A reggeli HÉV-en fültanúja lehettem két
idős néni izgalmas társalgásának gyógyszerekről, gyógykezelésekről,
terápiákról, viszérről, súlyfeleslegről. Rém izgalmas lett volna, ha nem
viszem magammal a könyvemet, és nem próbáltam volna meg olvasni. Persze
az egész vagon hallhatta, kinek mikor milyen sérülésére melyik orvos
mit írt fel, és hova utalta be mennyi időre. A velem szemben ülő férfit
is nagyon érdekelte szerintem a dolog, mert többször nagyon
összenéztünk, és magunkban nevettünk. Csak bízni tudok abban, hogy jó
pár év múlva nem miattam fognak így összenézni a körülöttem lévő
emberek. Nem vagyok az idősek ellen! DE miért kell nekem ezt hallgatnom
20 percen keresztül korán reggel, amikor még a reggeli kávém sem jutott
el a tudatomig, és az előző hév az orromra vágta az ajtaját?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése