Év elejei füstölgések

Hogy már majdnem a második heten is túl vagyunk a suliban, szinte rémisztő. Másfelől meg olyan régnek tűnik már az évkezdés... Pedig még nem is indult be úgy istenigazából a tanév, mert focizni még csak a héten kezdett el járni Máté, a hegedű meg csak a jövő héten tud kezdődni. Milán meg ugyebár még lábadozik, hol van még az ő rehabilitációja, a gyógytornája/úszása, és esetleg, ha bekerülne, akkor a fagottja....

A focival még mindig nem békültem ki. Most, hogy Mátéék már U11-esek így későbbre tevődött az edzésük, heti 2szer 17.15-kor kezdődik, és elméletileg fél7ig tart, de gyakorlatilag inkább 3/4-ig. Egyszer pedig 4-től lenne, de pont aznap nekünk nem jó, mert akkor van szolfézs is, utána pedig még egy hegedű, fél6-tól. Na ez is nagyon fincsi. A heti két késői fociba már-már belenyugodtam, még ha nem is tetszik, és nem is értek azzal egyet, hogy 10 éveseknek kint kell szaladgálniuk hóban-fagyban-vaksötétben, de kell a mozgás és a sport, ezt aláírom. De, hogy ne legyen minden annyira egyszerű, most kitalálták, hogy lehet, hogy azt a szerdai ütközős edzést átrakják csütörtökre, ami viszont nagypályás foci lenne valahol egy távolabbi, és nem is olyan jóhírű környék focipályáján. És hát milyen jó lenne, ha meg tudnánk oldani, ( nem konkrétan mi, hanem úgy mindenki), hogy oda akkor kihordjuk a gyerekeket heti egyszer.

Hát nem tudom... nekem ilyenkor mindig magasba szökik a szemöldököm. Majd még magasabbra, amikor kiderül, hogy hová is kellene elhordani a gyereket. Na meg haza. És hát arra környékre nemszívesen mennék sötétedés után, de talán még nappal sem nagyon. 3 gyerekkel meg pláne nem. Valamiért nem érzek akkora elhivatottságot magamban, hogy vaksötétben télen odabumszlizok 3 gyerekkel, végigálljuk a pálya szélén azt a 2 órát, majd haza. De mindig meglepődöm, mert máskor is voltak már számomra teljesen irreális elképzelések, ( pl. péntek du. derül ki, hogy másnap reggel meccsre kéne menni, hát nekünk ez többnyire nem fér bele. )  hogy soha, senki mondja azt rajtam kívül, hogy talán át kellene ezt gondolni, hanem mindenki csak bólogat, hogy oké, majd megoldjuk, és hűűű de klassz. Amikor meg megkérdezem tőlük, hogy titeket nem zavar, hogy ez egy rossz környék, vagy hogy későn van, vagy akármi, akkor mondják, hogy de, de tényleg, de hát ez van. Hát nem tudom... nyilván én a marsról jöttem...

Az is eléggé szúrja a szemem, hogy a focis napokon Máté reggel 3/4 8-tól suliban van, és legközelebb csak este 7-kor látja kívülről az iskolakaput. Szerintem ez nem normális. Bárki bármit is mond. 

Aztán ott van az angol, amiből nem annyi az óraszám, amennyinek lennie kellene. Legalábbis az egyik csoportnak, akiknek a legrosszabbul sikerült a tanév 2. napján megíratott szintfelmérő dolgozat. Máté is ezek közé tartozik. Hogy ennek mi lesz a vége... annyira utálom, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy azoknak menniük kellene, és nekem meg másoknak kell plusz köröket futni, hogy úgy menjenek. De én vagyok a hülye, mert míg én  normális párbeszédet szeretnék kezdeményezni, hogy beszéljük ezt meg az igazgatóval/angoltanárral/osztályfőnökkel/szülőkkel, addig vannak olyanok, akik ajtóstól rontanak az igazgatónő irodájába az asztalt verve, hogy mi ez??? Na annak a gyereke már régen a másik csoportban van, míg mi párbeszédet próbálunk kezdeményezni. Csak hát nem értem... komolyan ennek kell lennie az alap szintnek, hogy odarontok fröcsögve, és akkor el van intézve?Most komolyan csak fenyegetőzéssel lehet bármit is elérni egy iskolában??? Ezt nem akarom elhinni. Áááááá.... Mindenesetre lesz egy megbeszélés az igazgatónővel és a szülőkkel az szmk szervezésében. Remélem lesz megoldás.

Szolfézson is kitörőben van egy felháborodás, az egyik kislány elment másik iskolába szolfézst tanulni, mert állítólag Á. nénit már nem bírta elviselni. Van ilyen, nem kétlem. De ezen felbuzdulva most többen is elkezdtek lázongani, hogy beszélnünk kellene Á. nénivel, mert ez így nem lesz jó, meg stb, meg stb... Én beszéltem Mátéval, hogy neki van-e vmi gondja a szolfézzsal, Á. nénivel, bármivel. Azt mondta különösebben nincs. És mivel én úgy érzem, hogy Máté ( és Milán is) eléggé kivételezett helyet foglal el Á. néni szívében, és ha arról van szó, akkor sokszor kedvezett már nekik, pl. év végén is megkapta Máté az ötösét, holott nem volt épp tiszta a dolog, Milánért meg egyenesen odavan Á. néni, ebbe a balhéba én most nem állok bele. Legalábbis amíg nem feltétlenül muszáj. 

A hegedű sem indul simán, igaz, az nem a mi balhénk. A gimnáziumnak, ahová járunk, ahol már évek óta van egy megállapodás a zeneiskola és a gimnázium között a teremhasználatról, most új igazgatója van, aki fittyet hány a korábbi megállapodásra, és erőt fitogtatva semmibe vette , és mindennemű építő jellegű kommunikációtól elzárkózott a mi hegedűtanárunkkal, aki a kapcsolattartó az iskola és a zenesuli között. ( Nem csak ő tart ott órát, több tanár is, több hangszeren)  Szóval az első héten még az sem volt biztos, hogy tudnak ott egyáltalán tanulni. a zeneiskola igazgatójának kellett belefolyni a dologba, és végül lett egy új megállapodás, de ennek értelmében kevesebb időt kaptak a zeneiskolások. Így viszont kevesebb az óraszámlehetőség, és kisebb a mozgástér. Így aztán Máté is hiába szeretett volna két korai időpontot az idén, a hétfői az sikerült, de a csütörtöki fél3 helyett egy szerda fél6-ot kaptunk, ami azért nem ugyanaz. Na mindegy. Mátét ez jobban letaglózta, mint engem. Én már nem tudok erre mit mondani. 

Szóval kicsit gázosan indul az év. És ez még mindig csak Máté. Lehet, hogy kitépem szálanként a hajamat mire eljön a június....