Évek óta csak figyeljük a bringaúton tekerőket áhítattal. Aztán júniusban le kellett erről mondanunk, mert Máténak gipszben volt a keze, így eltoltuk júliusra.
Néhány levélváltás után hétfőn reggel meg is jelentünk a sarki bicajkölcsönzőnél, ahol felvettük a bringákat.
Nekem, akinek egy százéves csotrogánya van, hát mint a menyország, olyan volt egy príma Kenzelen hasítani :-)
Két napra kértük a bringákat, hétfőre és szerdára, hogy legyen közte egy nap pihenő, a gyerekek miatt.
Az első nap a nehezebbik utat választottuk, azaz Füredről Badacsony felé indultunk. A terv az volt, hogy majd attól függően, hogy a gyerekek hogy bírják majd, úgy választunk távot. A legmerészebb terv az volt, hogy eltekerünk Badacsonyig, ott megpihenünk, és visszafelé Révfülöpön strandolunk, majd haza.
Végül aztán nem jutottunk el Badacsonyig, csak a révfülöpi strandig, de ez is szép teljesítméyn volt, 30 km körüli volt a táv, melegben, emelkedőkkel, mindennel.
Indulááááás!!!!
Amellett, hogy maga a biciklizés is bakancslistás volt, közben több egyéb bakancslistás progit is beiktattunk. Az egyik ilyen az Örvényes utáni kis biciklis pihenő felkeresése volt. Itt álltunk meg először pihenni.
Az otthonról hozott uzsonnánkat Balatonudvariban ettük meg. Azáért itt, mert itt találtunk az út mellett egy remek közkutat, amiből fel tudtuk tölteni a palackjainkat. A napos padokon nem lett volna üdítő az uzsi, így behúzódtunk a fa alá.
Zánkánál Marci már kezdett nagyon elfáradni, így itt döntöttük el, hogy nem megyünk el Badacsonyig, hanem csak Révfülöpig, és végre strandolunk.
Én ugyan felajénlottam zánka-Köveskálnál, hogy itt is megállhatunk, de mindenki ragaszkodott Révfülöphöz. Igaz, hogy kár is lett volna kihagyni azt a szakaszt a bringaútból. Az egyik legjobb rész volt, árnyas, lapos, víz melletti, kis házikókkal övezve.
Aztán a balatonszepezdi brutálemelkedő kicsit leolvasztotta a mosolyt az arcunkról. Itt gyalog is alig bírtuk feltolni a bicajokat. De még a nálunk sokkal gyakorlottabbnak és edzettebbnek tűnő bringások is tolták fölfelé. Csókoltatom, aki erre jelölte ki az utat!
Cserébe fentről remekül ráláttunk a Balcsira.
Révfülöpre érve már alig vártuk, hogy vizet lássunk :-)
Végül nem mentünk már el a távolabbi, nagyobb strandra sem, amit terveztünk, hanem rögtön megálltunk a Szigeti strandnál, ahol a múltkor is voltunk.
A bicikliket be lehet vinni a strand területére. Ez nekünk fontos volt, hogy ne kelljen kint hagynunk.
Bent a múltkorinál többen voltak, de nem volt még tömeg.
Bár a büfék előtti részen minden asztalnál ültek. Így míg Feri kirendelte az ebédnekvalókat, addig mi fürüdtünk a fiúkkal. Majd ettünk, és megint fürödtünk.
Aztán egyszer csak rengeteg táborozónak tűnő gyerektársaság érkezett, és pikkpakk ktömve lett a strand. Szerencsére mi ekkor már szedelőzködtünk, hiszen előttünk volt még a visszaút, ami szinte eseménytelenül telt, néhány nyafogást leszámítva, amikor hol az egyik, hol a másik nem bírt már jönni, de aztán mégis. A biciklis pihenőnél aztán felhívtam a kölcsönzőt, hogy nem fogunk 7-ig visszaérni, ne várjon, de másnap nyitásra ott leszünk a biciklikkel. Azt mondta oké.
Mi pedig ránkszakadt szabadság örömére megint megálltunk szörpözni-fröccsözni, majd a következő faluban, Aszőfőnél kipróbáltuk a halsütőt, ahol mindig annyi sok autó áll.
Nem mondom, hogy nem fáradtunk el, mire hazaértünk, de az, hogy az utolsó szakaszon már kétszer is megálltunk pihenni, enni-inni, sokat segített :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése