Hétvége Villányban

Igazából Villánykövesden, de az olyan hosszú, meg alig 2 km-re vannak egymástól.

Még a télen foglaltuk le a szállást, és külön örültünk, hogy a suliban hozzácsaptak még egy napot a 3 napos hétvégéhez, mert hétfőn még nevelés nélküli munkanap volt, így gond nélkül maradhattunk hétfőig. Igen ám, csak aztán ahogy teltek a hetek, hónapok, először  kiderült, hogy Milánnak lesz majd valamilyen furulyavizsgája, (skála és etüd vizsga) valamikor márciusban. Ekkor még nem is gondoltam semmire. Aztán 2-3 hete kiderült, hogy pont 18-án lesz, amikor mi még nem akartunk itthon lenni. Kérdeztem is a tanárnőt, hogy milyen lehetőségek vannak pótlásra, mert bevallom őszintén csak ezért, hogy 2 percet fújjon a furulyába nem szívesen jöttem volna vissza vasárnap este. De nem volt megadva pótidőpont! Mégilyet. Aztán mondta, hogy nem tudja még az időbeosztást, de ha úgy van, akkor legfeljebb szóljak aznap reggel, hogy Milán lebetegedett, és akkor majd lesz valami. Aztán kiderült, hogy délután kerülnek ők sorra, úgyhogy végül bevállaltuk, hogy oké, ott leszünk, talonban tartva azért a lehetőséget, hogy üzenek, ha mégsem.
Na szóval, így indultunk útnak péntek reggel.
Szerencsére, a gyerekeket az ünnep miatt, vagy mit tudom én, már ebéd után haza lehetett hozni, így minden leckét, amit csak tudtak megcsináltak még aznap délután. A tanulnivalót meg jobb híján vittük magunkkal. :-( Így szép pihenni menni.

Egészen időben elkészültünk, pedig a csomagolás java része péntek reggelre maradt, mert én nem voltam csütörtök délután ( majd erről is mesélek egyszer).
Kicsit vacilláltunk, hogy hogyan menjünk, pályán, nem pályán, végig pályán, félig pályán, és végül azt találtuk a számunkra legkedvezőbb megoldásnak, ha a Pest megyei matricánkat megdobjuk még egy Fejér megyeivel.
Szépen le is értünk. Mondjuk meglepően hosszúnak tűnt az út, pedig tartottuk a tempót, csak térképen nézve olyan közelinek tűnik Villány.

Villánykövesd egy igazán kicsi falu, ahonnan ismerni lehet, és ami a fő nevezetessége az a két szintes gyönyörűséges pincesor, ahol helyi borászok pincéiben lehet jobbnál-jobb villányi borokat iszogatni, kóstolgatni.

Íme:

A hotelben még várni kellett picit a szobánkra, pár percet, úgyhogy éppen jókor érkeztünk :-) Korábban nem is lett volna értelme, később meg már időpazarlás lett volna. Ittunk addig egy kávét az étteremben.

A szoba mondjuk elég kicsi volt, pótágyakkal telerakva meg főleg, de túllendültünk ezen. Jobban zavart, hogy a zuhanyzóból mindig kiömlött a víz. De amúgy minden rendben volt.

A hotel pinceétterme. Na ez mondjuk elég jól nézett ki :-) És finomakat is főztek.

Az egyik legnagyobb hiba, amit csináltunk, hogy a fiúk hozták a régi kisfényképezőt. Ez volt elsősorban Milánnál, mert valami videót akar majd csinálni az utazásról. Máténak volt egy fotózós telefonja, ő azt bindzsizte. Marci meg persze hisztizett, hogy neki nincs gépe. Ha azt mondom, hogy ez elég idegőrlő és idegesítő volt, akkor még nagyon lájtosan fogalmazok... Aztán 2 nap alatt lecsengett ez a fényképezőgép-mizéria, addigra megszűnt a varázs, na de az a 2 nap... had ne mondjam.
Szóval Milán bőszen kattintgatott, és alaposan körbedokumentálta a hotelt. :-) Egy kis ízelítő a jobban sikerültekből:

Ha már Március 15. volt, akkor kokárda:

Máté a faliújság előtt, háttérben a takarítónénivel :-)

Képek a falon, mondanom sem kell. Belógó bőröndfogantyúval és Ferikarral.

A borkínálat:

Mivel gyerek volt még az idő, délután 2 óra, így még aznap délután Tenkes kapitányának nyomába eredtünk, és átautóztunk Siklósra. :-)