Furulyavizsga, fogszabályzó, Mátészülinap

Hogy időrendben haladjak, mindenképp meg kell említenem Milán első furulyavizsgáját. Ez épp a Luca-napi vásár napjára esett,úgyhogy első körben arról kellett megnyugtatnom, hogy nem fog lemaradni a vásárról, mert addigra vígan végzünk. a vizsga csak fél2-kor kezdődött, és először még iskolába is akart menni, mert nehogymár otthon kelljen neki pótolni a napi anyagot... nehogymár...
végül erről sikerült lebeszélnem, és Orsi néni is mondta neki, hogy nem lesz semmi komoly munka aznap, készülnek a vásárra meg a karácsonyra.
A vizsga természetesen jól sikerült. Milán már hetekkel ezelőtt is remekül fújta a vizsgadarabjait. Igazából már azon a szinten van, hogy akár kezdhetné az oboát is, de inkább jegeltük még egy darabig, hogy nőjjön még hozzá kicsit a keze, meg hogy ne veszítse el a lendületét, mert oboával nem fog azért minden dallam olyan flottul menni. Milán meg ugyebár nemigen szereti, és nemigen tudja kezelni a sikertelenséget. Szóval jobb még, ha egy darabig furulyázgat, abban jól tud haladni, és sikere van benne. Már a második könyvet vettem neki a furulyaórákra.

Kicsit csak amiatt izgultam kicsit, hogy nehogy elizgulja a dolgot, mert akkor képes, és elrontja. De szerencsére nagyon szépen fújta. ÍGY.

Aznap este, még a Luca-napi vásár után még Máténak időpontja volt a fogorvoshoz. Úgy volt, hogy aznap megkapja a fogszabályzóját. Máté nagyon izgatott volt miatta, és teljesen be volt zsongva. Igazából már hónapok óta ezen zsizseg, már fél évvel ezelőtt is nagyon szerette volna, ha kap, de akkor a doktornő javasolt még egy kis várakozást. Most végre úgy tűnt, hogy célegyenesben vagyunk, és hogy a szülinapját már fogszabályzóval tölti, de valamiért nem passzolt az elkészített fogszabi, hiába csiszolgatta jobbról-balról a doktornő, nem akart jó lenni,így mondta, hogy inkább csináltat egy újat, nehogy amiatt ne szeresse meg végül, mert itt nyom, ott dörzsöl. Majd január 3-án megyünk újra. Izgatottan várjuk.

Majd eljött Máté születésnapja, a 11-dik a sorban. Tavaly nem csaptunk nagy bulit, de idén nagyon rá volt indulva. De ekkora nagy fiúknak már olyan nehéz valami klassz dolgot kitalálni. Először egy bowlingozás volt tervben, de igazából nem kattantunk annyira rá. végül egy korcsolyázós-pizzázós partiban maradtunk.
Az igazi születésnapon persze iskola volt :-( Disznóság. Pedig olyan klassz lett volna, mert pont esett a hó aznap. Csinálhattunk volna bármit. Akkor is esett, amikor Máté született. :-)
Amíg a fiúk iskolában voltak, addig Marci összedobott a kertben egy kis hóembert.

Aznap mindkét iskolás mozinapot tartott, Milánék a Karácsonyi mentőakciót nézték, utána pedig Mátéék a Grincset. Mátéékhoz mi is csatlakoztunk. :-) 

Egy klassz rollert kapott. Arra apellálva, hogy ezzel majd  könnyebben tud egyedül közlekedni, ha elkezdi a zenekart.

Másnap délután tartottuk a korcsolyás bulit. A fiúk másfél órát koriztak a közeli jégpályán, ami ugyan nem túl nagy, de a városligetire kibumszlizni, sorbaállni, majd a tömegben kavarogni, na ahhoz végképp nem volt se kedvem, se erőm. Egy kis siklásra ez a kisebb pálya is pont jó volt, és itt legalább Marci is kipróbálhatta végre a korizást, és a végére nagyon ügyesen ment már. Döbbenet, hogy ezek a gyerekek milyen pikkpakk elsajátítják ezeket az új sportokat. Én meg még mindig csak úgy csinálok, mintha korcsolyáznék :-)
Képet most nem tudok erről az eseményről megosztani, nem is készült sok, az is igaz. De a gyerekek jól érezték magukat, volt egy 10-20 perc, amikor zajosabbak voltak talán, mint amilyenek lehettek volna, de az sem a mi hibánk volt, mert én szóltam a pincérnek, hogy rögtön a pizza után hozza a tortát, ők meg tök soká hozták. Szóval igazán nem mi tehetünk róla :-)
És mire ezt a terhet levethettük a vállunkról, addigra nyakon csapott a karácsony, amire semmit nem készültünk ezideáig, úgyhogy lóhalálában kezdtünk el ötletelni, hogy ki mit kapjon, én pedig villámtempóban próbáltam gyorsan beszerezni őket. Végül szerdára már majdnem minden meg is volt. Jöhetett a karácsony. :-)