Ilyen sem volt még szerintem sosem, hogy ennyire szanaszét lettünk volna hétvégén, mint most, és olyan sem fordult még elő sosem, hogy Marci házon kívül töltötte volna az éjszakát, úgymond idegeneknél, tesók nélkül.
Van ugyanis Marcinak egy kis barátja, Tomi, akivel már oviban is egy csoportba jártak, aztán most a suliban is osztálytársak. Itt laktak pár saroknyira tőlünk, és ha nem is nagyon gyakran, de azért összejártak olykor-olykor iskolán kívül is játszani. Na most Tomiéknak adódott egy kihagyhatatlan lehetőség, és kiköltöztek Remeteszőlősre. Jóóóóó messzire innen. De már amikor szó volt róla, hogy mennek, már akkor belengették Marcinak, hogy majd ha beköltöztek, akkor Marci menjen ki egy hétvégére.
Ez a hétvége most jött el.
Szombat délután adtam át Marcit Erikának, az Örsön, és onnan már kettesben bumszliztak ki a város túlsó felére, és még azon is túl. Mi meg egész délután csak sopánkodtunk, hogy hiányzik nekünk a kis pipikénk.
Hogy kicsit felejtsünk, meg azért is, mert nyári meleg volt, és vétek lett volna itthon nyalogatni a sebeinket, biciklire ültünk, hogy menjünk egy kis kört. Nem akkorát, mint a múltkor a fiúk, mert ahhoz már késő is lett volna, meg kedvünk sem igen volt hozzá, hanem csak a ligetig meg vissza, kb. Milánnak nem volt kedve. Ő itthon maradt forma 1-et nézni, vagy mit tudom én, így hárman indultunk neki Mátéval.
A Liget, mondanom sem kell dugig volt. Ez a majális hangulat nekem nemigen jön át, békeidőben sem, de most meg... kerültük is a jónépet, ahogy csak tudtuk, bár bicajjal nem volt annyira egyszerű. Ezek mindenhol ott voltak. Elnyaltunk egy fagyit egy magányos fa árnyékában, aztán söpörtünk haza... borsózott a hátam az emberektől. ( Nem tudom, mikor jön majd el újra az az idő, amikor nem lesz ez így. Vagy eljön-e még valaha.... )
Mici mindeközben jól elvolt, mondhatni ránk sem bagózott, uzsonnáztak, játszótereztek, majd a hegyen megfuttatták a kutyát, szóval igazán jó dolga volt. Este mikor beszéltünk, eléggé fáradtnak látszott, ennek ellenére úgy hírlik, jóóó későig ébren voltak Tomival.
Úgy terveztük, hogy vasárnap arrafelé kirándulunk majd egyet, és hazafelé összeszedjük Marcit. Így Nagykovácsiba mentünk, és a Nagy- Szénáson mentünk becsapós 10 km-t. Nagyon alattomos hely volt, mert bár nagy szintkülönbséget nem mentünk, mentünk már fölfelé ennél sokkal többet is, és sokkal meredekebben, mégis úgy elfáradtunk mire visszeértünk a kocsihoz, hogy ihaj :-) De lehet, hogy csak a szél miatt, ami fönn a Szénás tetején eléggé el akart minket vinni.
Az utolsó 1-másfél kilométeren megint fölfelé kellett menni... na az már nem nagyon esett jól, de összességében mégis jó szívvel gondolunk a kirándulásra.
Máténak meccse volt délelőtt-kora délután, így ő nem jött velünk. Csak hármasban voltunk Milánkával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése