Szülinapi kirándulás- Remete-hegy, Remete-szurdok

 A buta covid, de legalábbis a korlátozások,  Milánka hagyományosnak mondható szülinapi strandját is keresztül húzta. :-( 

Úgyhogy muszáj volt valamit ötletelni, hogy ne csak a szobában kushadásról szóljon a szülinap. A havas terveim hamar dugába dőltek, ahogy az időjárásjelentést sasoltam. Eplényben és a Kékesen ugyan lehet, hogy el tudtunk volna még csípni valami hófélét, de onnan meg elriasztott a webkamerán látott tömeg. 

Aztán ma reggel csodaszép napsütéses, úgymond kirándulóidőre ébredtünk, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy mivel holnapra meg esőt mondanak, ma mindenképp elmegyünk valahová a szabadba. Nem akartunk túl messze menni, hogy ne az autóban üléssel teljenek el a napsütéses órák, így a Budai-hegyekbe mentünk, és Máriaremetéről sétáltunk a Remete-szurdokon át fel a Remete-hegyre. És nagyon jó választásnak bizonyult, mert egy rövidke kis séta végül egy csomó izgi lehetőséget adott, és eleinte találkoztunk néhány túrázóval, de nem volt tömeg egyáltalán. 

Előzőleg kinéztem egy körtúrát, amitől aztán persze eltértünk, de hogy a kezdő lökést megadja, arra teljesen jó volt. 

A máriaremetei kegytemplomnál parkoltunk. A templom zárva volt.

Innen rövid séta után hamar az erdei útra értünk, ami meg hamar sáros lett, és egy darabig igencsak egyensúlyoznunk kellett, hogy nehogy már az első 500 méteren üljünk bele a sárba. 

Az Országos Kék-en haladtunk, a Remete-patak mentén, amely állítólag csak esőzések után patak igazából, egyébként csak egy patakmeder. Hát most patak volt. A fiúk örömmel ugráltak át a patakon a farönkökön és az odakészített köveken. 

 Megnéztük a Remete-barlangot, majd felmásztunk a Remete- Kőfülkéhez. Ide egy veszélyesebb, sziklásabb részen kellett felküzdenünk magunkat. Mondjuk nem volt könnyű, de legalább izgalmas volt. Ez volt az egyetlen szakasza az útnak, ami némi megerőltetést igényelt. 

Szemben nagyon szépen látszott a János-hegy és a Hárs-hegy. A kilátóikról könnyű megismerni. 

Kicsit elidőztünk itt a szikla tetején, de ott azért eléggé fújt a szél, úgyhogy indultunk tovább a kéken. 

A faluba végül a kék kereszten ereszkedtünk le. 

Kellemes családi séta volt. Leszámítva néhány hisztit az elején, hogy "minek kell már megint kirándulni", végül a fiúknak is eléggé bejött a sziklamászós rész. Meg a patakonátugrálás. :-) 

Óóóó és annyi szép túraútvonal indul innen IS. Mindenképp érdemes lenne még többször visszatérni.