Ha már...

 szokatlan módon már kettőkor itthon vagyok, mert a főnök elengedett minket, lett egy kis plusz időm. Amit először futással akartam elütni. De mire elindítottam egy mosást, meg egy mosogatást, addigra befutott Marci a pályáról, és mondta, hogy a testvéreit egész nap nem látta,  egyszer csak mindenki elment, és még nem jöttek haza, igaz ő is volt kin a pályán, de hát na... úgyhogy majd akkor futok, amikor elmegy edzésre. 

A múlt hét sem telt el eseménytelenül... 

Szomabon Milánnak kórusfellépése volt. Ez az a kórus, ahová szerintünk csajozni jár, bár ő ezt tagadja, de H meg K, a két lány,  fűzte be a srácokat járjanak együtt kóruspróbára. Szóval átlátok én a szitán. :-) 

A kórusverseny zártkörű volt, sajnos nem lehetett őket megnézni, pedig már nagyon fentem rá a fogamat. Igazából nem értem, hogy miért kell egy kórusfellépést zárt körben levezényelni...mindegy. Végül arany minősítést meg különdíjat kaptak, amivel a kórusvezető nő nagyon meg volt elégedve. 

Vasárnap Máté félmaratont futott a vivicittán. Többen is mentek az evezős egyesületből, és úgy gondoltam, hogy nem kellek én már oda, nem terveztem, hogy kimegyek, de Máté szinte lehordott előző este, hogy nehogy már ne menjek ki szurkolni, így hát Marcival minket is a MArgitszigeten talált a vasárnap délelőtt. 

Máté már korábban kiment, mert még rajtszámot is kellett átvennie, meg volt közös evezős-csapatos fotó, de megtaláltuk egymást, és ott már gyorsan eltelt a rajtig az idő. 

Nagyon szeretem a vicicittát. Olyan jó hangulatú, tavasz van, napsütés, jó zene, sok lelkes ember. Szinte lüktet az energia. 

A srácok nagyot mentek, Máté 1:38:11 -gyel ért célba még úgy is, hogy a háromnegyed távnál megfájdult a térde és lassítania kellett. Szép kis lassítás mondhatom :-) A másik 3 barátja is kb ekkor érkezett +/-. 

Máté és a PB- harang. 

Aztán persze utána két napig nyafogott, hogy mindene fáj :-) ki is hagyott egy edzsét, helyette tanulta a földrajz tételeket, meg is rémültem, hogy tényleg van valami baja :-D  De ma már biciklivel ment edzésre, úgyhogy szerintem már megmarad. 

Marcinak tegnap volt meccse. Ma még van egy edzése, aztán már tényleg szünet. Jövő héten én is szabin leszek. 

Milánra is ráfér egy kis haveri-detox, mert már megint/még mindig kicsit túlzásokba esik. Legfőképp azzal tud magára haragítani, ha nem jön haza relatív időben, vagy ha egész nap pl. a ligetben csövezik. Mint pl. ma, amikor már reggel elment, mondván, hogy azért megy ilyen korán, mert ilyenkor még szabad a röpipálya, de 1-2 óránál tovább biztos nem lesz. Mondta ezt reggel hétkor, de kettőkor még nincs itthon. 

Vagy tegnap, amikor fél 7-re elment a Müpa-ba, mert a lányoknak volt a héten egy másik, nemzetközi kórusversenye, és annak tegnap este volt az eredményhirdetése, szóval oda ment, és még ő mondta, hogy jön hamar, mert fél óránál biztos nem tart tovább. ok. Fél 9-kor már nekem kellett ráírni, hogy vajon merre jár, mire írt, hogy hát ez a rendezvény nagyobb szabású, mint ahogy azt ő gondolta, mert mindenféle fellépők, meg döntős kórusok meg akárkik is még fellépnek, és ő még ott van. 

Na hát ekkor elgurult kicsit a pirulám, bevallom. Nem nagyon tudom ezt jól kezelni, leginkább sehogy nem tudom. Mert nem gondolom, hogy nagyon szigorú határokat és elvárásokat támasztanék felé, szerintem egy 9 órás hazaérés is már elég megengedő, hiszen nyolckor már töksötét van, de beszámolva, hogy mondjuk akkor kap észbe, hogy hú beesteledett, amikor már sötét van, akkor fél9-9 között teljesen reálisnak tűnik nekem a hazaérés. Csak hát az is fura nekem, hogy azért szidjam le, mert a Müpában nemzetközi kórusfesztiválon van... lehetne rosszabb helyen is.... sőt. csak rosszabb helyet tudok ennél elképzelni. Kezdve az 1-es villamossal. 

Szóval Milánnal egyelőre nagyon rágjuk egymást. Nem könnyű vele dűlőre jutni mostanság.