Minicitta

Mivel tavaly is nagy sikere volt a suliban a közös futásnak a vivicittán, idén nekivágtunk a Mátéék osztályával.. Összes 32-en álltunk rajtvonal mögé szombat délben a 3.b-ből, gyerekek-szülők-kistesók vegyesen, és egy nagyon klassz kis futáson vettünk részt. Idén csak én meg Máté képviseltük a családot, Milán nem futhat a lába miatt, meg egyébként is volt egy szülinapi meghívása arra a délutánra, így ők oda mentek.

Óóóó nagyon klassz volt. Mármint a futás. Meg az egész rendezvény. Annyira imádom! És ilyenkor úgy bánom, hogy már megint nem készültem fel a félmaratonra, mert az aztán az igazi adrenalinbomba! Érezhetően 2 részre oszlik ilyenkor a város lakossága, az egyik a részt vevők és azok tartozékai, akik látják, érzik ebben a jót, a csapatszellemet, akikben benne van az #egyekvagyunk és az #együtttöbbrevagyunkképesek érzés, ami ugyebár a Vivicitta 2 jelmondata. Ide tartozom én is, és még akkor is, amikor csak 2.5 km áll előttem/előttünk, akkor is annyira tudunk lelkesedni, izgulni, mert annyira visz magával a hangulat, a pezsgés, hogy húúúú...
A másik oldal nyilván a fanyalgók, akik szerint gáz az egész, mert miért kell a városban futni, meg már megint le vannak zárva az utak, és nem ülhetnek autóba, meg különben is, zaj van, meg tömeg, és miért???
Szerintem egyszer mindenkinek ki kellene menni egy ilyen rendezvényre, és lefutni 600 métert a családdal, vagy gyalogolni 1.5-t a haverokkal, és akkor hátha átmenne a dolog, hogy ez miért jó.

Szóval... a futás nagyon jó volt, még úgy is, hogy Máté úgy futott mint a nyúl. Eleinte szépen haladtunk együtt, majd ő kicsit előrébb, ekkor mellénk csapódott egy Mátéosztálytárs, és nagyjából így futottunk hármasban. A végére én már eléggé nehezen tudtam a srácokkal lépést tartani, a befutónál meg már nem is tudtam, mert bennük volt még egy sprintnyi erő, míg bennem már nem :-)

Így a csapatunkból Máté és Deniz futott be először, és az általam mért idejük 13:30 körül volt. Mármint perc. Ezen a távon nincs hivatalos időmérés. Ami szerintem gigajó idő!

Utána még piknikeztünk, a gyerekek fociztak, mi sütiztünk és megváltottuk a világot.
A fiúk jövőre már nagyobb távot akarnak bevállalni. Hát majd meglátjuk :-) Most mindenki nagyon ráizgult, hogy ne várjunk a következő futással jövő tavaszig, keressünk egy másik versenyt is. Hogy mi lesz ebből????