Nem indul annyira jól

... az új év. 

Mondhatni...

Miután az egész szünetet végig betegeskedtük felváltva, akkor hányás-hasmenéssel felváltva, ez a rossz széria nem fejeződött  be villámcsapásszerűen ahogy az óra elütötte az éjfélt. Január 1. éjjele engem talált a vécén, így az újév első napján leginkább mást sem akartam csak feküdni és nem csinálni semmit. Ez nagyjából így is történt. Leszámítva, hogy visszajöttünk Szentesről Budapestre. 

2-án már azt gondoltam, hogy akkor most már sínen vagyunk, mindenki egyben van, és másnap iskola. 

3-án a gyerekek el is mentek rendesen a suliba, ahonnan Máté már lázasan jött haza. Milán éjjel lázasodott be. Ekkorra mindkettőnek 39 fok körüli volt a láza. Reggel egyikőjükre sem volt jó ránézni. Nyilván nem mentek iskolába. 1 napot bírtak ott lenni! Egyet! 

Most itthon lábadoznak. Tegnap délután látta őket a doktornéni, meglepő módon nem voltak milliónyian a váróban, igaz rendelés előtt 20 perccel már ott voltunk, és így voltunk 2-dikok. Mindkettőnek torokgyulladása van, egyiknek csúnyább, mint a másiknak, és Máténál még egy kezdődő höröghurutot is elcsíptünk. Egy szekérderéknyi gyógyszerrel távoztunk a patikából. 

Milán már a rendelőben is nagyon kínlódott, fáradt volt és nyűgös, ami érthető, és a fejük sem volt éppen hideg, de mire hazaértünk, addigra már teljesen odavolt. Lefeküdt, és pihengetett, mesét nézett. Mire hazahoztam Marcit az oviból, addigra elaludt, viszont egy óra múlva 39.9 fokos lázzal ébredt. Ruhán keresztül éreztem, hogy tüzel a teste. Szerencsére a lázcsillapítótól és egy langyos fürdőtől szépen lement a hője, de addig eléggé cefetül volt... 

Az éjszaka egészen nyugodtan telt, bár szerintem lázasak voltak, legalábbis melegnek éreztem a fejüket mind a kétszer, amikor átsétáltam hozzájuk, de mivel békésen aludtak, nem zargattam őket tablettával. Most még melegecskék, de talán már Milán sem működik kályha-üzemmódban. Javulnak. Bőségesen reggeliztek, igaz, tegnap nem ettek egy falatot sem szinte, csak teáztak. 

Ebédre már spagettit kértek :-) Rendszerint ezt kérnek, ha itthon vannak betegen. 

Milán már emlegeti, hogy megígértem neki, hogy megnézzük a Superment, mert a szünetben, amikor a tévében volt, nem lát(hat)ta, és hogy a Batment is töltsem le neki. 

Két szelet vajas pirítós között pedig már összeveszni is volt erejük, szóval azt hiszem túl vannak a nehezén. :-) 

Délben be kellene mennünk a suliba a könyvekért. Na ezért az ötletét nem igazán repesnek, érhető módon. 

Marci egyelőre még talpon van!