Hosszú hétvégés kirándulás

 Az elmúlt időszak hideg hétvégéi nemigen kedveztek a kirándulásoknak, nem is volt időnk igazából, mert futsal is volt, meg kedvem sem igen volt még felvetni sem, hogy menjünk valahová. 

De a hosszú hétvégén mindenképpen szerettem volna valahová menni,  az egész napos laborlevegő után minden nap  ki vagyok éhezve a friss levegőre, pedig igazából nálunk nincs is büdös, nincs az a hagyományos laborszag, de hát mégiscsak vannak vegyszerek, meg egyebek. Szóval most már mindenképp hegyet akartam látni, meg növényeket magam körül, nem füstölő kéményt, ami az ablakomból látszik a nap nagyobbik részében. 

Szombaton még Marcinak volt egy edzőmeccse délelőtt, meg még itthon is tettünk-vettünk, vasárnap utaztunk haza Ózdra. 

Szerencsére napközben igazán remek tavaszi időt kaptunk a hosszú hétvégére, így a fiúk sokat focizhattak az unokatesókkal az udvaron, én futhattam is kétszer a dombjaimon, és hétfőn délelőtt sikerült egy kis kirándulást is tennünk. 

A Lázbérci-víztározónál már többször is jártunk, de a környező hegyekre eddig nem jutottunk fel. Most egy ottani csúcsot szemeltem ki, a Kalica-tetőt, aminek a tetején van egy messziről is jól látható nagy kereszt. Kiváló célpont :-) 

Kétféle út vezet ide fel, egy viszonylag rövid, de annál meredekebb, és egy lankásan fölfelé emelkedő, de hosszabb. Nekem a túratervező a rövidebbet dobta ki, de végül a hosszabbon mentünk fel, ami kényelmes kis erdei séta volt, szinte megerőltetés nélkül, viszont alattunk ott mélyült a szurdok, szóval nagyon szép volt. Az upponyi focipálya mellől indultunk a kék sávon, majd a kék háromszögön mentünk fel a csúcsra. 

az út elején, lent a szorosban még jeges volt a Csernely-patak. 

A fiúkkal :-) 

A lázbérci-víztározó V- alakja előttünk. 

Lefelé a meredeken jöttünk le. Hát valóban elég meredek volt. Lefelé elég para volt. 

Délután még egy hegyi futással zártam a napot. 

Kétszer futottam fenn a hegyen, egyszer erre, egyszer arra. Én az " errét" jobban szeretem, de az " arra" is elég fárasztó nekem, aki nem vagyok hozzászokva a hegymenethez. 

De a fáradtságért kárpótolt a látvány. 

Uraj felé. Ott, a templom mögötti dombon túl már Szlovákia van. 

A magányos fa, ami látszik a konyhaablakunkból. 

A másik irányban Borsodszentgyörgy felé .

Szerdán Marci nem volt iskolában, mert pedagógus sztrájk volt, ami még ma is tartott, de ma már nem tudott Feri itthon maradni vele. Milánéknál csak néhány helyettesítés ill. lyukas óra a volt a sztrájk jegyében, Mátééknál pedig semmi. 

Holnap pedig már péntek. Szombaton focinap van, Marcinak és Milánnak is focimeccse lesz. Vasárnap pedig Máté tücsökzenekarának lesz a tavaszi koncertje, amire végre mehetünk élőben, nem csak online lesz követhető. Szóval nem sok szabadidőnkk lesz a hétvégén sem.