A téli szünet utolsó napját, egy délelőtti várbeli sétával zártuk.
Máté meg én már voltunk a várban az idén, amikor el volt törve a keze, de akkor a kicsik Ferivel Szentesen voltak, úgyhogy most együtt mentünk fel, hogy körbenézzünk.
Ahogy az autóból még a vár alatt kiszálltunk az volt a legfurcsább, hogy figyelmezetni kellett magunkat, hogyy maszkot kell vennünk. Egész szünetben nem jártunk olyan helyen, ahová kellett volna, kivéve a boltok, de oda sem nagyon jártunk, a gyerekek meg pláne nem. Úgyhogy a gyerekeknek nagyon fura volt, hogy maszk??? az meg mi??? de azért felvették, nemigen szoktak ebből problémát csinálni. ( Legalább ebből nem. Bezzeg, hogy melyik nadrágot veszi fel Marci, na abból szinte ökölharc van örökké.)
Nem volt nagy wasistdas, felsétáltunk a hosszú lépcsősoron, és először elsétáltunk jobbra, a Halászbástyáig, kinéztünk, majd visszasétáltunk a palotáig, kinéztünk, megnéztük az építkezéseket, és végül lesiklóztunk.
Két Kolodko- miniszoborral is találkoztunk, lent a rakparton ott figyelt a Kukac.
Zárásképp az autóba szálláskor vettük észre, hogy bármennyire is figyeltünk, és kerültük, valaki mégiscsak belelépett egy kutyapiszokba. És ez a szerencsés én voltam. Grrr....
Számomra döbbenetes volt már ott fenn is, hogy simán ott van hagyva a sétány közepén egy méretes kutyaszar. Egy ilyan helyen. Nem a nyócker dzsumbis részén, mert ott még azt mondom jóvan, nem a belvárosban, hanem fenn a várban! Rém bosszantó tud lenni, ha séta közben még arra is figyelni kell, hogy mit kell kikerülni. Mint a példa mutatja, nem is sikerült tökéletesre a figyelem. Bizonyára a budai hegyeket néztem, ahelyett, hogy a tékövet bambultam volna az orrom előtt. Csak érdekességképpen mondom, hogy én, aki többnyire a patak mellett, ahol a kutyákat is sétáltatják, soha, de soha nem léptem még kutyapiszokba. Pedig futok ém este is, sötétben, meg gyéren kivilágított járdákon is, és sosem kellett büdös cipővel hazajönnöm. A luxusnegyedben bezzeg...
Szóval eléggé pipa voltam... pláne, hogy így nem szállhattam autóba, le kellett ott helyben takarítanom valamellyest, a szép, csilivili bakancsomat.... nem ragozom... próbálom elfelejteni.
A dügöngő rovatot olvashattátok.
Na hát így. Egy kis bosszúsággal fűszerezve sikerült elbúcsúztatnunk a szünetet.
Jót mosolyogtam, amikor olvastam ezt a bejegyzést, mert mi meg 1-jen mentünk fel a várba nézelődni. Csak mi sötétben mentünk, mert imádom a kivilágított várost felülről nézni.
VálaszTörlés🙂 Nagyon kerülgetjük egymást 🙂 Este valóban még szebb.
VálaszTörlésOlyan klassz lehetett, mi még a Siklón sem ültünk soha....Le vagyunk maradva, de nagyon. Kutyagumi - hát igen, mifelénk is probléma, én nem is értem. Nem tudnám otthagyni, mi mindig felszedjük az utcán, ha bokorba kakkant akkor is. Mondjuk, leginkább a Tiszaparton szokott, ahol nem jár ember.
VálaszTörlésA siklón mi is most voltunk először, most is csak azért, mert 100 ft-os gyerekjegy volt rá még aznap. Egyébként piszokdrága, és nagyon rövid az árához képest.
TörlésOlaszországban siklóztunk többször, amikor ott jártunk. Meg Zakopanéban. De ott felvitt egy igennagy hegy tetejéig.