Még csak csütörtök

 ... de már eléggé laposan kúszunk mindannyian. 

Valahogy úgy alakult, hogy a gyerekeknek is a hét eleje a zsúfoltabb, nem csoda, hogy csütörtökre már egészen elfáradnak. 

Marcinak hétfőn-szerdán van fociedzése, és mivel felsőbb osztályba lépett később kezdődik, mint tavaly, ergo, később is végződik. Bár lehet, hogy lesz még itt egy kis tilitoli, mert az U7-ben egyelőre kevés a gyerek, lehet, hogy lesz valami összevonás, legalábbis a téli időszakban, hogy az öltözők ne legyenek annyira zsufik. Egyelőre nem használnak öltözőt, mindenki edzőruhában jön-megy, de nyilván ez nem tartható majd a téli, vagy az esős hónapokban. 

Milánnak volt már egy oboa órája, és azt mondta, megdícsérte Orsi néni, hogy milyen remek formában van. Pedig nem sok oboaszót hallottunk a nyáron... mondhatni nem zengett az oboaszótól az utca, szerintem egyszer sem fújta meg a hangszert. Úgyhogy nagy volt az öröm, hogy a nyáron annyit nőtt a keze, hogy már a C-t is le tudja fogni :-) Új távlatok nyílnak így a zenélésben :-) 

A szerda esti szolfézson azért kellett egy kicsit nyafogni... de ez már az utolsó szolfézsos éve, ezzel presszúrázom, ezt már igazán ki lehet bírni, aztán tavasszal alapvizsga, és huss... 

Az iskola meg egyelőre tetszik neki, bár hétfőn ki volt borulva, hogy 3 oldalnyi angol házit kaptak :-) Állítása szerint még életében nem volt 3 oldalas angol házija! :-) De a leckét még mindig megírja a szünetben, a tanulnivalót meg megtanulja a tanulóidőben, úgyhogy itthon tanulni még nem láttam. 

Máténak összevissza van focija, úgyhogy akkor megy, amikor tud, ezt már elengedtem... Szerdán-csütörtökön hegedűórája van, csütörtökön zenekar is. A zenekaron most még mindig nincs összjáték, csak szólampróba, de legalább valami, a tavaszi semmihez képest. 

És már megint nagyobb hegedűre kell cserélni a meglévőt! Áhhh... alig használta ezt a mostanit. Mondom, hogy úgy nő, mint a gomba. :-)

A héten két szülőit is végigültem. Mindekettőről este nyolckor dőltem haza. 

A járványügyi előírásokról mindenhol sok szó esett, mert a hiányzások mikéntje, és az igazolások, meg egyebek senkinek nem világosak. De majdcsak belerázódunk ebbe is. 

Máté iskolája amúgy nagyon rugalmasan kezeli ezt, mert azt mondják, hogy ha nincs jól a gyerek, vagy bármi van, akkor még ha nem is megy orvoshoz, maradjon inkább otthon, pihenjen pár napot, csak jelezzük az iskola felé és ők automatikusan igazoltnak tekintik a hiányzását. 

Máté osztályfőnöke egy fiatal pasi. Úgy fiatal, hogy korunkbeli :-) Nagyon szimpatikus, és lelkiismeretes, történelmet tanít nekik. De az egész iskolai légkör olyan nyugis, olyan gyerekközpontú és tényleg nagyon családias,  nem nagy az épület, mindenki ismer mindenkit.  Az igazgatóúr is végtelenül türelmes hangú, és a nyugodtság árad belőle. Szerintem klassz helyen lesz itt Máté. 

A legrosszabb az egész tanévben ez a bizonytalanság, hogy nem tudni, mi meddig tart, mi  van érvényben, és lesz-e normális oktatás még egyszer valaha. Most minden fakultációt, szakkört, és sportfoglalkozást lemondtak, az osztálykeveredések elkerülése miatt. Bár tényleg nem értem, hogy egy iskolán kívüli egyesületben sportolás, ahová mindenhonnan járnak az egész városból, miért kevésbé fertőzésveszélyes, mint iskolán belül megtartani egy kosáredzést, vagy bármit... vagy egy szolfézsóra miért működhet, ha a matekszakkör meg nem, de nem is kell ezt nekem érteni, nem is akarom már, csak fura, no. Vagy miért nem lehet osztálykirándulni a hegyekbe? De  a szalagavató elhalasztását sem értem, hiszen nem rosszabb az, mint egy focimeccs... ugyanúgy ülnek az emberek a nézőtéren, míg középen van valami előadás... 

Marciék szülőijén is sokminden elhangzott, de talán a legfontosabb, hogy MArika néni nagyon optimista, és azt mondja, hogy nagyon izgult, hogy milyen állapotban leszek a gyerekek, de sokkal lelkesebbek és ügyesebbek, mint azt remélni merte. Persze érződik rajtuk az a fél év kihagyás, de az is, hogy azért volt itthon velük foglalkozva, és nem teljesen új az amiről beszélnek, csak kicsit rutintalanabbak. De ha kapnának most néhány hónapot együtt dolgozásra, akkor nem lesz probléma. Írásból vannak a legjobban elmaradva, abból az első félévre több órát is osztott emiatt, de az olvasással pl. nagyon szépen állnak, és matekból sincs gond. 

És hát imádnak ott lenni, együtt lenni, együtt játszani, nagyon kellett már nekik az iskolába járás. Marci nem is nagyon akar délután hazajönni. Mindig nagy játékban vannak az udvaron. És  hát olyan cukik :-)