A tavaszi szünet nálunk már szerdán elkezdődött. Vagyis csak a suliban, Marci még ment oviba aznap. A srácok nem kaptak leckét a szünet, vagy csak alig. Tényleg elenyésző, ahhoz képest, hogy Mátéék például milyen irdatlan tempóval haladnak, és olykor mennyi házija van egy szimpla hétköznapon is. De hogy ne legyen olyan hirtelen az elszakadás a pajtiktól, Máté délelőtti focizást szervezett az egyik barátjával, ami végül még 2 fővel bővült, és kihelyeződött a közeli focipályára. Az utóbbi időben egyre rosszabbul viselem a pálya melletti ácsorgást. Borzasztóan megfájtul belé a derekam. Biztos a korral jár, de én szeretem azt gondolni, hogy kevesebbet mozgok mostanában, mint kellene, és majd lesz ez még jobb is. Szerencsére T. anyukája egy bő óra után besöpörte a srácokat a kocsiba, és elszállította őket magukhoz, ahol x-boxoztak. Mondanom sem kell, hogy nekünk nincs x-boxunk, és persze úgy jöttek haza a fiúk, hogy húúúú most azonnal vegyünk egyet, vagy ha más nem, hát kérnek majd a jézuskától. Ööööö..... és hogy kinek a szobájában lesz majd az x-box, ( egyelőre nincs is külön szobájuk sem, szóval eléggé valóságtól elrugaszkodott a tervezésnek ezen szakasza 😏 ) és hogy milyen játékokat fogunk majd rá venni. Újabb ööööö....
No de, hogy a lényegre térjek...
Csütörtökön indultunk el Ózdra, de mivel anyukám még dolgozott aznap, így nem is indultunk korán, és még egy kirándulást is beterveztünk aznapra.
Amikor ősszel Somoskőn voltunk, már akkor elhatároztuk, hogy majd legközelebb, ha úgy adódik, akkor majd Salgó várába is elmegyünk. Hát most adódott úgy.
Salgó várát a 13-14. században építették a 625 méter magas bazaltoszlopos hegycsúcs tetejére.
Autóval egészen a Salgóbányai Ifjúsági táborig lehet menni, ahol egy jó nagy parkoló várja a kirándulni vágyókat. Nem volt jó idő cseppet sem, picit még az eső is csöpögött, amikor befelé indultunk az erdőbe, és olyan hideg volt, hogy a farmerdzsekimre még rávettem a másik kabátomat is. De mire beljebb értünk, sőt, mire fölértünk a várhoz, addigra még melegünk is lett, és a nap is próbált kisütni.
Ahogy elindultunk, nem is nagyon néztük, hogy merre induljunk, volt ott egy széles ösvény, sárga jelzéssel, hát azon indultunk. Visszafelé vettük csak észre, hogy egy másik út is vezet fölfelé, ami érinti az ugyancsak neves látványosságot errefelé, a Boszorkány követ. Mi ennek elkerülésével értünk fel a várhoz.
Az erdőből egy nagy tisztásra jutottunk, majd egy másikra, ahol még egy kis pihenőhely, tűzgyújtó hely is ki van alakítva, és kicsit el is bizonytalanodtunk, hogy jó felé megyünk-e, vagy az ahol haladunk, csak a tanösvény. Szerencsére épp jött lefelé egy turista, aki megnyugtatott minket, hogy jó az irány, ott lesz fönn a vár, csak menjünk kitartóan fölfelé.
Hát mentünk.
Az út mellett találtunk néhány információs táblát az erdőről, és a lakóiról, de csak átfutottuk. A fiúk pedig egy szép szalamandrát is találtak. Ahogy haladtunk, úgy lett egyre meredekebb az út, egyre kövesebb, és hatalmas kőomlások szegélyezték.
És egyszer csak már ott is magasodott a fejünk felett vár.
...Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verőfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönéből megszökött madár,
S vigan köszönté a kék messzeséget,
Hol a faluknak tornyán, a mezőknek
Juhnyájain s a patakok vizén
S mindemhol a nap fénye tündökölt....
( Salgó-részlet)
Óóó igazán klassz vár ez! És annyira nagyon szép a kilátás! A szélnek köszönhetően szép tiszta volt a láthatár, jó messzire el lehetett látni, egészen a Tátráig. És persze ott a szomszéd hegyen, ott állt Somoskő vára, ami ugye már Szlovákia, és ami így távolabbról nézve is nagyon szuperül néz ki!
 |
| Somoskő vára |
Mire elindultunk lefelé még a nap is kisütött. :-)
 |
| A lenti piknikezőhely |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése