Balatoni nyaralás 1.2. - Balatonföldvári Hajózási Múzeum, komp

Mire a kilátóhoz értünk, addigra már rendesen esett az eső :-(
Számomra nem volt teljesen egyértelmű, hogy ez az a kilátó-e, amit mi keresünk, mert azt tudtam, hogy lett itt pár évvel ezelőtt ez a múzeum tetején kilátótoronnyal, de közben nekem az interneten egy sima fa kilátót is behozott folyton. A googlemaps viszont határozottan ide vezetett csak, nem volt másik választás. Mindegy is amúgy, csak úgy elmélkedem, meg ott és akkor is eléggé sokat kattogtam ezen magamban.
Szóval a Magasparton most a másik irányba indultunk, mint akkor, amikor megérkeztünk, és milyen jó, mert így szinte végig is sétáltunk rajta.
Amúgy meg milyen burkolt lehúzás már, hogy egy régi fa kilátó helyére ideépítenek egy másikat, ami viszont csak a múzeummal együtt látogatható...
Mivel már nagyon esett, meg volt is még egy csomó időnk, hogy átmenjünk Tihanyba, így nem volt kérdés, hogy bemegyünk.

Nem tudtuk mennyi ideig fog vajon esni, abban a pillanatban eléggé zuhogott, úgyhogy gyorsan a kilátóban kezdtünk, nehogy aztán még ennél is rosszabbra forduljon a dolog, és neadjisten villámlás és dörgés is legyen, és pont a kilátó maradjon ki, ami miatt volt ez az egész. Utólag, utólag persze már könnyű :-), jobb lett volna várni egy kicsit, mert így pont a legnagyobb szélben és esőben voltunk fent, ami azért eléggé lerontotta az élvezeti értékét, kicsit később még a nap is kisütött újra.

 Mire lesétáltunk, addigra már ki is lehetett ülni a teraszra kávézni :-)

Aztán a múzeumot is körbejártuk. 2 szinten volt benne néznivaló, illetve olvasnivaló a balatoni hajózás kezdetéről és jelenéről, illetve Földvárról.
Elég érdekes volt szerintem, bár a gyerekeket a túl sok olvasandó tábla nemigen kötötte le, de ők is elfoglalták magukat ezzel-azzal, és csak az érdekesebb részeket olvastuk el közösen.

Valami hajókormányozós játék is volt, de nem tudom, hogy rendesen működött-e, mert olyan furcsán keringőzött csak a hajó a képernyőn.

 Ez mondjuk érdekes volt, megkeresni az ismerős kikötőket.

Az emeleten van egy kis ejtőzős rész.

 És a csomókötést is lehet gyakorolni.

Mire végeztünk, addigra visszajött a nyár.

Most már nem volt más hátra, mint visszamenni Szántódra, és hogy kompra szálljunk.
Nagyon izgultunk, mert még sosem kompoztunk. Soha! Azért elég félelmetes elképzelni, hogy autóval felmegyünk egy hajóra. Persze a félelmünk alaptalan volt, mert minden pikkpakkra ment, várni sem kellett, mert így délutánra már folyamatos indulás volt, nem ragaszkodtak a menetrendhez. Úgyhogy csak megváltottuk a jegyet, és már fenn is voltunk a kompon.

8 perc múlva már ott is voltunk a tihanyi kompkikötőben, és csak le kellett gurulnunk a hajóról.  Nagyon izgi volt.