Gólyák

Láttam én is a neten, a villanyoszlopon sorban álló, indulásra kész gólyákat, de most az én Kisgólyáimról lesz szó. :-)
A héten mindkét kisgimnazista ismerkedett kicsit az új helyzettel, az új sulival, az új osztálytársakkal Gólyanapok keretében. Máténál ez 3 napos volt, ma van az utolsó, Milánnak pedig tegnap volt egy ismerkedő napja.
Bár nagyon nem bőbeszédűek, és nagyjából megragadunk az igen-nem-es válaszoknál, azért mégiscsak úgy érzem, hogy jó volt nekik ott, és jó lesz újra gyerekközösségben lenniük, bármennyire is azt hajtogatják, hogy nem várják a sulit. Jó, lehet, hogy nem várják úgy, mint egy nyaralást vár az ember, de szerintem kíváncsiak már. Az osztálytársak, azt mondják, jó fejek. Szerencsére mindkettejüknek van ismerősük, barátjuk az új osztályban is, így talán zökkenőmentesebb lesz a kezdés ebből a szempontból. Aztán majd meglátjuk.
A Covidra való tekintettel kaptunk persze egy sor levelet, a hogyantovábbakról, de igazából mint olyan semmitmondó, és alap dolog, ( pl. rendszeres kézmosás, meg és rendszeres takarítás a termekben) hogy nemigazán fordítottam időt az alapos áttanulmányozásra.
Mindenesetre, mindenhonnan az az infó jött, hogy kedden 8-kor indul a mandula!!!!
Nekünk könnyítés, hogy nem csinálnak nagy faxszit az évnyitóból, Mátéék nem mennek el a valamilyen úti templomba istentiszteletre, hanem megoldják a sportpályán.
A továbbiakban pedig 8.15-től kezdődnek az órák, hogy a tömegközlekedési tumultuson kicsit könnyítsenek.
A szülőket érintő összejöveteleket ( szülőik, fogadóórák) pedig online módon fogják tartani.

Milánéknál csak az ötödikesek meg a kilencedikesek mennek a templomba, Marciéknál pedig csak az elsősöknek lesz ottlevős évnyitó, a többiek csak rádión hallgatják, hogy ezennel a 2020/2021-es tanévet megnyitom. :-)

Aztán reméljük, hogy hellyel-közzel normál tanév elé nézünk.Leszámítva, hogy szerintem totál gáz lesz minden, a gyerekek szét vannak csúszva, és még azt is elfelejtették, amit valaha tudtak, a tanulási rutinból teljesen kiestek, a korán kelésből szintúgy, a koránfekvésről már ne is beszéljünk...
Kemény hetek elé nézünk, az egyszer biztos, de ettől függetlenül izgalmas is lesz azért.


Addig meg még van pár napunk.
Milán holnap valami focikupára megy. A többieknek addig jó lenne beszerezni egy minimális őszi szettet, cipőt, leginkább.

Milán ma fogorvosnál volt, mert elkezdett úgy kinőni a tavasszal egy foga, hogy nem esett ki fölüle a tejfog, úgyhogy ma azt gyorsan kikapták neki, szinte észrevétlenül. Csak előtte már 2 napig ezen parázott szegénykém, és még a fogorvos székben is potyogott a könnye :-( De szerencsére mikor bekente neki a doktorbácsi epres zsibbasztózselével, utána már megnyugodott, és utána már ő is azt mondta, hogy ez tényleg nem fájt.
Marci meg olyan cuki volt, mert a lábánál ácsorgott, fogta a bokáját, és Milán Hulikáját is odaültette a lábszárára, hogy erőt adjon neki.

Balatoni nyár 8.- Tapolcai tavasbarlang, Szigligeti strand

Kb. egy héttel korábban vettünk jegyet online, és akkor csak arra figyeltünk, hogy ne legyen túl korai az időpont, mert ahhoz nagyon korán kéne kelnünk, hogy Füredről odaérjünk mondjunk 9-re. Az viszont csak a jegyvásárlás után derült ki számunkra, hogy pont aznap lesz a Balaton átúszás, úgyhogy jól beparáztunk, hogy majd irtó dugó lesz délelőtt pont arrafelé haladva, így jó időben elindultunk, hogy ha kerülnünk kell, az is beleférjen. Aztán persze jóóóó korán érkeztünk, úgyhogy megintcsak tettünk egy kört a tó körül :-)

 Mikor még a gyerekek előtt itt jártunk a barlangban, akkor még nem volt meg az a látogatóközpont, amit az evezés előtt végigjártunk. Egy fiatal srác vezetésével kb. fél óra alatt körbejárható, és szerintem érdekes előadást tartott a barlang kialakulásától, felfedezéséről, egészen napjainkig.
Sok érdekességet elmondott, szerintem jól meg lett csinálva.

 Az előadás végén derült ki számunkra, hogy a csónakok max. 220 kilót bírnak, és hogy kb. 3 felnőtt ember fér el benne. Ekkor kicsit ráparáztam, hogy mi van, ha ketté szednek bennünket, mert akkor nekem kéne evezni... 😱 Ettől eléggé ódzkodtam. Gyorsan saccperkábé kiszámoltuk, hogy mi öten 210 kg körül vagyunk, szóval bármi is lesz, kikönyörögjük, hogy had menjünk együtt. Végül így is lett.

Legutóbb akkor voltunk itt, amikor Máté pocakban volt, és arra emlékeztem nagyon, hogy én annyira féltem odalent, a szűk részeken. Na ez a para most is bennem volt.
A körbeevezés időben nem sok, távolságra sem, 120 méter kb., de a fele nagyjából olyan szűk, hogy csak lebukva lehet áthaladni a járatokon. hát nekem ez a rész maga volt a pokol. Hiába, van ami nem változik :-)

A barlang után a múltkor kipórbált pizzériában ettünk, majd innen a szigligeti strandra mentünk.

Sajnos a strand nagy csalódás volt. :-( Eleve már az kiábrándító volt, hogy az ingyenes betonparkoló melletti fizetős részen térdigérő gazban kellett tapicskolnunk. Aztán a strandon nem tudtunk szép kártyával fizetni. Ilyen stranddal a Balaton mellett eddig még nem találkoztunk. Bent pedig akkora tömeg volt, mintha nem is lett volna kiírva a pénztárnál, hogy max. hány embert engednek be.
alapvetően azért szoktunk rá mostanában az egyéb helyen strandolásra, hogy ne a füredi zsúfolt Kisfaludyra menjünk mindig. Ami egyébként hogy, hogy nem, nem is volt idén annyira zsúfolt, mint mondjuk tavaly. Vagy mint ez a szigligeti, amikor ott jártunk.
Nagy nehezen, egy éppen távozó család helyére le tudtunk cuccolni az árnyékosban. Aztán amikor jöttem vissza az öltözőből mondja Marci, hogy a szomszéd pléden lévő nyanya belekötött, hogy minek ültünk oda, mert az az ő helyük volt, csak bementek a vízbe, de korábban ott volt a matracuk. Na bummm... persze nekünk is leadta ugyanezt a dumát, de 1. nem volt igaz, amit mondott, mert tényleg egy család volt előttünk, másrészt milyen már, hogy beleáll egy gyerekbe???
Szóval ez a kis affér azért megalapozta a hangulatunkat, még akkor is, ha különösebben nem érdekelt a nő hisztije.
Szerencsére a víz az jó volt :-) és végülis jót fürödtek a fiúk.

Hazafelé pedig olyan szépek voltak  a lemenő napban a tanúhegyek. A kedvenceim :-)

Balatoni nyár 7. - Füredi séták, Kékszalag

Hiába, hogy az idei nyári szünet igazán hosszúra nyúlt, mégis olyan keserédes ez az utolsó hét. Felemás érzésekkel is várjuk a jövő hetet, hiszen minden olyan bizonytalan, hogy hogy lesz, meddig lesz, és csak remélni merjük, hogy egy viszonylag normális tanévet fogunk kezdeni.
Holnap már Máté gólyatáborba megy, bejárósba, nem ottalvósba, és Milánnak is lesz egy ismerkedőnapja. A sulis beszerzések is nagyjából megvannak. Azon kívül, hogy Milán kapott egy új iskolatáskát, és mindenki kisírt magának egy új tolltartót is, csak néhány füzetet vettem, meg néhány speckó tollat, amit kértek. Aztán úgyis lesz még százegy köröm a papírboltba, meg ide-oda.
Még a tornacuccokat kell átnézni, de bevallom kevés hozzá a lelkesedésem...
hát kicsit ilyen rezignáltan várjuk a jövő hetet, és még kicsit mindig visszasírjuk a Balcsit, amiből az idén jó sokat kaptunk, szó mi szó, sokkal többet, mint egyébként szoktunk. És olyan mákunk is volt, hogy szinte mindig ragyogó strandidőnk volt. Nem is tudom, volt-e már olyan nyár, hogy ennyit strandoltunk volna.
De azért mindig akadtak egyéb kiegészítő programjaink is. :-)
Például még a hosszú balatonozásunk alkalmával rajtolt el Füredről az idei Kékszalag. ( oké, nem egy update sztori, de azért csak leírom, mert igazán szép élmény volt, és nagyon jó volt azt a rengetegsok vitorlást látni a Balaton vizén egyszerre. )

Mivel nálunk voltak még a kölcsönbicajok, így lebicóztunk a partra 9-kor. Sokszor voltunk már itt Kékszalag idején, ilyenkor a kikötőben mindig nagy a felhajtás, autókiállítás, kamerák, egyéb kiegészítő programok, de a rajton még sosem voltunk ott. Most is csak azért sikerült ez így, mert a bicajok miatt bele kellett húznunk a reggelbe, amúgy 9-kor még simán pizsamában téblábolunk. :-)

Aztán este, mikor lementünk a partra, akkor a fiúk jól körbenézték a kiállított luxusaudikat, és Milán nagy érdeklődéssel hallgatta, ahogy egy egykori vitorlás kékszalagos, meg ilyen-olyan sztorikat mesélt.

Aztán másnap délelőtt világosban is körbejártunk. 

És a Kiserdőben is tettünk egy kört, mert rendszerint csak este, vaksötétben megyünk el mellette, és Milánt nagyon izgatta.

 Kékszalagos katamaránok

A nagyok és a kicsik.

A fiúk kiróbálták az előző esti kékszalag -party maradványait :-)

 Annyira szeretem ezt a kikötőt, ( meg úgy általában a kikötőket) hogy bármeddig el tudnék ott időzni, és kábé ezer fotóm van róla, mindenféle időjárásban, napszakban, innen-onnan, és sosem unom meg.

 Persze a fiúkat az autók jobban megfogták :-)

 Ez a redbull hammer mondjuk tényleg elég vagány volt.

Aztán olyan is volt, hogy hiába, hogy már vagy tíz éve járunk rendszeresen Füredre, de a kis körtemplomot eddig még csak kívülről láttuk. Most viszont, ahogy elmentünk mellette, észrevettük, hogy nyitva van a kapuja, úgyhogy gyorsan belestünk.

És egyik este megnéztük a korábbi parkoló helyén épült új sétányrészen a kivilágított szökőkutat.