Első hét pipa

 Meglepően jól vettük az első hetet. Igaz, a zenesulis különórák még majd csak a héten kezdődnek, de az edzéseket elkezdték a fiúk. 

A reggelek többé-kevésbé zökkenőmentesen zajlanak, a kicsiknek nem probléma annyira a korán kelés, Máténak meg vannak üres első órái, így ő is egyben átvészelte a hetet. 

Amiatt, hogy Máté órái rém sokáig tartanak, szerintem, de lehet, hogy csak nem vagyok még hozzászokva..., na emiatt még van bennem para bőven. Nem tudom, hogy fog kinézni a napja, mikor jut idő érdemi tanulásra, meg ilyenek. Az órarendje kedd óta már változott egyszer, és még azt mondja fog is. Állítólag még várnak valami tanárra, aki még nem kezdett el dolgozni, de már alkalmazásban van, ( lehet, hogy karanténban van????) talán Mátéékat nem is tanítja vagy ki tudja... és ha jön, akkor még hozzáigazítják majd az órarendeket. Azon kívül, amit Máté mond, nem tudunk egyelőre semmit. Szerdán lesz szülői. Remélem megtartják, és találkozhatunk legalább az ofővel. 

Milán borzasztó lelkesen jár iskolába, már minden bemutatkozó körön túl vannak. Az iskola minden diáknak generált saját emailcímet, és a tanárok már készítik a classroom csoportokat, felkészülve minden eshetőségre. Ami teljesen korrekt. Így hátha zökkenőmentesebb lesz az átállás, amennyiben erre szükség lesz. Reméljük minél később. 

A héten már kezdődnek az oboa órái is, ezt viszonylag könnyen sikerült egyeztetni az iskola udvarán, az általunk kiszemelt időpontra nem fájt senkinek sem a foga. 

Máté hegedűórája már keményebb dió volt, ott futottunk néhány kört emailben és messengeren, és még mindig nem vagyok biztos benne, hogy az a végső verzió, amiben most maradtunk, figyelembe véve , hogy az órarend még mindig nem 100%. Áááááhhhhh....Mindegy, minden napnak a maga baja, egyelőre a hétre megvagyunk. 

Am úgy meg tök gáz, hogy a Nagyok már csak ebédet kapnak. Annyi uzsonnát kell csomagolnom nekik, hogy a konyhapult úgy náz ki reggelente, mintha cateringet üzemeltetnénk. És még így is örökké éhesek... brrr.... 

Marci irtó cuki. Élvezi a kis barátait. Egyelőre ismételnek, és meglepő módon egészen szép betűket kanyarított a munkafüzetébe. :-) 

Holnap náluk is lesz szülői, kíváncsi avgyok, hogy Marika néninek van-e valami akcióterve, hogy behozzuk a fél éves anyagot, plusz hozzávegyünk a mostanit. 

Hát majdcsak lesz valahogy. Én egyelőre felváltva parázom hol az egyik miatt, hol a másik miatt. Hogy a hetedik azért kemény év, hogy a második sem kutya, pláne úgy, hogy gyakorlatilag az elsőt sem járták ki, és hogy Milánka is megtalálja a helyét, és hogy az iskola is beváltsa a reményeinket. Sok még a kérdőjel. De csináljuk, amit mondanak, a legjobb tudásunk szerint, aztán reméljük a legjobbakat!