Antiszoc

Utálom magamat ilyenkor, amikor ennyire antiszociális vagyok! Bármennyire is akarok, nem tudok változtatni ezen. Pedig szép napfényes ősz van, ki kellene használni ezt a pár szép napot, de semmihez nincs kedvem, csak ahhoz, hogy üljek a szobában, és ne csináljak semmit. Még csak olvasni sincs kedvem, pedig az mindig feldob. Egyedül a legújabb lakberendezős újságom szórakoztat, de az is csak rövid ideig. Én magam is érzem, hogy elviselhetetlen, kibírhatatlan vagyok. Össze is kapunk ezen Ferivel mostanában. Jó lenne pár jó tanács, hogy lehetne ezen az átkozott időszakon átverekednem magam. Tornán sem voltam már jó ideje, valamiért oda sincs kedvem menni. A hétvégén írok egy másik helyre is egy életrajzot. Hátha....

Szombaton megint megyünk Péterékhez. (A kinézett lakást nevezzük így, mert az Ilosvay utcában van). Viszünk egy építészt, és ha rábólint, hogy minden rendben, akkor megvesszük. Most már csak az jár a fejemben, hogy milyen jó lesz majd a barátainkat a kertben vendégül látni. De ez még nagyon sokára lesz.

Remélem hétfőn kicsit jobb hangulatban tudok majd írni. Bár lehet, hogy be kell jönnöm dolgozni. Nem tudom, miért vállalok még el ilyeneket, az a rohadt nagy lelkiismeretem. Normális ember, ha egyszer már belerúgtak, nem csinál még egyszer hülyeséget, én meg? Rugdostatom magamat! Én egy mazochista vagyok!