Tavaszi szünetes vízparti futások

 Elég későre tolódott idén a tavaszi szünet, jó sokat kellett rá várni. Nem túl szerencsés ez így szerintem, hogy ennyire összecsúszott a május 1-es hosszú hétvégével, mert így csaknem 3 hetet lesznek itthon a nagyok érettségi szünettel mindennel együtt.  Ami pont elég arra, hogy így év végére kiessenek a rutinból. 

De hát ez van, ebből kell főzni. 

A szünet első napjait Ózdon töltöttük. Itt 2szer is alkalmam nyílt körbefutni az ózdi tavat, míg a fiúk fociztak. 🙂 Nehezített pálya, mert végig horgászok ülnek, figyelni kell, nehogy átessek véletlenül egy botban vagy zsinórban. 

Szalonnasütők. 

Hétfőn jöttünk haza, gyors mosás, átcsomagolás, mert másnap már papáékkal találkoztunk a Dunakanyarban. 

Arra, hogy szinte  nyári hőséget kapunk a nyakunkba, szerintem nem volt szó, ma délelőtt már irtó meleg volt Szentendrén, amikor tettünk ott egy kis kört. 

 

Alapvetően a csillezésről szólt ez a 2 nap, de ebben én nem vagyok elég jó, úgyhogy itt is futottam egy kisebb kört, némi emelkedővel és némi vízparttal, míg a fiúk a parton ejtőztek. A Nagyok rákaptak a tollasra, Marci meg Fanni pedig bőszen tapicskolt a Duna vizében. Kb. térdig mentek be és túrták az iszapot. Jól elvoltak. 

Én meg közben felfutottsm a kis hegyi templomhoz. 

Remek hegyoldalban lévő házunk volt, nagy terasszal és szép kilátással. 

És még nincs vége! 

Ma ugyan a legnagyobb borulásban el kellett futnom az Örsre, mert nincs bérletem, de gondoltam jó próba lesz ez szombatra, amikorra ugyancsak esőt meg lehülést, meg mindent is jósolnak, és nekem is van egy 19 km-nyi szakaszom az ultrabalatonon egy csapat részeként. Szóval idén egész korán fogok a Balaton mellett futni, ráadásul egy általam ismeretlen részen, Keszthelytől Máriafürdőig. 

Úgyhogy holnap már nem futok. 

Majd emlékeztessetek rá, ha mégis futni indulnék 🙂