Tihanyi őslevendulásnézőben

Mielőtt még újabb balatoni élményekről számolnék be gyorsan feljegyzem még egy júniusi kirándulásunkat, csak hogy el ne felejtsük majd évek múltán, hogy mielőtt Marci azon a bizonyos hétfő délután eltörte volna a kezét, milyen klassz délelőttünk volt.
Mátét ugyebár leraktuk vasárnap a focitáborban, de mi még maradtunk hétfőig, de mivel előző nap nem volt túl meleg, gondoltuk, hogy a délelőtt még biztos nagyon hideg a víz, így inkább délutánra időzítettük a strandolást, délelőtt pedig átmentünk megint Tihanyba.
Tavaly, vagy tavalyelőtt már voltunk fenn az Őrtorony kilátóban, meg akkor elég nagy túrát is tettünk a Csúcs-hegyen, de az Őslevendulásnak már csak a nyomait láttuk, azt is csak Feri meg Máté, mert már a levendulavirágzás végefelé voltunk ott.
Azóta is bántotta a csőrünket. Az enyémet legalábbis, hogy nem létezik, hogy a híres-neves őslevendulás csak az a néhány nyeszlett tőből állna, amit mondtak a fiúk... nem létezik...
Ezért is gondoltuk, hogy jó alkalom ez a délelőtt arra, hogy újra felmenjünk a kilátóba, és megszemléljük megint a levendulást, hiszen éppen szezonja volt a levendulaszedésnek.

A félsziget tövében lévő parkolóban álltunk le, és az Apáti-templomrom felé indultunk, amit mindig látunk a főútról, de sosem néztünk még meg közelről. A rom nem is jó szó rá, mert 1999-ben felújították, és nagyon szépen néz ki, és hétvégén rendes szentmise is zajlik benne.

Gyorsan körbejártuk, aztán indultunk is fel a kilátóhoz. Nem volt megerőltető az út, út közben egy klassz tisztáson meg is pihentünk, ahonnan szuper volt a kilátás Füred felé, és a Külső-tóra.

És már ott is voltunk a kilátónál...

 Éppen elcsíptünk egy turistacsoportot, akik vezetett túra keretén belül érkeztek a Levendulaházból, és így mi is elcsíptünk egy-két pluszinformációt abból, amit a hölgy mesélt.

És igen!!!! Ott volt az Őslevendulás is!!!! Nem csalás, nem ámítás, nem csak amolyan városi legenda, hanem valóság!

Az érintetlen Külső-tó

Tihany felé

 Füred felé

 Balatonudvari felé

Sajkod felé

Le is sétáltunk a levendulák közé.

Lefelé Marci talált egy jókora botot, amivel az autóig bozótharcoskodott.

Aztán meg már tudjuk, mi történt... egy időre elfelejthettük a dzsungelharcoskodást...