Újévi kirándulás Csobánka fölött

Az év utolsó napja nálunk teljesen eseménytelenül telt. Feri bement a céghez meglocsolni a virágokat, én persze futottam egy utolsót. Mindig kettős érzés van bennem az időjárást illetően, mert már-már tavasziasnak mondanám, vagy ahogy itthon emlegrtjk " futóidő van". És tényleg. a december általában nem szokott futásilag kiemelkedő lenni nálam, nem szeretem a hideget, a sötétet sem annyira, a csúszós úton pedig félek. De ez a december, ( és az év ) e téren is különleges volt, mert sosem futottam még annyit, mint most decemberben, 223 km-t összesen. Ezzel 1970 km-t futottam össze az idén, ami ugyancsak egyéni csúcs. 

Na szóval ez volt szilveszterkor. :-) 

Este minden fiú angyon odavolt, hogy ők aztán tuti ébren lesznek éjfélig. Először Marci fordult az oldalára, hogy pihenteti kicsit a szmeit, aztán fél 12 körül Milán is beadta a kulcsot, de ránkbízta, hogy mindenképpen ébresszük fel. Felébresztettük. Legalábbis úgy tűnt, mert a pezsgőjét megitta, a fogát megmosta, aztán visszadőlt az ágyba, ellenben reggel nem emlékezett az egészből semmire. :-D

Újév napján szép napsütésre ébredtünk, és gyorsan kitaláltuk, hogy akkor sebtiben induljunk el valamerre, és szívjunk egy kis friss levegőt. Míg a fiúk kreggeliztek, gyorsan kerestem egy kisebb túrát, és a Csobánka feletti Oszoly-hegyre esett a választásunk, ami nincs messze, a körtúra is csak cirka 2 órásra volt írva, ellenben hasonlóan a Remete-szurdokhoz ígért fehér sziklákat, és rövid, de meredek kaptatókat. No meg páratlan panorámát.

A páratlan panorámáról már a Megyeri-hídon suhanva lemondtam, merthogy addigra olyan ködbe burkolózott a város, hogy az orrunkig sem láttunk, nemhogy a hegyekig. De ez nem szegte kedvünk. 

Csobánkán gyorsan leparkoltunk a jelölt helyen, a Fő téren, nem is nagyon lehetett volna máshol, úgyhogy el sem lehet téveszteni, és innen indultunk a hegy felé. A hegyből semmit nem láttunk, olyan köd volt. 

Feljebb a pihenőnél kicsit vacakoltunk, hogy merre is tovább, minden út olyan egyforma volt, de végül csak elhatároztuk magunkat, és belevetettünk magunkat az erdőbe, ami hol sárosabb, hol nem, de még járható volt, nem volt gáz. 

A ködös erdő viszont nagyon félelmetes volt, susosgó fák, sáros utak, huhhhh

Kicsit kanyarogtunk, elmentünk a kőbánya mellett, ott kicsit szétnéztünk, de mivel használaton kívül van már jó ideje, jól benőtte a dzsindzsás. 

Aztán ahogy haladtunk, a köd szépen eloszlott, és anapsütésben kibukkant előttünk a fő célunk, a fehér szikla teteje, az Oszoly-csúcs. 

Itt egy meredekebb kaptatón kellett felküzdenünk magunkat, ami nem volt ám annyira nagy küzdés, csak a fiúk kerítettek neki olyan nagy feneket, amúgy pikkpakk kfelmásztunk. 

És fentről végül mégiscsak megcsodálhattuk a panorámát. 

A Kevélyek-vonulatait. Előrébb a Kis-Kevély, mögötte a Nagy-Kevély. A kettő között már jártunk máskor, ott lapul az Egri díszletvár. 

Csobánka, és mögötte a Pilis hegyei. 

R!ajtunk kívül még két család, vagy társaság volt fenn a csúcson. Út közben pedig 2 párral találkoztunk csupán, ők szembe jöttek. Szóval nem volt zsúfoltság, és örültem, hogy megint sikerült túl-látni a Normafa-Dobogókő vonalon :-) 

Egy könyned sétával a szikla egy másik oldalán lévő kimondhatatlan nevű pihenőnél volt, ahonnan mmég kerekebb lett a panoráma. 

Na és innen lefelé volt az igazi kaland! Mert hogy a lejtő egyébként is elég meredek volt egy szakaszon. Na de most jól fel is volt sárosodva, úgyhogy igazán technikásnak kellett lenni, hogy tiszta fenékkel megússzuk :-) Milánkának nem is sikerült. Igaz, hogy ő volt a legpartizánabb, aki Tarzan módjára vetődött egyik fától a másikig, csak néha elvétette a fogást. 

Ott lóg :-) 

Visszatérve a faluba pedig nagyon meglepő volt, hogy már arról az útról, amin felfelé is mentünk, már onnan is szépen látszik a csúcs. Fölfelé teljesen vakon tapogatóztunk, mert minden ködbe volt burkolózva. 

Hazaérve pedig főztük a lencsét, hogy nehogy ezen múljon. :-)