Halvány pont

Tegnap voltunk Milánnal az ortopédiai klinikán kontrollon. Milán nagyon izgatott volt, mert legutóbb azt ígérte neki a doktorúr, hogy majd most megbeszéljük, hogy hogyan tovább sportolásilag.
Reggel 8.30-kor már ott voltunk, de érzetem én, hogy nem leszünk csak úgy sittysutty kész, úgyhogy nem is nagyon izgattam magamat azon, hogy hol az egyik folyosón várakozunk, hol a másikon. Pedig Domos doktornak aznap nem is volt rendelése, csak pótnapot tartott, mert amikorra időpontunkk volt, jan.30-ra, akkor lemondta, mert nem volt a kórházban. Szóval alig páran voltunk csak, akik hozzá vártunk, de egy kisbabás nő mégis úgy kiborult, hogy ő már 1 órája itt áll.
Mi meg a másik anyukával csak összenéztünk mosolyogva, hogy ó, 1 óra... ugyanmár... 1 óra várakozás már fel sem tűnik... de hát majd megedződik ő is, ha rendszeresen kell majd jönnie, ha meg szerencséje van, és nem, akkor meg majd elfelejti ezt a kellemetlenséget.

Szóval mikor bekerültünk, akkor a doktorúr jól megtornáztatta Milánkát, forgatta jobbra-balra, ahogy szokta, és nagyon elégedett volt, és nagyon megdicsérte, hogy milyen klasszak a mozgásai. Azt mondta, hogy már szinte csak egy hangyányi eltérés van egy egészségeshez képest, és ez nagyon-nagyon jó eredmény.
Felküldött röntgenre is, hogy lássuk, mi a helyzet. Ott is vártunk. Majd lent megint.
A röntgenfelvételen is nagyon szép volt Milán csontja, szinte teljesen visszaépült az csontjának az íve, nem olyan lerágottcsont jellegű, mint amikor először odakerültünk a klinikára, hanem gyönyörűszép!

Úgyhogy ennek fényében, és miután Milán nagy bociszemekkel kérdezte, hogy akkor visszatérhet-e a sport világába, orvosi engedélyt kapott heti 1 fociedzésre!

Milán nagyon boldog. Túl boldog is, mert a nagy örömnek félek, hogy az lesz a vége, hogy nagyobb elénnal veti bele magát a munkába, mint kellene. Ő persze már moströgtön menne edzeni, de nem eszik olyan forrón a kását, mert ki kell még találni, hogy melyik nap fér bele neki a saját és a többiek programjaihoz igazodva.
Persze ő nyaggat, hogy beszéljek Gyurival. Beszélni is fogok, de nekem még aludnom kell erre egy párat, de a végén úgyis beszuszakoljuk majd valahová azt az 1 focit.

Úgyhogy lassan talán kimondhatjuk, hogy a végére értünk a történetnek. Aminek persze sosem lesz igazából vége, mert kontrollra folyamatosan kell menni, de legközelebb 2021. februárjára kaptunk időpontot :-)  De egy nagyon halvány pontocskát talán kitehetünk most már.