesómé, mert ő még kicsi. (rácsos ágy volt.)

Ugrálva az ágyon mutat a szekrény tetejére, hogy ott vannak a legóim. Mindenképpen meg kellett néznünk.

Aztán megmutatta, hogy az erkélyről a játszótérre lehet látni.

A Wc-ben meg lehúzta a Wc-t, csak hogy lássuk, hogy az illatosítóból jön ki a folyadék. Szóval nagyon vicces volt.

Összességében tovább keresünk.

Azt hiszem, nagyon izgalmas este elé nézek, ugyanis találkozunk egy ingatlanos pasival. Mi csak tájékozódni szerettünk volna, de ő rögtön a dolgok közepébe vágott, és azt mondta meg is mutat nekünk egy lakást. Lehet hogy ez lesz álmaink otthona? Ez azért hiú ábránd, meg nem is tudom jó lenne-e, ha rögtön rátalálnánk az igazira. Akkor megfosztanánk magunkat a lakáscsere izgalmaitól. Az jut erről eszembe, amikor valaki hozzámegy élete első pasijához. Az ilyen azt se tudja milyen az élet, sose érte csalódás, nem volt kalandba része, nem volt halálosan szeretem-másnap ez egy nagy bunkó érzése.Szóval így van ez a lakásvétellel is. Mindenesetre teljesen bezsongtam. Az esküvő utáni nagy nyugiból már bőven elég is volt, most már jöhet megint egy kis nyüzsi, egy kis aggódás, minden ami ezzel jár.

Tegnap újra rájöttem, hogy az ember mindig ki van szolgáltatva a környezetének. Sosem értettem, hogy miért van az, hogy ha én szeretnék egy cipőt, akkor biztos, hogy az egész városban csak papucsot lehet kapni. Vagy téli bundabéléses magas szárút, vagy esetleg tűsarkú csizmát. Lehet, hogy én vagyok csak széles e világon ennyire gnóm, hogy "nyáron" zárt cipőt szeretnék venni. Végülis találtam egy közepesen szép példányt, amit kényszerűségből megvettem, mert hát mégsem járhatok lyukas cipőben, még azt gondolják hogy....

És újra hétfő! A hétvége igen jól telt, Szentesen voltunk. Furcsa ilyenkor visszajönni a zsúfolt fővárosba a vidéki nyugalom után. Elgondolkoztam, vajon milyen lenne az életem ott vidéken. Elképzeltem, ahogy biciklivel intézem a ház körüli teendőket. A vidéki város a nyugalom csöppnyi szigete számomra. Mégsem tudom, hogy el tudnám-e hagyni a budapesti nyüzsgést, minden jó és rossz oldalával együtt. Régen el sem tudtam volna képzelni, hogy Pesten éljek. Most le sem tudom képzelni, hogy máshol. Néha jó dolog belevegyülni a tömegbe, ahol nem ismer senki, ahol nem foglalkoznak azzal, hová mész, és miért, esetleg kivel. Ez egy vidéki kisvárosban elképzelhetetlen lenne. Furcsa dolgokat művel az élet! Mindaz, amit régen annyira gyűlöltem, most a lételememmé vált. És  mi jöhet még ezután?

Holnap végre péntek, és akkor ezt a hetet is kipipálhatom  a naptáramban. Így szépen lassan ennek a nyárnak is vége. Kicsit szomorú vagyok emiatt, holott nem vagyok úgy oda a nyárért. Emlékszem kisgyerek koromban olyan hosszúak voltak a nyarak, és az a 2 hónap szabadság maga volt a gyönyör. Bár be kell vallanom, volt hogy vártam már az iskolakezdést. Ez biztos nagyon gáz dolog, de így van, valahogy én sosem tartoztam azok közé, akik fennhangon utálták az iskolát, a tanárokat, a tanulást, meg mindent. Tulajdonképpen én szerettem tanulni. Sokszor hallom másoktól, hogy  ott kell ülni a gyerekkel, mert másképp ez nem megy. Velem sosem ültek ott a szüleim, mégsem volt sosem gond. Mindig tudtam, hogy csak úgy juthatok valamire az életben ha tanulok. Aztán hogy jutottam-e hová, az már más kérdés. Bár elvégeztem az egyetemet, lett egy diplomám, mégis sokszor megfordul a fejemben, talán rosszul döntöttem, és mégis valami másik szakmát kellett volna tanulnom. Nem tudom mit, valami mást. Lehet hogy már késő változtatni? Talán még nem lenne az, csak hát felnőtt fejjel, munka mellett már nem olyan mint régen, ahogy az emlékeimben él. De lehet, hogy csak az egyetemista élet az, ami hiányzik. Még mindig végigfut bennem egyfajta bizsergés, ha rágondolok, ha a régi ismeretlen ismerős utcákon járok. De érzem, ez már nem az az utca, amelyiket egykor én is koptattam. A házfalak suttogva kérdezik tőlem " Mit keresel te itt? Ez már nem a te helyed!" És igazuk van! A város már nem az a város, a hamburgeres már nem hamburgeres, a kocsmának is más neve lett, a papírbolt a kávézó stb... És most még a jó öreg Kavics is nyugdíjba megy, pedig azt gondoltam, hogy ő örökké az egyetemi-kollégista élet részese lesz. Hát ez van! ilyen a világ! az idő meg csak telik, és holnap péntek! Juhé!!!

Zűrös nap

Tele van a hócipőm! Nem elég, hogy hogy egész nap le sem ülök, és teljes identitászavarban szenvedek, mert azt sem tudom, éppen ki helyett dolgozom, 2 fülemen 3 telefon, még kell, hogy elkezdjenek felülről csesztetni . Na mindegy, mindig ez van! Jó lenne másik munka után nézni, csak hát előbb fel kellene venni azt a lakáshitelt. Az igazság az, hogy lusta vagyok a munkakereséshez, holott tudom, hogy ez így nem pálya. Ami itt tart az csak a kollégák, jól lehet velük együtt szidni a rendszert. De hát hosszú távon a közös felháborodás nem nagy perspektíva. Mindig azt gondolom, hogy a munkaadói pofátlanságnak is van határa, aztán csalódnom kell, újra és újra, hogy ez az egy határtalan a világban. Egyszerűen nem is értem, hogy ezek az embereknek nevezettek, hogyan tudják békés álomra hajtani a fejüket? Gondolom megveregetik a saját vállukat, hogy ez az, megint kiszúrtam egy szerencsétlennel. Rúgjunk bele még egyszer abba, aki már egyébként is a földön fekszik. Hát számomra ez nem nagy dicsőség! Na mindegy! Azt hiszem eléggé le vagyok épülve ahhoz, hogy a világmegváltó gondolatok nem fognak tolongani az agyamban. Kezembe veszek este egy jó könyvet, és az talán kikapcsol! Hajrá!

Hétvége barátokkal

Egy mozgalmas, de remek hétvége van mögöttem. Péntek este Vicával nekivágtunka Duna partnak, kezünkben egy pohár sörrel. Jó helyünk volt a Duna mellett, de a beígért színpad úsztatás elmaradt, vagy csak lemaradtunk róla. Ettől eltekintve remekül éreztük magunkat. A zene nagyon jó volt, aztán a séta a sötét Budapesten még jobb volt. Vicától tanultam egy-két fotós trükköt. Azt hiszem kis idő, és kis gyakorlás, és előbb-utóbb nagy fotós lesz belőlem. Feri nagyon gyagyás volt, meghívatta magat Vicával ebédre. A szombati napot így Vicával indítottuk, egy fantasztikusan finom cukkinis lecsós rizzsel várt bennünket. Aztán találkoztunk a Katiékkal. Miki nagyon szerette volna megnézni a repülős parádét, így oda vettük az irányt. Azt gondoltam engem ez nem fog szórakoztatni, de tévedtem, nagyon élvezetes volt. Nagyon élvezném, ha egyszer kipróbálhatnám ezt a fajta vagány repülést. Kiderült, hogy Miki jönni fog hozzánk próbamunkára. Szívem szerint lebeszéltem volna, de tudom, hogy mennyire kell neki a munka, így inkább hallgattam. Lehet, hogy neki be fog jönni. Régen nekem is bejött, csak már túl régen vagyok itt ahhoz, hogy a lelkesedésem ne csökkenjen. Igazából máshol sem dolgoznék nagyobb kedvvel, azt hiszem. Este megnéztük a tüzijátékot. Azt mondták a tv-ben hogy hú... micsoda figurák lesznek, hát én egyet sem láttam, de azért szép volt. Lehet, hgoy csak az én szemem nem annyira éles. Feri Katiékkal is meghívatta magát ebédre, elgondolkoztam,hogy ennyire rosszul főzhetek? Így vasárnap kiutaztunk Gödöllőre. Nagyon jó kis helyen laknak a Katiék, kertes háznak a tetőterében, van egy kis teraszuk is. Nagyon otthonos. Van egy nyuluk, a Márton, nagyon vicces. Csináltam róla pár képet. A szőre nagyon selymes, és olyan mit egy kisgyerek, csak úgy bújik oda a Katihoz. Tőlümk egy kicsit megijedt, nem is akart kijönni a ketrecéből. Tulajdonképpen tartalmas volt a hétvége, igaz, pihenni nem sokat pihentem, meg a házimunkára sem jutott túl sok idő. De hát ez van! Elesz minket a kosz és a vasalatlan.

Péntek délután

Mindenki hazament. Nekem van még kb. negyed órám a munkaidőből. Mehetnék is akár, de most nem sietek sehova. A jövő hetem nagyon cefet lesz. Már előre parázok. Helyettesítek, és nem vagyok annyira vér profi a dologban, hogy ne tudnék vmi hihetetlenül egyszerű dolgot jól elrontani. Úgy gondolom csak módjával fogok a munkához fogni, minél kevesebbet dolgozom, annál kevesebbet hibázom alapon. Egyébként is olyan baromi jól fizetnek érte, úgyhogy "megéri". De hát én vagyok a pancser, hogy bevállalom. Szerencsére szépen kisütött a nap. Aggódtam, hgoy hogy elered az eső, és akkor oda a ma este szórakozás. Bár az őrült tömeg sokszor felbosszant, remélem a jó társaság elveszi a figyelmemet a buta emberekről.

Alig várom, hogy elteljen ez a nap. De még nagyon sok dolgom van. Pénteken mindig sok a meló. Más normális emberek pénteken a kezükbe sem veszik a munkát, nálunk mindig a péntek a leggázosabb. Nagyon várom az estét, amikoris elmegyünk az Örömkoncertre Vicával. Szeretem a jazz-t. De csak a jó jazz-t szeretem! Kérdés mi a jó. Hát nem tudom megmondani. De biztos jó lesz az este. Aztán lehet, hogy holnap is belevegyülünk az ünneplő tömegbe. Ki tudja? Feri néha furcsán áll hozzá ezekhez a dolgokhoz, van amikor nagyon lelkes, van amikor kevésbé, és akkor az én lelkesedésemet is pillanatok alatt le tudja rombolni. Szóval nem készülök semmire. Lehet, hogy Katiékkal is tudunk találkozni, jó lenne, az esküvő óta nem láttuk egymást. Majd felhívom este.

Túl vagyok a du-i kávémon. Nem segített, ilyenkor még nagyobb kedvem lenne hazamenni, befeküdni az ágyamba, kezemben egy jó könyvvel. Nagyon szeretek olvasni. Mostanában több időm van rá, mert Feri rákattant vmi játékra, és azt nyomja esténként. Most a Hölgy és az egyszarvút olvasom, Vica adta. Egészen jó, kicsit könnyed, de jó. Leginkább az életrajzokat szeretem. Az könyvszeretetemet valószínű aputól örököltem, ő mindig olvasott. Imádom a könyvesboltokat! Olyan jó szag van odabent, és amikor kijövök egy frissen vásárolt darabbal, az a legjobb. Feri mindig azt mondja, hogy be kellene iratkoznom egy könyvtárba. De az nem olyan. A kölcsönzött könyve megfoszt attól az élménytől, hogy beleszagolok egy új könyvbe. Nem tudom mit fogok olvasni legközelebb.

Ferivel mostanában nagyon jól megvagyunk. Nincs ez mindig így, van amikor nem tudom miért de nagyon bosszant. A múltkor azt mondta Feri nekem, hogy úgy veszi észre, hogy türelmesebb vagyok a hülyeségével szemben. Lehet, hogy így van, de nem tudatos. Lehet, hogy a házasság teszi. Ez azért mégiscsak egy életre szól. Sokan azt mondják hogy csak egy papír, akkor meg minek. Én ezt másképp gondolom. Nekünk sokkal többet jelent egy papírnál. Ez egy hivatalos összetartozás, amit a lelkünkben is érzünk. Ilyenkor az ember lánya már nem csomagol össze csak úgy. Én sem. Ez egy kapocs kettőnk között, ami senki máshoz nem fűz. Mellesleg egy olyan élmény, amit sehogy máshogy nem kaphatsz meg. Az a nap tényleg életünk legszebb napja volt. Eddig! (rem. lesz még pár belőle) Nagyon sok szeretetet kaptunk a rokonainktól és a barátainktól.Azt vettem észre, hogy ez az esemény, hogy összeházasodtunk, és ők is részesei voltak ennek a napnak, a barátságunkat is megerősítette.

Gondolatok

Nagyon álmos vagyok. Igazából nem értem, hogy miért, mert rendesen alszom, megsem tudom reggel kinyitni a szemem. Most villamossal utazom mert még nem jár a metró. Sokszor nézegetem az embereket magam körül, és próbálom kitalálni, hgoy vajon mire gondolnak. Lehet, hogy ők is pont ezt teszik, próbálják kitalálni, hogy én mire gondolok. Hmm... Egyre kevésbé van kedvem a munkához. Most már jó lenne szabira menni. Mindegy hová. Ha összejön Horvátország oda, ha nem akkor máshová. Nagyon szeretek utazgatni, szeretem az új helyek ismeretlenségét, bolyongani olyan utcákon, amik nem tudom, hová vezetnek.

Elkezdem

Hát itt vagyok! Nem tudom még miért is kezdtem el ezt a blogot, talán azért mert mindig vágytam arra, hgoy naplót írjak. Valahogy sose jött össze. Olyan uncsi volt, hogy ülni a füzet felett és írni valamiről. Sokszor kezdtem naplóírásba gyerekkoromban, de akkoriban nem éreztem, hgoy fontos dolgok történnek velem, hgoy minden dolog ami történik velem , az fontos. Ma már ez másképp van. Lehet hogy öregszem? Végülis, nem baj. Nem szerettem gyereknek lenni, nem voltam olyan nagyon barátkozós, és így sosem voltam a tarsaság középpontja, mire viszont annyira vágytam. Mindig meg akartam felelni vkinek. Szerencsére, ez a kényszerem elmúlt, és mára nagyon sok kedves barát vesz körül , akik úgy szeretnek, amilyen vagyok! Ez jó! Nagyon szeretem őket! És mivel a családom távol van tőlem, így egy picit ők az én családom! Na meg a férjem! Furcsa ezt így leírni"férjem", mert csak 2 hónapja vagyunk házasok!