Karácsony felé

 A pechsorozatnak sikeresen pontot tettünk a végére. Az utolsó hét már szinte zökkenőmentesen telt. A gyerekek megajándékozták egymást a suliban, volt focis évzáró, evezős karibuli, süti és édességhegyek.

Itthon is kisült egy giga adag mézeskalács, ami aztán rekordsebességgel tűnt el. A hiányt egy jó adag citromos keksszel és pogácsával pótoltam, de mire kettőt pislogtam, annak is hűlt helye lett.  🤔

Az ajándékok is beszerződtek végül mindenkinek. Volt némi kanyar, meg varia, de minden jó, ha vége jó. 

A héten kisült egy hatalmas tepsi mézeskrémes, de kérdés, hogy marad-e még a kacsa utánra 🙂 én nem tudom, de ezeknek feneketlen a gyomruk. 

Tegnap délután még egy barátnős mozizás, városban sétálás is belefért a mai karácsony előtt. 

Az úgy volt, hogy amíg én kimenőzök, addig a fiúk itthon mindent előkészítenek a fadíszítéshez, de... De nem találták a talpat. Pedig tavaly még megvolt. Úgyhogy a ma reggelt a keresésre fordítottuk. És végül meg is lett. Feri megtalálta a pincében, mondhatni a helyén, de legalábbis ott volt, ahová tette. De ez csak akkor jutott eszébe, amikor már meglett, hogy tényleg, a korcsolyákkal együtt vitte le 🙂 szóval lett feldíszített fánk is 🎄

Hát így fordultunk rá a Karácsonyra. 

Legyen boldog, békés Ünnepetek 🤗