Első hó

 Nagyon fura volt nekem tegnap, amikor kinéztem reggel az ablakon, és havas volt minden. Persze tudtam, hogy az ország egyes részein már van hó, meg láttam, hogy Kékestetőt elözönlötték megint az emberek, de arra nem gondoltam, hogy nálunk is havazás lesz. Nemigen szokott erre példa lenni január-február előtt, vagy még akkor sem. 

Külön a kezünkre játszott, hogy Marci szombat délután kiment a kis barátjáékhoz, Remeteszőlősre, és ott is aludt, és vasárnap érte kellett mennünk, úgyhogy ha már úgyis a hegyek felé indultunk, bedobtuk a szánkókat a csomitartóba. 

Mire mi kiértünk Remeteszőlősre, addigra Marci meg Tomi már túl voltak egy nagy kerti hócsatán és hóember építésen. Cukifánkok voltak. 

Aztán kerestünk egy kisebb dombot, ahol csúsztak párat a fiúk. Eddigre mondjuk már eléggé olvadásnak indult a hó, meg Milán duzzogott egy sort, hogy miért nem a szokásos Visegrádunkra megyünk... de nem lett volna praktikus, egyrészt mert az totál az ellenkező irányba lett volna, másrészt nem is voltunk még felkészülve a szánkózásra, olyanok vagyunk mint a közlekedési vállalat, hogy hóra nem számítottunk, és tavaly az egyik szánkónk alaposan elrepedt, úgyhogy az arra a kis dombra még pont elment, amit találtunk, de a visegrádi hegyen már nemigen lett volna ebből nagy vigasság. 

Na de most felkészülünk a télre most már mi is :-) ( már rendeltünk is is új szánkókat, ami 70 kilót bír 

😊 )

Aztán Marci olyan kis cuki volt, mert hazaérve már csak azt tudta kérdezgetni, hogy mikor kell már cipőt pucolni, mikor kell? Végül estére kikerültek a csizmák a kéménynyílás alá. Az ablakba már nem férnek, Máté negyvenvalahányas bakancsa még így is kicsit túlkorosnak tűnik a többi között. :-) 

Az alvó oroszlánt is fel kellett költenünk idejekorán, hogy együtt nyithassák ki a csomagokat. 

Én pedig futottam egy mikuláskört :-)