Az idén valahogy nagyon megcsúsztunk ezzel a decemberrel. egy kicsit a felújítás miatt is biztos, talán az ötlettelenség is közre játszott, és el is fáradtunk így decemberre. És miközben zajlottak a napok a maguk zsúfoltságával, hipphopp el is telt az idő.
Időközben Marci két suliváró rendezvényen is volt az iskolában. Számomra még mindig nagyon furcsa őt az iskolapadban látni miniiskolásként, pedig azért már benne van a korban. Nincs most bennem az a nagy izgalom, hogy húúú iskolás lesz a gyerek, mint korábban, inkább elszomorít a dolog, semmint lelkesít. Kicsit azért is vagyok ilyen szkeptikus, mert igazából egyik tanítónéni sem olyan átütő, hogy bátran merném azt mondani, hogy na ő legyen Marci tanítónénije. Mind a kettő aranyos, mind a kettő mosolygós, a napközisek is rendesnek tűnnek. Beszéltem szülőkkel mindkét negyedikes osztályból, hogy mi a véleményük, és mindenki szerette a maga tanítóját. Bennem valahogy mégis olyan bizonytalanság van. Marciból is próbálom kiszedni, hogy mit gondol, de ő mindig a foglalkozások milyensége alapján ítél, bár mintha a Marika nénivel jobban megtalálta volna a közös hangot. ( Persze én hajszálnyival a másik felé hajlok inkább, csak hogy nem legyen olyan egyszerű) Szóval nem könnyű, de van még egy kis időnk dönteni.
 |
| Legutóbb mézeskalácsdíszítés volt |
Aztán egyik hétvégén színházban is voltunk, a Négyszögletű kerek erdőt néztük a Madáchban. Régebben is néztem már, hogy el kéne menni, akkoriban, amikor Mátéék ebből adtak elő részletet a suligálán, de akkor egy időben nem játszották, aztán nemvolt jegy, és most is véletlenül akadtam 4 jegyre. Igaz, nem volt annyira kimagaslóan jó helyen, de lecsaptam rá, és elmentünk. Kicsit aggódtam is előtte, hogy nem fogunk jól látni, de végül tudtunk úgy helyezkedni, hogy mindenkinek jó volt. Az előadás is jó volt, és a végén, amikor az a rész volt, amit Mátéék is játszottak, a Költőverseny, akkor kicsit bepárásodott a szemem, és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen szuperek voltak akkor, ott, ők. Oldalra pislantva Máté is nagyokat mosolygott az orra alatt, és néha hallottam, hogy pusmogja a szöveget. Hát rég volt, elmúlt. Itthon azért megnéztem a róluk készült videót.
Aztán volt a suliban Luca-napi vásár. Előtte mindkét osztályban volt közös kézműveskedés. Milánéknál 2 délután, Mátééknál egy egész délelőtt. A kezdeti ötlettelenség után nagyon szép dolgokat sikerült végül összehozni, és nagyon büszke voltam, hogy az én két gyerekem standja igazán megállta volna a helyét bármilyen karácsonyi vásáron. Volt még 1-2 osztály, akiken ugyancsak látszott, hogy sokat dolgoztak vele, de volt olyan is, akik hát öööö.... kategóriások voltak inkább. Persze nem gond ez, csak úgy mondom.
 |
| ilyen, és még ilyenebb helyre kis fákat készítettünk az 5.b-ben. |
 |
| Máté, amikor varrni készül :-) tisztaanyja :-D |
 |
| Milánék is sokmindennel készültek, pl. ilyen kissapkákat kötözgettek. |
Aztán volt Milánnak furulyavizsgája, amiről majd külön írok, meg voltunk fogorvosnál Mátéval, de ez is érdemelne egy külön posztot.
És ami még fontos, hogy Máténak szülinapja is volt!
Na ezzel is jövök majd még. Remélhetőleg hamarosan.
Addig is szép napot, jó készülődést, sütögetést, karácsonyi műsorozást, meg minden :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése