Péntek, Deáktér, bizik

Pénteken nevelés nélküli munkanap volt a suliban. Ami annyiból volt szívás, mert ezer felé kellett rohangálni egész nap, és változó felállásban hagytam itthon két gyereket, míg a harmadikkal elintéztem, amit el kellett.
Máté felvételi értékelő lapját átvette reggel Feri, legalább oda nem kellett még kimenni.
Máténak viszont lejárt decemberben a személyije, amit azóta nem újítottunk meg, mert mikor??? Amúgy meg tök baromság, hogy azért mert 12 év fölött már ő maga írja alá, attól miért nem lehet rendes ideig kiadni az előzőt... Fél éve újítottuk az igazolványát, és csak a szülinapjáig kapta... mintha karácsony előtt, meg a téli szünetben csak úgy röpködnének a szabad délutánok, hogy az okmányirodában ücsörögjünk. Elvileg lehetne neten időpontot foglalni, gyakorlatilag még sosem sikerült, mert az előrelátható 4 hétben még sosem volt szabad hely. Mindegy. Odamentünk pénteken. Kértünk papírt, amit Ferivel és 2 tanúval alá kell íratni. Csináltak Mátéról képet, aláírt, és majd alkalomadtán visszamegyek a beleegyező nyilatkozattal, hogy lehessen a gyereknek igazolványa.
Milánnak pótoboaórája volt, mert a tanára Németországban volt januárban, úgyhogy most pótolunk.

Megkapták a félévi bizijüket is, persze, és mindenki szépen teljesített. Mindenki magához képest. Végül Máté bizije sem lett olyan rémes, mint ahogy kinézett még egy hónapja, hogy lesz. Sőt, ha az a nyelvtanjegy nem szúrná annyira a szemem, akkor még elégedett is lennék. Bár tudom, hogy nem az érdemjegyek minősítik a gyereket, és tudom azt is, hogy becsülettel megdolgozott minden eredményéért, de egész addig, amíg a jegyek pontszámokat érnek, és ez alapján értékelik sajnos mégiscsak fontos.
Milán a kitűnő bizonyítványát 4 dicsérettel fejelte meg láblógatva. Nem tudok már erről mit mondani, nem itt van a helye. Punktum.
Marci pedig nagyon szépen felhozta magát, ősz közepén volt egy kis mélyrepülése, amikor nem mentek olyan szépen a betűk, volt egy elrontott matekfelmérője is, az olvasás is nehezebben indult el egy kicsit, de aztán a helyérebillenetek a dolgok, összeálltak, és a félévi dolgozatok már igen szépen sikerültek, mindegyik 90% fölötti volt, kapott is MArika nénitől buksisimit :-) Neki is volt két dicsérete, környezetből meg tesiből :-)
Szóval elégedettek voltunk/vagyunk. Kicsit most le is eresztettünk, így a felvételi meg a javítódolgozatok után nehéz megtartani a lendületet.

Pénteken délután felvételi tájékoztatót tartottak a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban, és bár korábban nem gondolkodtunk benne, most mégis képbe került, és gondoltam nem árt meghallgatni, mit mondanak.
Alapvetően szimpatikus volt az iskola, az igazgatónő is. Nem kertelt, és ezt korábban is tudtuk már, hogy ez a Fsorinál jóval elhivatottabb vallásilag, ami nem is a hétköznapi oktatásban különbözik, hanem a felvételi eljárás során is nagyobb hangsúlyt fektetnek a felekezetiségre, szóval itt azért számít és értékelik fölfelé, ha pl. aktív gyülekezeti tag a gyerek, ( a mieink nem azok), és van hittanból is beszélgetés. Persze nem ez teszi ki a szóbeli pontok nagyobb részét, és Milán pl. biztos tud is dolgokat a Bibilából, szóval valamennyi pontot biztos ezen a területen is össze tudna szedni, emiatt nem aggódom. De ettől függetlenül nem vagyok biztos benne 100%-ban, hogy az a fajta kötöttség Milánnak való, még ha oktatásilag meg is kapná azt a magas szintet, amire vágyunk őt illetően.
Úgyhogy kicsit most sarokba szorítva érzem magam, mert a Radnóti szellemisége viszont annyira passzolna Milán lelkületéhez, de az viszont nem biztos, hogy meglesz... Most az a vésztervünk, hogy  a Fasorit is végül beírjuk, abban most több barát-osztálytárs-ismerős is gondolkodik, és hatodikban akkor újrapróbálunk bejutni egy erősebb suliba. Hatosztályosból már több lehetőség van, a belvárosi iskolák javarészt ebben a képzésben gondolkodnak, úgyhogy akkor még mindig válthatunk, célzottabban is, hogy akkor humán vagy reál. És hát itt van a Szent István, aminek a hatosztályos matektagozata elég menő. Úgyhogy majd meglátjuk.

Máté tekintetében reméljük, hogy a református gimibe bejut. Emelett még 1 van, ami bkv-val fájdalommentesen elérhető, úgyhogy azt mindenképpen megpróbáljuk, és van még egy 13. kerületi iskola, ahová talán lehetne esélye, de az annyira mission impossible megközelíteni, min. 2 átszállást plusz sétát reggel egyszerűen nem tudunk bevállalni... Ezen kívül még egy budai iskola tetszene nagyon, és oda lehetne is esélye, de az tőlünk irtó messze van, szóval Máténál is az áll fenn, hogy örülni fogunk nagyon, ha a Sylvesterbe bekerülne, és legfeljebb nyolcadikban ő is újrapróbálkozik.

Itt, a mostani sulijukban semmiképp nem szeretnénk hagyni őket. Egyre inkább nem.  Csak Marci maradna Marika néninél.

Szóval ötletelünk.