Egy hét után

Mit is mondhatnék...

Jó ideje kerestem már a megfelelő állást. Eleinte teljesen koncepció nélkül, de hát az teljes holtvágány volt. Aztán kicsit átdolgoztuk a terveket, és persze minél több hirdetést olvastam, annál világosabb volt, hogy mi az, amire még képes lennék, és mi az amire végképp nem lenne nemhogy esélyem, de motivációm sem. 

Volt néhány sikertelen próbálkozásom, személyesen is, telefonon is, de igazából inkább nem jeleztek vissza, mint igen. Volt olyan hirdetés, amibe időről-időre belebotlottam újra és újra, tehát nyilván nem vettek fel a pozícióra embert, de hiába jelenteztem engem még csak fel sem hívtak. Az ilyen cégekkel nem tudtam mit kezdeni, úgyhogy ezeket ki is ejtettem a látószögömből nagyon gyorsan. 

Aztán januárban valamiért száznyolcvan fokot fordult a dolog, mert több helyről is megkerestek, és két konkrét ajánlatot is kaptam. Vicces, hogy még végül én választottam, mikor hónapokkal korábban tulajdonképpen bármire bárhol rábólintottam volna. 

Az egyik jobban passzolt a korábbi tapasztalatomhoz, a munkamenet is hasonló volt, az elvárások is, ami annyiból jó, hogy ebben tényleg volt már rutinom, de ezáltal minden buktatóját ismerem is, az pedig elsősorban a rendszeres túlóra és a tervezhetetlenség. A másik, picit tervezhetőbb, viszont a munka nagyobbik része számomra ismeretlen még, viszont egy kellemesebb közegnek tűnt, barátságos kollégákkal, nem túl sok emberrel egy helyen. 

A két lehetőség közül végül ezt választottam. 

Bioanalitikával korábban még csak szőr mentén sem találkoztam, formulációs technikákkal pedig még annyira sem, úgyhogy amellett a pici rész mellett, ami valamennyire ismerős, sok újdonsággal fogok megismerkedni, remélhetőleg sikeresen. Semmiképpen nem iparosmunka, jó sok lehetőség van benne, és bizakodásra ad okot ( számomra), hogy hosszútávra keresnek embert, és maximálisan tisztában vannak azzal, hogy hosszadalmas betanulási időszak áll előttem, és eléggé partnerek. Szóval remélhetőleg megtaláljuk majd a számításunkat egymással. 

Egyelőre nem sok minden történt. Túl vagyok néhány száraz oktatáson, meg néhány kis rutinműveleten, de alapvetően annyira kímélni akarnak, hogy nem vagyok igazán túlterhelve. De gondolom majd lesz ez még másképp is. 

( és már most látom, hogy még a pokolban is adminisztrálni fogok 🙉 ) 

Szóval izgi. 

Majd jövök, és mesélek, hogy a fiúk hogy vették az új helyzetet. ( jól amúgy, lelkesek)